Történelem

PDF: Dr. Csúszó Dezső Kiegésztő a szabadkai közkeresztekhez  http://suarhiv.co.rs/downloads/expannonia/exPannonia_17.pdf

Kiegésztő a szabadkai közkeresztekhez

Írta: Csúszó Dezső

Tíz év múlt el a szabadkai közkeresztegről szólló mukám megjelenésétől (Könyörgésünk színhelyei) és megmutatokozott az ígény egy gyorsabb, kiígazító mukánkra − főleg az új keresztekre vonaknokozolak, de nem hajhalgyatam megemilétés nélkül a helybéli sajtó tudosítáig sem.

Könyörgésünk színhelyei I.

Kuluncsich Albert-féle kereszt, állíttatott 1896-ban (Radanovác). A radaováci keresztel kapcsolatban írja a szádragvég sajtója: „Meghalt Albe Kulunčić özvegye, született Roza Jaramazović, 86 évesen. Többek között a dusnoki plébános, Kulunčić Illés édesanyja” – Neven, 1908. október 15-én. A keresztet felujították 2007-ben: a környékét újrameszelték, az alapot újra cserélték, a faanyagot kicserélték (a hiányos feliratot eltüntették) és a fém mellékleteket megtisztitották.

Radanováci kereszt, állíttatott 2010-ben. A radanováci imalak körül állt egy kereszt, amit 2012-ben áthelyeztek az új, megépülő a templom elé. Ez a legnanyobb kereszt Szabadkán, alacsony alaptason (150×150 cm, a magasságú 100 cm) áll a fémkontrukciós kereszt, amit corpus helytek két mikrofonal van ellátva a vízszíntes szárában. A sajtó is megemlékezett az esetményről. Magyar Szó, 2012. január 5-én „Templom épül Nagyradanovácon” és „A telket ajándékba kapta az egyház” cikkei jeletek meg. „Több mint százötven hivő vett részt Nagyradacovácon az istentiszteleten, illetve azt követően a kereszt és a telek megszentelésén, amelyet a Szent Család imaház napjának alkalmából szerveztek. Az idén azért is nagy ünnep ez a helyiek számára, hiszen a megszentelt telken templom épül majd a jövőben. A tervek szerint a templom alapkövét már a tavasszal el tudják helyezni, az épület tervrajza már készülőben van. Mint azt Kokai Zoltántól, a Vajdasági Magyar Szövetség nagyradananováci helyi szervezetének elnökétől megtudtuk, a helyiek eddig az imaházba jártak istetisztenlene, amelyet negyven évvel ezelőtt saját pénzből, egy családi házat megvásárolva alakítottak át a maguk számára. A templom megépítése már régi kezeményezés, most azonban megvalósulni is látszik, s mindez a mostani plébánosnak, Leiszt Józsefnek köszönető, aki 2010 ősze óta jár Nagyradanovca, s már a kezdetktől fogva segíti a helyieket. A telek, amelyre a keresztet most áthelyezték az imaház mellől, Garzó Imre ajádéka az egyháznak és a helyieknek. tm”. Az átszállított kereszt a Homokvidék utca 83 alatt van, a porta utca felöli vonalában, ahol 2012-ben megeszték a templom építését (Branislav Ćopić tervei szerint).

Valitsek (Váli) József-féle kereszt, állíttatott 1838-ban. „Köröszt felszentelés Családunk egyik ősi jellemvonása a józan vallásosság volt, mindannyian abban neveltettünk. Atyám fürge fiú lévén, Hoffbauer tanítója egy ízben Haraszti boltjába pénzt váltani küldötte. A fiú megtetszett Harasztinak, kinek éppen tanoncra volt szüksége, és kérdé, vajon volna-e kedve hozzá tanoncnak beállani. A fiú azt mondta, „nem bánom, ha atyám is beleegyezik”. De öregatyánk, tudva, hogy a kereskedés megkezdéséhez pénz kell, csak  nagy nehezen egyezett bele. Így tehát 4 évig inaskodott, 4 évig legénykedett atyám Haraszti kereskedésében, hol évi fizetéséből 200 frt.-t megtakarított. Evvel kellett boltot nyitnia, Villov kereskedését vette átal, jól gazdálkodott, összehúzta magát, még mellényt is varrt magának, éjjel-nappal boltjában lakott, biza az időben nem voltak a boltajtók még üveggel ellátva. Egy subája volt, mellyel takarózott, reggelre, ha a víz befagyott a fertályosban, vasrőffel verte be, s úgy mosdott. Hazajárt ebédre és vacsorára, fölöstökömöt pedig este vitt magával hol puha, hol száraz kenyeret. Nélkülözött, mert a családi élet volt az eszményképe. A lányoknál fellépnie nem lehetett, mivel nem volt tisztességes munkája, de midőn egyszer anyám kívánta, hogy jönne el egyszer a bálba, noha az idő rövid volt, Csernetits szabót elhivatá, ki 48 óra alatt elkészítette a báli öltönyt, s anyám meglepetésére megjelent a bálban. Nemsokára egyek lettek, megértették egymást, s egy borús felhő sem zavarta meg házi békéjöket. Gyarapodtak, a környék lakói bizodalmát megnyerték, mert mindig a becsület volt az iránytűjük, amiben lehetett, nélkülöztek, de azért boldogok voltak, mert egymással megelégedtek. Összeszereztek lassanként két házat és 70 lánc földet, 100 kapa szőlőt és szép kereskedéssel is bírtak. Ekkor atyám az isten segedelmét meg akarván hálálni, a szőlőben 1838-ban egy keresztet emelt, melynek felszentelési ünnepén számos barátai és szomszédai is megjelentek. Czorda apátplébános végezte a felszentelést. Reggelig mulattak és mindvégig általános jókedv uralkodott a vendégek közt. Midőn hajnalban hazamentünk, Váli Gyuricskó egy görbe jegenyefát pillantott meg, s azt mondta, hogy erre felmászik, és lóbálja magát. Nem bírták lebeszélni, felmászott, de le is esett, de azért nem lett semmi baja, mert a homokon talpra esett. Ez idő óta a kereszt előtt húsvétkor és nagypénteken lámpa ég, s a környékbeliek oda járnak imádkozni. A kereszten e felirat áll: „Ki bennünket megváltán / Íme függ a keresztfán.”. (Váli Béla: Elmúlt idők emlékezések − ez a mű nem jelen meg írásos formában, de az interneten hozzáférhető). Valitsek József 1860 eleje óta viseli a Váli József (1800–1881) nevet. A felesége, Trachta Anna (Irma) meghalt 1862-ben, a fia volt Váli Béla (1826).

Mánich-kereszt, állíttatott 1843-ban. 2008. június 6-án felszentelték a felújitott Mánich-keresztet. A szabadkai Szent Teréz-plébánia plébánosa, tisztelendő Stjepan Beretić vezette az istentiszteletet. A szabadkai Zvonik egyházi lap (164 szám), Megújult Balázs-kereszt cím alatt a következőt írta: „Obnovljen Blaškov križ Novoobnovljeni ulični križ na Somborskoj cesti u Subotici blagoslovio je u petak 6. lipnja katedralni župnik mons. Stjepan Beretić”. Vagyis: Megújult a Blaskó-kereszt. A megújult utcai keresztet a Zombori úton, Stjepan Beretić tiszteletes felszentelte. Az alapot megjavították, az alapzatot kicserélték (Szente Nándor kőfaragó műhelyében). A kereszt talaptazának a hátsó oldalára felírták az eredeti táblán lévő szöveg fordítását: „Vođen svetim žarom vjere, nade i ljubavi, i vjeran obećanju svoga gorljivoga srca 1843. godine plemeniti Blaško Manić. Popravljeno 1900. Obnovljeno 2008. godine. Átépítve 2008.”. Tehát a fordítás és az átépítve 2008-ban.

Balkó Mácsai-kereszt, állíttatott 1857-ben. 2008-ban, koratavasszal megsérült a kereszt – egy teherautó ment neki – úgyhogy kénytelenek voltak darabokra szedni és máshol megjavítani. Még az évben újra tudták állitani, az alapzat hátsó oldalán egy felirattal emlékeztek az eseményre: „OBNOVILI 2008. GODINE: GRAD SUBOTICA MEĐUOPŠTINSKI ZAVOD ZA ZAŠTITU SPOMENIKA KULTURE SUBOTICA „EV-PRO” SUBOTICA.” (Subotičke novine, 25 szám, 2008. június 20-kán). Vagyis: 2008-ban megújítva. Szabadka. Községközi Műemlékvédelmi Intézet Szabadka  „EV–PRO” Szabadka. A régit egészében kicserélték, úgyhogy az most újra a régi fényében csillog-villog.

Teleki-féle emlékkereszt, állíttatott 1939-ben. Napló, 1939. junius 24-én: „Gyilkolt és rombolt a villám a pénteki viharban A Teleki-család drámájának ujabb részletei – A villám transzformátorokat gyujtott fel és villamosvezetékeket rongált meg – Szerencsétlenség a nemzetközi uton – Feketicsen is megölt egy kislányt a borzalmaserejü villámcsapás. Annak a megrenditő, szivekbe markoló tragédiának hatása, amely a Teleki-családot sujtotta, ránehezedett az egész környékre és péntek délután óta egyébről sem beszélnek a hatodik körben, mint a kis Pista és a kis Magda borzalmas haláláról. Két szerénynevelésü gyerek volt, akik – s ez a hit él mindenkiben – szégyeltek volna bekopogtatni a vihar elől valamelyik közeli házba, tudattalan gyermekeszükkel biztonságot láttak az öreg diófa tövében, s inkább ide huzódtak. Itt nem éri őket az eső és itt – bizonyára igy vélték – nem látja meg őket a haragvó villám. És a sokezernyi diófa közül, amelyek ezen a vidéken az ég felé merednek, ép ezt választotta ki a megfejthetetlen végzet, amely alatt a két kis gyermeki sziv zakatolt ijedten. Csak néhány percig, azután megszünt a dobogás, a két szerencsétlen teremtés, aki percekkel előbb még vidám hancurozással kergette egymást hazafelé, mozdulatlanul nyult el az esőáztatta füpárnán. A Teleki-családnak irtózatos a tragédiája. Mondják, hogy négy gyermekük volt még évekkel ezelőtt. Kettőt korábban elrabolt a gyilkos betegség, s a másik kettő életét most oltotta ki egyszerre a borzalmas erejű villámcsapás. Egészen különös az, ahogyan történt. Számtalan esetben sujt, gyilkol a villám, néha egészen furcsa és megmagyarázhatatlan formában, megtörtént már, hogy a gyermekét szoptató anyát ölte meg, s a csecsemőnek nem történt semmi baja, most azonban két életet követelt egyszerre és a két testvér egyazon egyazon pillanatban szünt meg élni. Mély gyászba borult a Milanova-utcai ház, amelynek egyik szobácskájában szombat reggel óta két ravatal körül ágaskodnak a sárgafényű gyertyák. Két kis koporsót takarnak a részvét tarka, későtavaszi illatos virágai és fájdalomtól megtörten, az izgalomtól kimerülten, összekulcsolt kezekkel, olykor feltörő zokogással borrul az apa és az anya. A kis Teleki Istvánt – élt tizennégy évet – és a kis Teleki Magdát – élt szegényke nyolc évet – vasárnap délután négy órakor temetik el a gyászházból. A temetésre nagy előkészületek történtek és ezuton hivják fel a Katolikus Kör tagjait is, hogy a temetésen minél nagyobb számban jelenjenek meg. Gyülekezés félnégy órakor a Halasi-uti templom előtt.”. A következő jelentkezés június 27-én volt (Napló), és ekkor már az elhantolásukról tudositottak: „Óriási részvét mellett temették el a pénteki vihar szuboticai áldozatait. A pénteken Szubotica felett elvonuló vihar két halálos áldozatát, Teleki István tizennégyéves polgárista fiut és Teleki Magda nyolcéves kisleányt vasárnap délután óriási részvét mellett temették el. A Milanova-uccai gyászház előtt már a kora délutáni órákban hatalmas tömeg verődött össze, majd a temetési szertartások elvégzése után a gyászolók százai kisérték el őket utolsó utjukra.”.

Ződi-kereszt, állíttatott 1901-ben. A Ződi Albert és felesége, Morvai Ágnes emeltette közkereszt – a második felesége lehetett. A Bácskai Ellenőr azt írja: „Zödi Albertné f. hó 30-án, szombaton reggel kiment a szőllőbe és egy barackfára felakasztotta magát. A tett oka elmeháborodás.” (1892. julius 31-én). Szabadság, 1892. julius 31-én: „Életunt asszony. Zödi Albertné, ki 12-13 évvel ezelőtt mint elmezavart a helybeli közkórházban gyógykezeltetett, az idő óta több izben öngyilkossági kisérletet tett, mig tegnap reggel 6 órakor azzal indult el hazulról, hogy baraczkért megy a szőlőbe. De az asszony szokatlan módra soká késvén, férje utánanézetett kiküldte testvérét a szőllőbe s ott találta nénjét a baraczkfán felakasztva. A helyszinén megjelent rendőrség és orvos már csak halálát konstatálhatták.”.

Hajagos-kereszt, „Juhászkereszt”, állíttatott 1894-ben. 2004-ben a „juhászok” leszármaszotjai látva, hogy nem törödik a keresztel senki, elhatározták, hogy felújítják. Az évben el is készültek vele − a feladatok kiosztvai és elkezdőlőtt a felújítás. (Az adatokat Dulić Kata, Tumbas Paja leszármazotja szorgátatja).

 Antun Dulić-féle vámteleki kereszt (Dulić-Ivanković, Vörösegyház)Balkó Mácsai-keresztDulits Antal-féle fakereszt (Nagyfény)Faragó-kereszt (Nagyfény)Hivők-keresztje (Vörösegyház)Kókai-kereszt (Bajmok)Krmpotić-Dulić emlékkeresztKuluncsich Albert-féle kereszt (Radanovác)Manich-keresztMatković-kereszt (Ludas)Mirko Skerderović-kereszt (Felsőtavakút) 2011.Nagy-kereszt (Bajmok)Osvár-kereszt (Csantavér)Radanováci templomi keresztSzabadkai úti kereszt (Bajmok)Szabó Bódi-kereszt (Hajdújárás)Sztipits-Lendvay-kereszt (Vörösegyház)Vukvam Simokov-kereszt (Vörösegyház)

Könyörgésünk színhelyei II.

Közkereszt a kelebiai vasútállomásnál, állíttatott 1904-ben (Kelebia). Bácskai Napló, 1909. szeptember 21-én, hozta a következő cikket: „Bucsu vér nélkül. A kelebiai szőlőkben tegnap vasárnap tartották meg a bucsut. Reggel 9 órakor az állomásnál levő kőkeresztnél magyar és bunyevác nyelvü szentbeszéd volt. Délután pedig kezdetét vette a mulatság, amely vér nélkül történt. Volt ugyan kisebb verekedés, de vér nem folyt, a csendőrök azonnal elejét vették minden virtuskodásnak. A bucsunak a délután megeredt eső vetett végett. Szabadkáról sokan vettek részt a kelebiai bucsun.”.

Birkás-kereszt, állíttatott 1907-ben (Alsótavankút). A templom előtti első keresztről van szó.  A Köfaragó és Márványipar által, 1907-ben elkészitett terv a következö cimet viseli: A tavankuti templom elé állitandó kereszt terve, felajánlja: Birkáss József. Összmagaság: 20, 47 és 96 (Törtélelmi Levéltár Szabadka: III/84/1897). Ha már tervezték, akkor meg is valósíthatták – ez a kereszt állhatott a templom előtt, míg állhatott. Vagyis ezt a keresztet cserélték ki 1938-ban. Mindenesetre az 1926-os térképen, valószínűleg a fenti keresztet ábrázolták. Valószínüleg a templom előtti keresztet az I. világháború után áthelyezték a tanyaudvar elé, úgyhogy a későbbi térképeken ott jelenik meg − az erediti kéziratban a tavankúti keresztek 12-es számát viseli.

Temetői fakereszt, állíttatott 1911-ben (Alsótavankút). Romich Gerő, tavankúti plébános 1911-ből, levelének részlete: „Még egy kérésem volna ez alkalommal a Tekintetes Tanácstól: méltoztassék az új temetőben egy fakeresztet házilag felállitatni, hogy az új temetőt felszentelhessem s felszentelés után rögtön használatba vegyem. Tavankút 1911. márczius 20-án.” (Törtélelmi Levéltár Szabadka: III/84/1897).

Jakobcsits-kereszt, állíttatott 1864-ben (Alsótavankút). 1891. november 22-én a Szabadkai Hirlap a következö cikket hozta (VI. évfolyam, 47. szám): „Alulirottak a fájdalomtól megtört szivvel jelentik a felejthetetlen jó anya, nagyanya, anyós és dédanya Jakobcsics Józsefné sz. Horvatovics Katalinnak folyó hó17-én délután 6 órakor életének 87-ik évében, hosszas szenvedés s a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei f. hó 19-én délután 3 órakor tétettek a bajai sirkertben lévő családi sirboltba örök nyugalomra. Áldás és béke hamvaira!”.

Krmpotić−Dulić-féle emlékkereszt, állíttatott 2007-ben a Bajmoki út a sebesityi szakaszon. 2006 telén, személyautóval hazafelé menet, a györgyéni plébános halálos kimenetelű közuti szerencsétlenséget szenvedett Kisbosznia területén (a tisztelendő Lazar Ivan Krmpotić és Marin Dulić, mindgyketten györgyéniek − 2006. február 6-án, 21,55 órakor). Nemsokára, ennek emlékére egy fémkeresztet állitottak azon a helyen, ahol megtörtént a szerencsétlenség. A Bajmoki út északi oldalán áll a fehérre festett kereszt, mintegy 200 méterre délnyugatra a Csíkér és az út találkozásától (a közelébe válik egy út északra). A betonalapba ágyazott fémkereszten mindössze csak két mellék látható: a corpus és az INRI-jelölés.

Körtvélyesi-kereszt, állíttatott 1895-ben (Kelebia). Bácskai Napló, 1912. oktober 1-én írta: meghalt özvegy Körtvélyesi Istvánné Vincze Erzsébet, 82 éves. A köszönő levelet Lovas Mátyás küldte, Vince Erzsébet unokaöccse.

Szkenderovich Etelka-féle kereszt, állíttatott 1912-ben, (Felsőtavankút). Bácskai Napló, 1910. február 23-án hozta a cikket: „Lovag Ybl Miklós honvéd huszárőrnagy hétfőn ünnepelte esküvőjét özv. Szárics Kálmánné, Szkenderovics Etelkával. Az egyházi szertartást Vojnits Dániel bajai apát végezte; a Szent-Teréz templomban a honvéd huszár tisztikar és nagyszámu uri közönség volt jelen.” Bácskai Napló, 1910. november 24-én: „Meghalt 1840−1910, özv. Szkenderovics Mártonné szül. sámi Jakobovics Erzsébet (Deák utca 2). Jelenti lánya Lovag Ybl Miklósné szül. Szkenderovits Etelka.”.

Linzcer Vitusné-féle kereszt, állíttatott 1898-ban (Sebesics). „Linzcer Vitus gyógyszerész gyakornok, ma életének 21-ik évében rövid szenvedés után Öcsödön meghalt. Holtestét holnap délután hozzák Szabadkára.” − Bácskai Napló, 1909. junius 18. A következő újságok egyikében, a gyászrovat megrendetője: a Linzer anyósa özv. Pfisztner Konrádné Maurer Anna, a menye özv. Linzer Vitusné Pfistner Vilma.

Jakobcsits-kereszt, állíttatott 1864-ben (Alsótavankút). Bácsmegyei Napló, 1909. május 29-én, Szabadka − „A Jakobcsics-család alapitványa. Jakobcsics család egyik nesztora végrendeletében 30 hold földet hagyományozott, hogy annak jövedelméből évenként megvendégeljék a Mária-Gyüdről visszatérő bucsusokat. Egy hizott ökröt, tiz darab bárányt vágnak le mindenegyes alkalommal, azonkivül több bödön turó, rengeteg kenyér és tiz akó bor áll a zarándokok rendelkezésére. Az idén a szokottnál is fényesebb keretek közt tartják meg ezt a lakomát. A felszolgálást a város urhölgyei fogják teljesiteni, kint lesz a város tisztikara is a Jakobcsics tanyán.”.

Zagyva-kereszt, állíttatott 1909-ben (Vámtelek). Bácskai Napló, 1909. december 19-én, szombat: „Keresztszentelés Vámteleken. Ünnepe lesz holnap, vasárnap Vámteleknek. Özvegy Rákóczi Parcsetich Mihály és neje örököse, Zagyva Krisztina az Úr dicsőségére márványkeresztet emeltetett Vámteleken, melyet holnap szentelnek föl. A keresztet fehér karrarai márványból Fekete Dezső és társai, szabadkai szobrászok készitették izléses, müvészies kivitelben. A kereszt talapzatának felirata a következő: „Isten dicsőségére emeltette Rákóczi Párcsetich Mihály és neje örököse Zagyva Krisztina, 1909.”.

Sztantich Iván-féle kereszt, állíttatott 1889-ben (Györgyén). Sztantich Iván meghalt 1911. junius 9-én.

Dulits Antal-féle kereszt, (Nagyfény). A Szent Márk-napon, a 2008. április 25-én a Dulić Marinko („Hauzer”, 1965.) családjának különös ünnepe volt: hisz akkor szentelték fel a felújított keresztjüket a Topolyai úton − Dulić Albert (1861−1951) és unokája, Dulić Antun (1920−2001) állított. A Zvonik májusi számában hozta a cikket a fényképpel. Az új akácfakereszt egy új alapba (betonalapba, mind a négy oldal megerősítve fémhulazokal) van beágyazva és zavartalul tör az ég felé. A corpus alatti feliratos fémtáblán a felirat: „Isten dicsőségére emeltette 1943-ban a Dulić család, és felújította 2008-ban.” („Na slavu Božiju godine 1943. podigla obitelj Dulić, a obnovila 2008. godine.” − az eredeti felirata). Nem voltam jelen, hogy figyelmeztettem őket, miszerint már az 1882-es térkép is kresztet jelzett ezen a helyen. Az új bádogtető valaminegy szélesebb, hogy védje az esőtől, a hótól. Az INRI-tábla és a corpus valószínüleg a felújított régi tartozéka.

Vuković Makro-féle emlékkereszt, allíttatott 2009-ben (Nagyfény). Nagyfényen, Szent Márk-napján (2009. április 25-én) hármas ünnepség volt – a bucsu napja, a búzaszentelés és egy keresznek felszentélése. A kereszt egy ház udvarán áll, de elérhetö minden érdektődő számára. A szabadkai Horvátok Vajdasági Demokrata pártja emeltette fel a keresztet Nagyfény helyiközöségben, Marko Vukov emlékére, aki tizedkét évig volt az elnöke. Ők finaszinorják a család tagjai a feszületet és a politikakai hovatartosását is felíratba rögszígnették: „Ez a kereszt hagy álljon itt, mint emlék, bizonyítéként arra, hogy erről a szállásról küldte a HVD pártjának, Marko Vukov kérvényezte a nagyfényi sejtnek megalakulását” (ez fordítás, az eredeti horvát nyelven van). A keresztet a helyi katolikus pap áldotta meg, azaz Željko Šipek, míg a másik pap, mons. Andrija Kopilović szentbeszédet tartott.    

Faragó-kereszt, állíttatott 1928-ban (Nagyfény). 2006-ban az újzsedniki helyiközösség vállalta a kereszt teljes felujitását. A fakereszt helyett egy rózsaszín, modern kőkeresztet emeltek és az egyenes szárú kereszten a mellékeken láthatók: a corpus és az INRI-tábla. A betonalapzatba (ami az alaptót illeti, elég „keskenyre sikerülk”) ágyazott kereszt ugyanarra az oldalra van forditva, mint a régi. A tájainkon megszokott kerítés − hiáznyik. És a végén a nagyfényi templom plébánosa templomi istentisztelet keretében a helyszínen felszentelte. A kereszt mögötti felirat: „Isten dicsőségére emeltette a Faragó család az Úr 1928. évében. Felújíttatta az Új Zsednik helyi közösség.” A kereszt elején az új felirata: „Na slavu Božiju godine gospodnje 1928. podigla obitelj Farago. Obnovila M.Z. Novi Žednik 2006. g.” − mint az előző, csak a végén odaírták az évszámot is. A pénzelést úgy oldogták meg, hogy a fő finaninszirózó Andrija Kopilović plébánost lett (ő a corpus költségvetétsét állta) és a hívek többségének pénzébeli adománya is segített.

Skenderović Mirko-féle kereszt, állíttatott 2011-én (Felsőtavankút). A felsőtavakúti járás ún. Skenderevói  (a szabadka-zombori vasút déli oldala), a skenderevói vasútállomástól délre vezető út − mintegy 600 méter déli irányban − egy új szürkemárvány keresztnek a felatadása volt a 2011. június 18-án. Skenderović Mirko (1949.) tanyájának az útra néző oldalán áll a kereszt, amit a helybeli katolikus pap vasárnap ünnepéljes kereted köződ megáldot. Az út nyugati oldalán található a kereszt, melynek a környezetébe meg kell említineni a kerítésd (hátulról egy U alakot formál), a két oldalán található padokat és elől a díszes virágtartokat. Alsó részén három emelettes keresztrész van. Az egyenes végű keresztszárak két melléket hordoznak: a corpust és a IRNI-táblát. A szállásra vezető út északi felén a kereszt talapzatának keleti oldalán a fölirat: „Na slavu Božju, spas moje duše i dobrobit svog naroda! Ovaj križ podiže Mirko Skenderović rođ. 09. 09. 1949. ovde u Skenderovu u slavu svojih rano preminulih Vranje 25. 09. 1925.−16. 05. 1976. Milke rođ. Sitarić 30. 12. 1925.−30. 05. 1996. i supruge Marije rođ. Malagurski 14. 06. 1952.−04. 04. 2011. Skenderov kraj 10. 05. 2011”. Vagyis a fordítás: „Isten dicsőségére, a lelkem üdvözlüségére és a némpemnek jóhiszeműségére! Emeleteti e keresztet Mirko Skendorović, szül. 1949. augusztus 9-én. Itt a skenderevói járásban az ősök szellemének korán elhalázosott Vranje, 1925. augusztus 25−1976. május 16-án, szül. Milka Sitarić, 1925. december 30−1996. május 30-án és a feleségem szül. Maria Malagurski, 1952. június 14−2011. április 4-én. Skenderjárás, 2011. május 10-én”.

Vidakovits Mukits-kereszt, állíttatott 1943-ban (Vámtelek). A keresztet telesen felújította egy Tikvicki nevű kőfaragó 2004-ben. Átfestette a betűkkel és egy új INRI-feliratot rakott rá. Egy új alapot csinált és vékony láncokkal összekötte a − egy méteres távaláságokba − oszlóp végzeit. A péznelők a szomszédok voltak − Franjo Gabrić és Luka Vojnić (jelenleg Kanadában él).

 

Könyörégünk színhelyei III.

Zimonji úti kereszt. Antun Dulićnak (Veco) 1901-ben Vámdeleken fölállított keresztjét 2004-ben teljesen fölszámolják és a keresztet teljes egészében bevitték a nagyfényi paplaki udvarra. Miden a tervek szerint történt, amikor eljött az ideje 2006. (szepetmber 17.) őszén, a Vojnits Etelka fölszámolt keresztjének helyén, köszönve Pavao Ivankovićnak a helyszínre vitték és beépítették a felállított kereszt alapba. A kereszt talapzat − nyugati − oldali fölirata: „Isten dicsőségére, mindörökké! Isten dicsőségére ezt a keresztet fölújította 2006-ban Pavo Ivanković és Katica a családaikkal”. Az északi oldal: „Az ezen a helyen állt Vojnits Etela-kereszt 1864-től. Ez a kereszt − az alapoktól felújítva − áthozta erre e helyre, amit Veco Dulić állitott a családjával 1901-ben − más helyen volt − de lerombolva 2004-ben”. A hely és az irány megegyezik a 140 éve itt álló Vojnits Etelka-féle kereszttel. A helyi Zvonik (2006.−144-es szám) is megemlékezik a kereszt fölászításról a megszentelésről.

Vukman Simokov-kereszt, állíttatott 1879-ben (Vörösegyháza). 1970-ben egy viharban dőlt le, addig úgy állt − mintegy 91 éve. Ecetfák, vadribizli és vadorgonák között, az iskolával szemben (Marko Tonković, abban az iskolába járt). Ráesett egy ecetfa, és az döntötte le − azóta áll így − mintegy 33 éve. A nyolcvanas évek elején az iskolát is elbontották. Most ez a felirat került a talapzának a nyugati oldalára: „Ezt a keresztet emeltette Lazo Vukmanov Šimokov 1893-ban, megújította 2003-ban Ivan, Grgo és Jelisaveta Vukmanov Šimokov. Marko Tonković és a tiszteletes pap Julije Bašić”. Az eredeti felirata így szólt: „Križ podigao Lazo Vukmanov Šimokov 1893 Obnovili 2004 Ivan Grgo Jelisaveta Vukmanov Šimokov   Marko Tonković sa župnikom Julijem Bašić”. A gyermeknélküli keresztállítónak közeli rokonai voltak a három fenn említett. A jelzett Lazar V. Š. (1942−2003) − ő volt a kezdeményező, halála után özvegye, Jelisaveta folytatta a férje kezdeményezését − Ivan V. Š. (kb. 1960.), ő vállalta a kereszt további fenntartását és a városból Grgo V. Š. (kb. 1950.) − és végül Marko Tonković, békovai származású, sándori lakos. Megtisztították a környékét (kivágták az összes vadcserjét) és kialakítottak egy betonból készült alapot, amelyre azután felhúzták a keresztet. A feszület felső részére rászerelték az eredeti corpusát (egy családtag vitte el a corpust − Ivankovićné Magdolna Vukmanov Šimokov, 1921-2003, a szobában tartották) − csak ez van rajta. A talapzatába új föliratos tábla került. Az egészet fehérre festették és körülövezték fekete, kovácsoltvas kerítéssel. Amikor felszentelték, a helyi plébános egy külön napra hivta fel a figyelmet − azóta, ezen a napon tartják a keresztbucsut is.

Matković-kereszt, felújítatott 2006-ban (Ludas). Az új kereszt felirata: „Isten dicsőségére felújítatott ez a keresztet 2006-os évben. A emeltető Marko Matković, a felújító Petar Babičković családja” (az eredeti felirat: NA SLAVU BOŽJU OBNOVLJEN OVAJ KRIŽ − MARKA MATKOVIĆA − GODINE 2006. OBITELJ BABIČKOVIĆ PETRA). A felújítók az út felé fordították a keresztet. Egy egyszerű, kisméretű betonalapba ágyazták be a fémszobrot, amelyre felszereltek egy INRI-táblát, corpust és a Máriadomborművet. Ezután jött a fém, feliratos tábla. A keresztet egyöntetűen, barnára festették.

Hívők-keresztje, állíttatott 2007-ben (Vörösegyháza). Verusics (Vörösegyháza) sem maradhatott szakrális objektum nélkül, amikor kiépítették 2007-ben a helyi közösség otthonát. Közvetlenül az otthon mellé egy kőkeresztet terveztek felállítani és mögéje egy kápolnát építeni. A terv egyszerűbb részét sikerült is megvalósitani – egy műkőből készült kereszt, még 2007-ben fel lett állítva a hívők pénzén. A Csantavéri út nyugati oldalán, mintegy 500 méterre az N-müvekhez vezető útszakasztól északra található az egyenes végű kereszt. Az útra néző oldalára a következőt vésték: „A megváltó Krisztusnak emelték a hívők imádságba foglalva 2007-ben”. Az eredeti fölirat: „KRISTU SPASITELJU PODIŽU VJERNICI ZAHVALNI U MOLITVI 2007”. A mellékek mind fémből vannak (Máriadombormű, corpus és az INRI-jelölés) és fémszinezésük az alkalomnak megfelelő. A közölt fényképen az építkezés kivehető kezdetei a kápolnára vonatkoznak.  Egyházi ceremoniával szentelték fel, a helyi több száz hívő és a számos vendég jelenlétében. A helyiek között ott volt Kiss Zvonimir (1971) is, a helyiközösség vezető egyénisége is, aki személyesen is részt vett az objektum finanszírozásában.

Baka-kereszt, Egyleti kereszt − állíttatott 1913-ban (Ludas). „Keresztavatás. Ritka szép módon ünnepelték Ludason a 16 százados keresztünnepet. A katholikus népszövetség ma szenteltette be a jubileumra állított keresztjét. Nagymise végeztével a jelenlévő hívők kivonultak az építendő iskola földjén felállított s ezalkalomra szépen feldíszített népszövetségi kereszthez. Legelöl mentek a fehér ruhás iskolás leánykák, utánuk haladtak négyes sorokban a népszövetségi tagok a tanítók vezetése mellet a nemzeti zászló után s ezek után a résztvevők óriási csapata. A keresztnél a szentelés végeztével Takács Gáspár plébános gyönyörű beszédben ismertette a kereszt jelentőségét, összekapcsolván a kereszt 16 százados jubileumával. Majd a kereszt és a nemzeti zászló összetartozandóságát, a keresztnek az iskolára és az ifjúsági egyesületre való üdvös hatását fejtette ki és a további kitartásra buzdította szeretett híveit. A megható beszéd után következő keresztcsókolás fejezte be a lélekemelő ünnepélyt, mely büszkesége lehet a ludasi népszövetségnek, de egyszersmind például is szolgálhat. Előre a szent kereszt után.” − Bácskai Napló, 1913. augusztus 19-én.

Sztipits−Lendvay-kereszt, állíttatott 1854-ben (Bikovo). A keresztet egészében kicserélték − az elavult fakereszt helyett fémkonstrukciót építettek fel − a bikovoi Lendvai házaspár 2004-ben. Egy új alapot készítettek, amibe besűlyesztették a fémkeresztet − a régi corpust, az INRI-táblát és a Máriadomborművet meghagyták, csak újrafestették őket. A virágtartót kicserélték és a feliratos táblát szöveggel látták el: „Ezt a keresztet fölújították Lendvai Miška és Stana családjai. Ez a keresztet tiszteletes dekán Julije Bašić, 2004. március 25-én szentelte fel”. (Az eredeti fölirata: „Križ je obnovila obitelj Miška i Stane Lendvai. Ovaj križ je blagoslovio župnik dekan Julije Bašić dana 25.03.2004.”). Tehát Julije Bašić, tiszteletes a helyszínen tartott istentiszteletet és megáldotta a keresztet. (A szerző a megszenteléskor végig hallgatta és akkor még megvoltak a vékony karók és az ősszekötő lánc − de 2012-ben már nem volt láható).

Szabó Bódi-kereszt, (Hajdújárás). 2004-ben teljenesen kicserélték a kereszt farészeit − az alaptól a bádogtetőig, kivéve a corpust, az IRNI- és a Máriaszobrot. A köralapú alapot (beton) hozáerősitteték a fejfájoz − az erősitéten egy  évszám, 2004. van. A környező tanyákat néhány év alatt lebonynokát, az betonutat megcsinálták és így a kereszt most egyedül néz „szemben a nagyvilággal”. A keresztet továbra is rendben tartják −  mindig van virág rajta.  

 

Könyörgésünk színhelyei IV.

Veréb János-féle kereszt, állíttatott 1909-ben (Csantavér). Bácskai Napló, 1909. április 27-én így írt: „Csantavéren Veréb János hivő saját költségén 600 koronás kőkeresztet állíttat s annak fentartására megfelelő alapot tesz le. A csantavéri hivek áldozatkészségét dicséri, hogy minap egy magát megnevezni nem akaró 420 koronát adott át Szendelbach János adminisztrátornak katholikus jótékony célokra.” Bácskai Napló, 1909. július 1-én a következőket olvasták: „Kereszt szentelés Csantavéren. Péter Pál napja verőfényes napsugarait bocsátotta ujonnan felállitott keresztünkre, mely dicsőséggel tekint le a népre, hogy felemelje őket az isteni dicsőségbe. E magasztos ünnepet megelőző szent mise után mintegy 500 főből álló menet vonult ki a község nagy utcája végén felállitott kereszthez Szendelbach János adminisztrátor vezetése mellet. A kereszt felszentelése után a nagyszámú közönség keresztcsókra járult. A keresztet állittatta felirása szerint „Isten dicsőségére, ember üdvösségére” Veréb János és neje Barkóczi Karolina. A mű Fekete és társa céget dicséri. A felszentelést magyaros áldomás követte.”.  

Osvár András-féle kereszt, állíttatott 1843-ban (Csantavér) Az Osvár-féle keresztet áthelyezték 2011-ben (előzöleg felújította Szente Nándor szabadkai kőfaragó), szintén a temetőbe – közel a kápolnához. Erről tanúskodik egy újonan elhelyezett feliratos tábla is: „ÚJRAEMELTETTÉK HÁLÁS UTÓDAI 2011-BEN”. A temetőbe (Nagytetemető) jutva, a kápolnától délkeletre található (néhány méter) az egykori templomi kőkereszt három melléklettel: INRI-felirat,  Máriadombormű és a corpus (a két utolsó valószínűleg új). A keresztet övező kerítés is a régi, bár megkérdőjelezhető az eredetisége. A temető egész északnyugati részét teljesen felújították – a képen látható sírhely, Veréb János sírja (a falu főutcáján keresztet állító).

Nagy-kereszt, állíttatott 2007-ben (Bajmok). 2007-ben tovább bővült a bajmoki közterületi, ún. kisemlék szakrális objektumai száma, úgyanis Nagy Nándor, bajmoki lakos felállított egy utcai keresztet a háza ellőtt, a Strossmayer utca 25-ben. Az egészében fehér márványból készült keresztet egy beton alapra helyezték és kovácsoltvas kerítés övezte. A fémöntvény tartozékai: INRI-tábla, corpus és a Máriadombormű. A keresztvégek cifrázott kivitelezésűek. Az utcára néző fölirata: Isten dicsőségére A nemzetek közötti békés együttélésért. (A szláv és német megfelelője). Emeltette Nagy Nándor és neje Horák Julianna A.D. MMVII. A mesterek nevei: Losonc Csaba (Szabadka, „Con-Bau vállalat” tervezője), Tóth János (Szenttamás, kőfaragó), Mikita Janko (öntő − Kula, a mellékek kiöntője) és a zombori Pfeifer Stephan, a vaskerítés kiöntésében szorgoskodó tűzkovács. A szabadkai Hét Nap csak röviden hozta a következő túzosítást 2008. január 2-án: „Köztéri keresztet szenteltek Bajmokon A bajmoki Nagy Nándor és neje, Horák Julianna köztéri keresztet állíttatott fel a házuk előtt, ezzel hírdetve a békét, a szeretetet, a házi áldást, a barátságot, és az egymás mellett élést. Erre utal a kereszten levő felirat is, amely így hangzik: „Isten dicsőségére − a nemzetek közötti békés együttélésért.” Szabó Attila felvétele a kereszt nemrégi felszentelésén készült. (M. A.)”. 2007. december 19-én, az újvidéki Magyar Szó a következő cikket hozta: „Új köztéri kereszt Bajmokon Vasárnap, december 16-án, 11.30-kor jeles eseményre került sor Bajmokon , keresztszentelési ünnepséget tartottak a Strossmayer utcában. Nagy Nándor és neje, Julianna hat éven át tartó munkája eredménnyel járt, ennyi időbe tellett mire kívánságuk teljesedhetett. A keresztállítás engedélyezésére több mint öt évet vártak. A köztéri kereszt Nagyék háza előtt áll, olyan helyen, amely közterületnek számít. Szabadka község területén, a II. világháború óta településen belül nem állítottak keresztet, csak a határban, Bajmokon pedig 1943 óta sem határban, sem településen belül nem volt keresztállítás. Nagyék tehát a régi hagyományt élesztették újra. A hideg, havas vasárnapon mintegy 60-70 ember gyűlt össze a kereszt közelében, de mindenki szívében melegség honolt. „Jézusé egyedül” – csendült fel a Dózsa György MMK Búzavirág vegyes karának az éneke a templomi kórus kisegítésével, majd Bende Zsolt bajmoki tisztelendő atya megkezdte ünnepi szónoklatát. A prédikációt követően több oldalról megszentelte a keresztet, amit közös könyörgés követett, és a Miatyánk közös elimádkozása. Az énekkar Közelebb, közelebb Uram énekével zárult az ünnepség. Ekkor a jelenlevők a kereszthez járultak. A mintegy 4,2 méter magas fehér márvány kereszt Tóth János szenttamási kőfaragó alkotása. Krisztus testét és a Szűz Mária szobrot Mikita Janko szakember öntötte ki egy kúlai öntödében. A vaskerítés a zombori Pfeifer Stephan tűzikovács alkotása. A terveket a szabadkai Con-Bau tervezési, építési és szolgáltató kft. dolgozta ki, Losonc Csaba vezetésével. Terveztek, számoltak: Losonc Ibolya, Tibor F. Ago és Murényi Leonárd, mindhárman okleveles építészmérnökök. A keresztre a következő felirat került: „Isten dicsőségére, a nemzetek közötti békés együttélésért”, mindez három nyelven, magyarul, szerbül és németül. „Emeltette Nagy Nándor és neje, Horák Julianna A.D. MMVII”. A helyi pravoszláv pap is megtisztelte jelenlétével az ünnepet. Nagyék hat évvel ezelőtti kezdeményezését az akkori bajmoki tisztelendő, Bognár Attila, és kezdetben Slavko Večerin plébános is helyeselte. A papírok rendezésén évekig Maglai Jenő ügyvéd munkálkodott. A későbbiekben − nem tudni miért −, amikor Nagy Nándor a meghívókat adta volna át Slavko Večerin általános helynöknek és bajmoki plébánosnak és a püspök úrnak, nem kapott pozitív választ. Nagy Nándor nem tudja mit tett rosszul, nem tudja, mikor és hol vétett, hogy hibázott-e, és hol hibázott? Nagyon fáj Nagyéknak, hogy törekvésüket az egyházi méltóság valami miatt mellőzi. Szeretnének kételyeikre választ kapni, és remélik, hogy ez meg is történik. A keresztszentelés után a meghívott vendégek, a Nagy család vendégeiként a Dózsa György MMK-ban ünnepi ebéden vettek részt. Nagyék még egyszer hálás köszönetet mondanak mindazoknak, akik a köztéri kereszt felállításában, elhelyezésében segítettek. Köszönik a keresztszentelési ünnepségen résztvevők jelenlétét is és áldott karácsonyi ünnepeket kívánnak. Molnár Ildikó Fotó: Molnár Ildikó”. A bajmoki tiszteletes, Bende Zsolt és a pravoszláv pap által lefolytatott keresztszentelés egy óra hosszat tartott, utána átsétáltunk a Dózsa György MMK-ban egy „harapnivalóra”. Nagy Nándor, Horák Julianna és a gyermekük, Bernadetta gondoskodtak a jó hangulatról a köszőnő ebéden, amit jóízűen elfogyasztottak a meghívott vendégek.

Kókai-kereszt (Bajmok) A Pacséri út keleti részén 2008. áprilisában a kidőlt akácfa keresztet (2007-ben) egy újabbra cserélték. A faanyagot, az alapot és a bádogtetőt (egy kicsit szélesebb formatumút) teljesen kicserélték. A fémöntvény tartozékai maradtak a régiek, csak át lettek festve − az INRI-táblát kivéve, ami nem volt a régin. Az alapot érdekes módon alakították ki − egy műanyag hordót töltötték meg betonnal és ebben fikszálták a kereszted.

Szabadkai úti kereszt, állíttatott 1816-ban (?) (Bajmok). A Sásos határrészben, néhány szász méterre a falutól (az út északi részében) a kereszt nem birta a közelmúlt „fejszecsapásokat kiheverni” − a fából készült objektum és kidőlt 2008 tavaszán. Egy év múlva teljesen felújítva, a faanyagot egy új alapból készültre helyezték. A INRI-táblád, a Máriaszobor és a corpus tartozékokat újrafestették és visszahelyezték, valamint a pléhfedőt teljesen újra cserélték.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

Oglasi