ЦРВЕНИ КРСТ У СУБОТИЦИ, CRVENI KRST U SUBOTICI, A SZABADKAI VÖRÖSKERESZT (1886-2006)

simbol-1886

PDF: monografija CRVENI KRST

https://www.academia.edu/9821177/CRVENI_KRST_U_SUBOTICI_A_SZABADKAI_V%C3%96R%C3%96SKERESZT

https://suistorija.wordpress.com/2012/03/03/crveni-krst-u-subotici/

PREDGOVOR

Obeležavajući    ovaj   značajan   jubilej,  ovom  publikacijom  želimo se  odužiti   i  odati   priznanje  svima  koji  su  tokom   proteklih   stodvadeset  godina,  ispunjeni ljudskom  plemenitošću,  ostvarivali  uzvišene  ciljeve  naše  i medjunarodne  humanitarne  organizacije.

Vreme  koji  je  iza  nas,  kao  i  vreme  u  kome  živimo ,  ispunjeni  su   nažalost,  brojnim  i   velikim   nesrećama, stradanjima  i   patnjama   ljudi,  izazvanih   uglavnom  ratovima,  prirodnim  nepogodama  i  socijalnim  nepravdama.

Ova  kniga  na  svojim   stranicama,  beleži  samo  manji  deo onoga  što  je  naša  organizacija  Crvenog  krsta  učinila,  pružajući  rado  i  nesebično  pomoć  pojedincima,  porodicama  i  stanovnicima  nastradalih  područja  u  zemlji    i  van   njenih  granica.  Pomoć  koja  se  davala,  a  koja  se  i  danas  izdašno   pruža,  nije  ničim   ograničena   niti   uslovljavana.  Ona  nije  poznavala  granice,  niti  deobe  ljudi  prema  rasnoj,  nacionalnoj,  verskoj,  političkoj  ili   bilo  kojoj  drugoj  pripadnosti.  Povod   i motiv  bio  je  i  ostao  unesrećeni  čovek. U  tome  i  jeste    veličina  i  univerzalnost  organizacije  Crvenog  krsta  čime  se  mnoge  druge   organizacije  bilo  one  nacionalne  ili  medjunarodne,  ne  mogu  se  pohvaliti.

U  proteklih  stodvadeset  godina  oblike   organizovanja  i  sadržaje  rada,  Crveni  krst  je  prilagodjavao   društvenim  stanjima,  uslovima  i  potrebama  vremena.  O  tome  nam  govori   i  ovo   izdanje,  koja  se  oslanja  na  požutele  stranice  brojnih  zapisa  i  dokumenata  i  sećanja naših  poznatih  i  po  radu   cenjenih  članova.

U  prvim  decenijama,  nakon   osnivanja,  Crveni  krst  je  bio   malobrojna   dobrotvorna  organizacija.  Rezultati  njegove  aktivnosti  iz  tog  vremena,  tako  skromni,  zaslužuju  veliko   priznanje   i  reči  hvale.  Ljudi   dobre   volje  posejali  su   plemenito  seme  koje  je urodilo bogatim  plodovima.  Putem  raznih  vidova  materijalne  pomoći  i  zdravstvenog  prosvećivanja,  članovi  ove  organizacije  su ,  svojim  ličnim  primerom, uticali  na  formiranje  i  razvijanje  svesti  o  istinski  ljudskim  vrednostima,  koje  treba  da  krase  čoveka  u  svakom  kutku  ove  naše  po  mnogo  čemu,  ugrožene  planete.

Posledice  dva   svetska  i  velikog  broja  lokalnih  ratova,  ekonomska  i  kulturna  zaostalost  vekovima  porobljenih  i  potlačenih  naroda,  česte  prirodne   nepogode  i  katastrofe,  glad,  masovna  oboljenja  i  epidemije,   ublažavani  su  tada,  a  i  danas ih  ublažavamo  pružanjem  raznih  vidova  pomoći.

Zahvaljujući povoljnim    društvenim  uslovima u  drugoj polovini  dvadesetog  veka,  doživeli  smo   zavidan  uspon  i  razvoj  Crvenog  krsta

Proslavljajući   ovaj  jubilej,  možemo  samo  poželeti ,  da  i  mi  i  buduće   generacije  živimo  i  radimo  u  miru,  imajući   na  umu   uvek  da  čovek  kao    društveno biće  može  biti istinski  srećan  onoliko  koliko  i  sam  doprinosi sreći  i blagostanju  drugih  ljudi.

Đeno   Andreković

Monografija – 1986.

 

Stevan Mačković, istoričar, viši arhivist

Gabor Lalija, viši arhivist

 

UMESTO UVODA

Pre dvadeset godina (1986.)  kao doprinos obeležavanjs stogodišnjice osnivanja Crvenog krsta u Subotici,  pojavila se u izdanju NIO „Subotičke novine“,  dvojezična publikacija  – „Crveni krst u Subotici 1886-1986.”. U njoj  je veća  grupa veća autora obradila nastanak te međunarodne humanitarne organizacije u Subotici i njeno delovanje u kasnijim periodima. Kolege koje su potpisale istorijski deo  dale su radu značajan doprinos istražujući u fondovima Istorijskog arhiva i Gradske biblioteke.  Sledeći njihove rezultate kao osnovu, kolegi Gaboru Laliji i meni,  je sa jedne strane izuzetno olakšan zadatak u pronalaženju odgovarajuće građe i njenom tumačenju, a sa druge istovremeno i otežan, pošto je većina dostupnih izvora već bila obrađena.

Sama pređašnja Monografija o stogodišnjici Crvenog krsta je dragocena literatura o temi koju obrađuje. Istovremeno ona svedoči  i odaje atmosferu, društveno okruženje u kojem je nastajala. Verujemo da i ova nova obrada prošlosti Crvenog krsta u Subotici  također donosi neke nove a za temu važne činjenice, kao što i one poznate posmatra iz drugačije vizure primerene današnjem vremenu.                                                

CRVENI KRST  SUBOTICE

OD OSNIVANJA   DO   PRVIH   GODINA   NAKON   II   SVETSKOG   RATA

                        (/1882/ 1886-1946)                                               

„Valjda najbogatiji i ujedno najprotivrečniji period u istoriji Subotice bio je Dualizam (1867-1918).“[1] U to vreme u gradu se oseća narastanje i zamah, kako privredno ekonomskog razvoja, tako i onih dešavanja u političkoj i društvenoj sferi. Dolazak železničke pruge 1869. godine[2],  osnivanje finansijskih i privrednih ustanova kao na pr. Električne centrale,   izgradnja modernog centra grada sa monumentalnom gradskom kućom, samo su neki od markantnijih stepenika na tom putu. Tada započinje i proces masovnog osnivanja raznih udruženja i kasina.

Subotica se nalazila u Bačko-Bodroškoj županiji i imala status Slobodnog kraljevskog grada, koji joj je omogućavao izevsnu lokalnu samoupravu. Ona je bila ograničena zakonskim rešenjima, a predstavnici centralne vlasti, kao na pr. veliki župani su imali kontrolnu i korektivnu ulogu u odnosu na lokalnu vlast. Prvi činovnik Grada i predsednik gradskog Veća je bio gradonačelnik. Teritorija na kojoj se prostirala administrativna vlast Subotice bila je 1905. godine oko 170 000 katastarskih jutara[3]. O rasporedu stanovništva na toj velikoj površini, koja se smatrala za „najveću palanku u zemlji“, može se suditi i po broju kuća. U samom gradu ih je 1900. godine bilo 5 856, a na periferiji koju čine pustare i sela 6 536[4]. Popis stanovništva iz 1880. godine navodi brojku – 61 367, onaj iz 1890. – 73 000, 1900. – 82 122 a 1910. godine – 94 610[5]. Sa jačanjem građanskog sloja razvija se i specifičan kulturni život, koji često uspeva da prati aktuelna evropska dešavanja.

 

 

Organizacija „Crvenog krsta zemalja svete mađarske krune“ zaživela je 1881. godine. Na čelu joj se nalazio grof  Đula Karolji.

U tom periodu, kao što je i inicijativu za širenje i omasovljenje Crvenog Krsta, vodio sam državni vrh, akciju na lokalu pruzimaju i usmeravaju područni organi vlasti. Tako i u Subotici Gradska Skupština na sednici od 25. januara 1882. godine[6] donosi odluku da Grad (Municipija) stupi među članove utemeljivače Crvenog Krsta uplatom od 100 forinti  kao i uplatama od po 20 forinti  u narednih pet godina. To je bio prvi korak, ispostaviće se više samo formalni i ukalkulisan od strane inicijatora i čelnih aktera, tj. velikog župana, kao jedan od poteza u tada vođenoj snažnoj politićkoj borbi. On ipak nije urodio očekivanim rezultatom, mada je sam tadašnji gradonačelnik Ivan Mukić  vodio posebnu komisiju koja je trebala da radi na formiranju filijale društva Crvenog Krsta. Po nekim izveštajima, koji pišu gradski funkcioneri, kao na. pr. – gradonačelnik Lazar Mamužić, 1885. godine, Crveni krst je tada imao 450 članova, što bi značilo da je po broju članstva vrlo respektabilno udruženje. Međutim docniji razvoj događaja, kao i svi kasniji zvanični izveštaji, kao godinu utemeljivanja Društva navode 1886.

 

Do toga dolazi, opet zalaganjem organa gradskih vlasti, na sednici Skupštine održanoj 31. marta 1886. godine[7] kada je jednoglasno doneta odluka o osnivanju filijale. Za predsednika je izabran velki župan Aurel Janković, a gradskom Veću povereno da radi na upisu članova. Gradski ekonomski većnik Jožef Sigeti  i veliki beležnik Josip Kulunčić su dobili zadatak da vrše upis članova subotičke filijale Crvenog krsta. Neki od članova osnivača su bili:

Grad Subotica sa 200 ft,

udova Jakoba Vojnića iz Bajše sa 60 ft,

udova Katalin Papić sa 50 ft,

Subotička štedionica d.d. sa 40 ft,

Supruga dr Nikole Milašina s 2o ft.

Izraelitska crkvena opština sa 20 ft.

 

 

O radu u prvim godinama od osnivanja se može suditi i na osnovu dokumenata koji su nastajali na sednicama Odbora društva Crvenog krsta a koje je vodio sam veliki župan Aurel Janković. One su tada održavane mesečno. Podrška subotičkoj filijali  dolazila je i iz Budimpešte, nju je pružao član uprave Zemaljskog Crvenog krsta, tadašnji narodni poslanik  Subotice Imre Ivanka. Za njegovo ime ostala je zabeležena i akcija priprema za formiranje jedne ratne bolnice kada je na sednici održanoj 24. oktobra 1886. godine doneta vrlo pretenciozna odluka da se u Subotici ona formira sa lokacijom na železničkoj stanici i to sa čak 210 kreveta.

Značajan izvor finansiranja su bili i prihodi od koncerata sa igrankama, a prvi je održan početkom 1887. godine u saradnji sa Prvim subotičkim ženskim orkestrom. U kasu se slilo preko 400 forinti.

Tesna povezanost organa vlasti i Crvenog krsta očitovala se i u daljem radu. Gradsko Veće je odlučilo da u cilju pripremanja i osposobljavanja Crvenog krsta za delovanje u slučajevima rata i opasnosti, obezbedi 40 opremljenih kreveta i odgovarajuću prostoriju. No, očekivani rezultati u plemenitoj misiji mogli su se realizovati tek sa masovnijim uključivanjem građanstva. Upravo ka tom teže i raspisi Ministarstva unutrašnjih poslova iz 1890. godine u kojima se traži da se u svakom mestu i srezu osnivaju filijale, da se u njih upiše barem 10 članova na jednog vojnog obveznika, te da se stanovništvo obaveštava i informiše o ciljevima Crvenog krsta, pošto samo tako taj plemeniti poduhvat može uspeti i doneti rezultate.[8]

 

Najbolje svedočanstvo koliko se razvio i ojačao Crveni krst u Subotici daje sumarni izveštaj o radu zemaljske organizacije tokom 1893. godine[9] u kome stoje i sledeći podaci:

 

GRADSKI ODBOR U SUBOTICI

 

Društvo osnovano:                                             1886. godine

Broj članova osnivača:                      24

Članova sa ulogom od 10 forinti:    98

Redovnih članova:                                             390

Ukupan broj članova:                                        512

Ukupan prihod:                                   1522,46 forinti

 

 

U narednom periodu, kako saznajemo iz izveštaja[10] koji 1897. godine šalje centrali u Budimpeštu, poverenik Društva Jožef Sigeti, rad  i   delovanje Crvenog krsta ide uzlaznom linijom.

Jožef Sigeti je otvorio 1897. godine apoteku Kod crvenog krsta, a zauzvrat se obavezao da će za potrebe lečenja bolesnika i ranjenika u stacionaru Crvenog krsta  obezbeđivati lekove. Ta firma, odnosno njen naziv,  je potrajao sve do kraja II sv. rata. Treba istaći da je upotreba simbola Crvenog krsta bila vrlo dobro regulisana, tj. zaštićena, ali verovatno tek u kasnijem periodu, kako se to vidi i iz raspisa Ministarstva za trgovinu iz 1913. godine.[11]

 

Period zatišja u radu Crvenog krsta nastupa od 1900. godine. No, prilike za aktivno delovanje i ispunjavanje humanitarne misije organizacije daće naredno desetleće, koje približava i 1914. godine i uvodi Evropu, Monarhiju, pa time i Suboticu,  u do tada najkrvaviji sukob svetskih rezmera.

U 1912. godini Društvu pristupa gradonačelnik Karolj Biro[12], kao i istaknute javne ličnosti Bela Vermeš koji će vršiti u 1913. godini i funkciju predsednika, Joca Manojlović[13] i Tereza Hartman[14].

S početkom 1914. godine na zemaljskom nivou se pristupa počecima organizovanja ustanova dobrovoljnih bolničarki, odnosno kurseva za njihovo osposobljavanje.[15] Tada se kao predsednica javlja udova Đerđa Mađara.

Sa izbijanjem rata i nastupanjem ratnih dejstava, u kojima učestvuju i formacije sa teritorije Subotice, javlja se i problematika ratnih ranjenika, invalida, kao i i ostalih socijalnih posledica (ratna siročad i drugo) uzrokovanih stradanjima na bojnim poljima.

Zbrinjavanju i lečenju ranjenika,  pomaže i doprinosi i  subotička filijala organizacije Crvenog krsta koja se starala za bolnicu „Ležećih bolesnika“ i „Teških bolesnika“.[16]   Isto tako pojačano se radilo i na sabirnim akcijama u kojima se sakupljao novac, ali i prilozi u naturi. Vojnicima na frontu ta pomoć je redovno prosleđivana.

 

 

 

U 1914. godini iz Subotice je bilo 238 prijavljenih žena za bolničarke. One su zahvaljujući angažovanju banke[17] koja je osposobila u Rajhlovoj palati bolnicu za ranjenike, mogle da pomažu i leče prispele vojnike. I sanatorijum dr Đerđa Šante[18],  gde su se inače i nalazile kancelarije društva, primao je lečilo ranjenike.

O aktivnostima subotičana za vreme rata na humanitarnom polju i angažovanju u Crvenom krstu može se suditi i na osnovu dodeljenih medalja.  „Na početku rata 1914. car je ustanovio poebnu medalju Crvenog krsta, koja se dodeljivala kao priznanje za patriotski i humanitarni rad. Prva dva stepena medalje dodeljivao je sam car kao patron Crvenog krsta u Monarhiji, a ostala tri stepena njegov zamenik princ Franja Salvator. Tom medaljom odlikovani su mnogi subotičani (na pr. direktor električne centrale, operska pevačica Marija Milašin, supruga Rafaela Hartmana).“[19]

 

Jesen 1918. godine, kraj četvorogodišnjeg ratnog sukoba, čije su linije borbi i frontova bile udaljene od Subotice, a koji ipak nije poštedeo ni ovaj region gubitaka, kako u ljudskim žrtvama tako i materijalno-ekonomskim, donosi splet vojnih, političkih, diplomatskih, državno pravnih  akcija, izraslih na talasu poraza Centralnih sila, raspada Austro-Ugarske Monarhije, a usmeravanih težnjama sila pobednica da uspostave novu geopolitičku kartu i ovog dela Evrope, koje će bitno odrediti i dalju sudbinu ovih prostora.

Jedna od njih je i ulazak srpske vojske u Suboticu 13. novembra 1918. godine, samo nekoliko časova pre potpisivanja Beogradskog ugovora o primirju (između mađarske vlade i komandanta savezničkih snaga), te uspostavljanje demarkacione linije prema Mađarskoj od strane snaga Antante, čime se stvara  na ovom području vrlo složen državnopravni provizorijum. Događaji koji su usledili nakon toga, Velika narodna skupština u Novom Sadu – 25.11.1918. godine i njene odluke o otcepljenju i pristupanju Kraljevini Srbiji, te formiranje nove južnoslovenske državne zajednice, Kraljevstva Srba, Hrvata i Slovenaca – 1.12. iste godine, označili su, usmerili i odredili dalju sudbinu  Subotice, baš kao i drugih delova teritorija “zemalja krune Sv. Stefana” u južnoj Panoniji, koje prelaze u novu sferu uticaja ulazeći u “srpski imperium”[20], a zatim i u jugoslovensku državu.

Time u Subotici započinje jedan novi istorijski period, koji će biti omeđen novouspostavljenim državnim okvirima, obeležen novim ideološko-političkim i nacionalnim smernicama, pa time i iziskivati prilagođavanje svih društvenih faktora, uslovima koji su zavladali. Od perifernog položaja u Monarhiji grad dospeva u sam pogranični region Kraljevine SHS, gubeći zaleđe sa kojim je do tada bio povezan.

Nakon svakog rata u domenu socijalne politike najaktuelnija su pitanja – invalida, ratnih udovica i siročadi, nezaposlenih i neopskrbljenih, gradske i seoske sirotinje.

Subotica nije bila zahvaćena direktnim vojnim operacijama. Pomeranja i promene strukture stanovništva uočavaju se u nastupajućem periodu. U Suboticu se doseljava izvestan broj novopridošlih stanovnika, mahom Srba i Crnogoraca iz Srbije i drugih krajeva, agrarnih aspiranata, trgovaca i zanatlija, činovnika i vojnika, zatim optanata, koji dolaze sa teritorija biše Monarhije, ali i onih drugih nacionalnosti, poput Jevreja  koji tragaju za privrednim šansama. Posebnu grupu doseljenika čine Rusi izbegli pred revolucionarnim vlastima.[21]   Sa druge strane teče  proces manjeg obima, iseljavanja stanovništva mađarske i namačke nacionalnosti.

Prvih poratnih godina u zemlji, pa i u Subotici vladale su nestašice hrane, ogreva i  robe široke potrošnje. Snadevanje je bilo racionalizovano, najsiromašniji slojevi su od, u tu svrhu formiranih gradskih tela, dobijali minamalna sledovanja brašna. Vladala nestašica uglja i ogrevnog drveta[22]. Po zakonskim propisima koji su važili u periodu Monarhije[23] Subotica je morala da se stara o svim siromasima koji su bili zavičajni na ovoj teritoriji. I u čitavom međuratnom razdoblju Grad je preduzimao niz akcija na suzbijanju problema siromaštva, od kojih je najzamašnija bila otvaranje narodnih kuhinja.

U organizaciji gradske vlasti, u prvo vreme nakon 1918. godine, u Senatu,  postojao je Sirotinjski odbor, koji je imao zadatak da se bavi pitanjima načina pomoći najsiromašnijima. On se u tridesetim godinama transformisao u Socijalni pododbor. Na čelu mu je 1932. godine bio dr Matija Evetović[24]. Od 1934. godine postoji i Kulturno – socijalno odeljenje u strukturi gradskih vlasti.

Krajem 1918, i u 1919-20. godini u Subotici, kao i u široj regiji, vladala je nestašica  hrane, uglja, drva, gasa, petroleja, benzina, industrijskih proizvoda – šećera (od marta do oktobra 1920. nije ga bilo gotovo uopšte). Veoma je bio veliki broj “neopskrbljenih” o kojima se starala “Gradska aprovizicija“. U 1919. bilo ih je 24.013, a u 1920. godini 18.477.[25] Vlasti su imale pravo da rekviriraju hranu za zbrinjavanje stanovništva. Oskudica najsiromašnijih slojeva je bila izrazita. Iz  izveštaja senatora  za ishranu  – Aleksandra  Suvajdžića, iz  1920. godine, saznajemo da niko nije hteo da predaje hranu, da su se velike količine žitarica izvezle u pasivne krajeve i inostranstvo.[26] Cene žitarica su rasle, a taj trend je, dobivši zamah polovinom dvadesetih godina, potrajao sve do prvih godina trećeg desetleća. Grad Subotica je na ime pomoći nezbrinutima 1921. godine utrošio 81 820, 1922. – 202 501, a 1923. godine 338 110 dinara.[27]

Drugi veliki otežavajuči faktor koji je uticao na celo društvo bila je ekonomska kriza, koja na našim prostorima započinje već polovinom dvadesetih godina, a dostiže kulminaciju 1929-1933. godine, kao i u svetskim okvirima. Pored pogoršanja položaja sloja poljoprivrednika, i radnički proleterijat time dospeva u tešku situaciju. Prosečna kupovna moć subotičkog stanovništva bila je veća u periodu 1910-1914, nego tokom čitavih petnaestak godina nakon završetka rata.[28] Stabilizacija započinje polovinom tridesetih godina, ali je prekida započinjanje novog ratnog sukoba 1939. godine[29]. I u Subotici se jasno beleži  ta predratna atmosfera, koju prati čitav niz pojava ekonomske ali i društvene prirode, kao na pr. porast nacionalne homogenizacije.

Teritorija grada Subotice u međuratnom periodu prostirala se na površini od 140 611  k.j. što odgovara 809,166 kv. km. Po podacima iz 1927. godine, od ove površine “unutarnji” grad  zauzimao je 1 992 k.j, kupalište Palić 1 812 k.j. a pustare  t.j. periferija grada Subotice ( salaši) zauzimale su površinu od 136 807 k.j. Razlike između “unutarnjeg grada” i  “salaša” su bile velike. “Centar Subotice imade karakter grada, dok okolina ovog centra i periferija imaju sve osobine sela.”[30] U unutrašnjem gradu (centru), koji se delio na XII kvartova, bilo je 9200 kuća i približno 60 000 stanovnika , a na spoljašnjem delu, koji čine 24 naselja (Bajski vinogradi, Bikovo, Čikerija, Tavankut, Hajdukovo, Kelebija, Šupljak, Zobnatica, itd.) bilo je 8015 kuća i 43 000 stanovnika.

Broj “domova, kuća i drugih zgrada za stanovanje” iznosio je po popisu iz 1931. godine 19.098.[31] Po nesređenim podacima gradskih vlasti 1921. godine bilo je 101 709 stanovnika, 49 024 muških i 52 685 ženskih, 19 040 domaćinstava, 2060 zanatlija, 8 519 radnika[32] Nakon popisa 1931. godine beleži se 24 466 domaćinstava, 100 058 stanovnika, 48 703 muških i 51 355 ženskih.[33] Od togukupnog broja približno polovina – 50 767 živela je u Subotici a ostatak na okolnim naseljima, pustarama i salašima.[34] U 1945. godini ima 19 821 kuća-domova[35]

Mada je ukupno stanovništvo Subotice vrlo specifično teritorijalno raspoređeno, polovina u užem gradu, sa naznakama karakteristika građanskog sloja, a druga polovina na okolnim mestima i salašima, sa osobinama bližim stanovništvu sela, ipak je ta velika brojnost predstavljala jedan od elemenata za pokušaje razvoja i jačanja privrednih i drugih civilizacijskih potencijala, koji doduše nisu do kraja ostvareni, zbog niza drugih otežavajućih faktora, mahom geostrateške i političke prirode[36].

O relativnoj zaostalosti u oblasti gradsko komunalne infrastrukture, dovoljno je reći da Subotica u čitavom međuratnom periodu nije dobila javnu vodovodnu mrežu, snabdevanje je vršeno sa javnih i privatnih bunara, kanalizacija je bila izgrađena samo u manjoj dužini, a i ta je bila većinom otvorenog tipa, većina puteva je  bila bez kamenog (kaldrme) ili asfaltnog sloja, to jest bili su to tzv. letnji putevi, zimi gotovo neupotrebljivi zbog blata, javno osvetljenje je pokrivalo samo manji deo centra grada. Upravo samo taj deo, oko monumentalne Gradske kuće, je i pružao sliku i odavao utisak grada, tu su bile koncentrisane zgrade javnih ustanova, kuće i palače bogatih građana, trgovačke i druge radnje, tu je bila tramvajska pruga, ulice kao i trotoari popločani, dok je okolina tog dela i periferija više ličila na selo, po svojim kućicama, većinom od naboja, po blatnjavim ulicama bez ikakvog osvetljenja,   U tim činjenicama treba tražiti i korene označavanja Subotice kao „najvećeg evropskg sela“[37]. Ona je zaista bila velika po površini, na njoj bi se po nekim prosecima drugih gradova, moglo smestiti tri puta više stanovnika, gradska periferija je zaista i imala seoski izgled, a stanovništvo se većinom bavilo poljoprivredom, ali Subotica nikako nije bila – selo. Pre bi se moglo reći, da je ona posedovala i izgrađivala sve ono što karakteriše gradove, počevši od materijalne osnove, privrede, trgovine, bankarstva, preko saobraćajnih komunikacija, železničkih ali i tramvajskih pruga, do oblasti kulture i prosvete, pozorišta, škola, itd, ali je zadržala usađene osnove ravničarskih naselja. Imala je gradsko jezgro i tanak sloj građana, oko koga se koncentrisalo ostalo mnogobrojno stanovništvo.

 

O socijalno zdravstvenom stanju pupulacije dobijamo naznake iz sledećih  crtica. Po izveštaju gradskog fizika o stanju populacije  u novembru 1923. godine je bilo rođeno 179 dece, 2 mrtvorođena deteta, a u prvoj godini je umrlo 31, u uzrastu od 1 do 7 godine – 21, u uzrastu preko 7  godina  – 87, svega zajedno 139, što je značio da je priraštaj  bio 40.[38] List Subotički glasnik br. 10 od 11.2.1926. godine na sdrugoj strani u članku „Zdravstvene prilike u našem gradu u kretanju populacije”  donosi podatke iz godišnjeg izveštaja „gradskog fizikusa” za proteklu 1925. godinu. Saznajemo da je od akutnih zaraznih bolesti, najviše bilo obolelih od „trahome” – 549, od tifusa 71 – a umrlo je 11 lica, od šarlaha je obolelo 60 – a umrlo 9, od „tifterije” je bilo 36 obolelih i 8 umrlih. „Ogromna je šteta što se ne vodi statistika o kretanju tuberkoloznih obolenja, jer kao što je poznato tuberkoloza je tipična bolest naših sugrađana pored trahome.” Po nekim drugim izvorima može se naslutiti da je ona bila izuzetno velika, do 30 smrtnih slučajeva na 1000 ljudi. Kretanje populacije je bilo sledeće: ukupno rođeno 2914 dece ( 1465 muške i 1449 ženske), ukupno umrlih  2148[39], što je davalo prirtaštaj od 766 lica.

Po podacima sekretarijata radničkih komora mortalitet odojčadi je u Vojvodini iznosio čak 26,7 na svakih 1000,a  na primer u Holandiji samo 5,1.[40] Po izveštaju Matičarskog ureda Subotica broj rođenih u  1927. godini je bio 2225, umrlih 1871, a venčanih 782. Po tom izveštaju, uzevši podatke iz drugih Matičarskih ureda sa teritorije Grada, rođeno je ukupno 3169, umrlo 2356, a venčano 970 lica.[41]                  

O težini socijalnih problema polovinom tridesetih godina, svedoče podaci po kojima je od 8.12.1935- do 15.3.1936. godine u Gradskoj narodnoj kuhinji za „nezaposlenu gradsku sirotinju, siromašnu decu i nemoćne starce“[42] podeljeno 30 494 obroka, a dnevno se na kazanu nalazilo 180-190 porodica.[43] Deljeno je i brašno, sposobni  za rad su angažovani na vršenju javnih radova. Na tim poslovima je radilo 1332 lica, a njihova nadnica je iznosila od 17 do 20 dinara.[44] Po podacima gradskih vlasti tada je evidentirano 2147 nezopslenih lica, od toga najviše zemljoradnika – 1845, stručnih radnika – 192, sposbnih za lakši fizički rad – 100, i muzikanata – 10. „Svi su ovi nezaposleni radnici članovi grada Subotice. Kad se broju ovih nezaposlenih radnika doda broj dece, prosečno po 3 dece na svaku obitelj, onda bi ukupan broj nezbrinutih iznosio oko 6500, što daje u procentu  od 100 000 stanovnika, svega 6,5%.“[45]

U Subotici su u međuratnom periodu, pored Crvenog krsta postojale i delovale i druge dobrotvorne i humanitarne organizacije i društva. O njima gradske vlasti 1936. godine iznose sledeće: „Privatna dobrotvorna i humana društva vrlo lepo i uspešno deluju u ovom gradu. Vredno je spomenuti društva: Dobrotvorna zajednica Bunjevaka, Dobrotvorna zajednica Srpkinja, Jevrejsko sv. Društvo, kuhinja Franjevaca, kuhinja rimokatoličkih župa. Sva ova društva daju dnevnu hranu sirotinji, pa u mnogom potpomažu akciju grada oko suzbijanja nezaposlenosti i zbrinjavanja sirotinje, a na poziv grada rade u zajednici tu plemenitu i humanu svrhu.“[46]

Jedna od najstarijih humanitarnih organizacija u Subotici bila je Subotička ženska zadruga Milosrđe /Szeretet/ osnovana još 1872. godine. Ona se 1933. godine starala o pomaganju učenika doručkom – hlebom i mlekom, u jednom delu grada – V krugu, odnosno onih koji su pohađali škole Mlaka i Jasibara. Još neke od njih su:  Prva subotičke jevrejske pučke kuhinje[47], odnosno Subotička jevrejska ženska zadruga i pučka kuhinja (izdavala je tokom 1933. godine novčane mesečne pomoći za 90 lica, u iznosu od 30 do 100 dinara, delila odeću i obuću, hranila decu koja su stajala pod nadzorom Jevrejskog patronažnog društva), Dobrotvorna zajednica Bunjevaka, Katoličko divojačko društvo, Društvo sv. Vincencija,  Evangelističko žensko udruženje, Dobrotvorna zadruga srpkinja.  Za razliku od tih društava osnovanih na užim, konfesionalnim ili nacionalnim osnovama, teška socijlna situacija u gradu, naterala je i same gradske vlasti da pristupe osnivanju jedne šire zasnovane i od vlasti pomagane organizacije. To je bilo –Društvo za pomaganje bednih i nevoljnih Dobro delo osnovano 1929. godine uz pomoć tadašnjeg gradonačelnika đenerala Selimira Ostojića.[48]

 

Prvu Upravu se činili: gradonačelnik Ostojić kao predsednik i još tri podpredsednika, 20 članova, 5 zamenika i 2 revizora. U njoj su bile istaknute ličnosti iz političkog , privrednog (na pr. Jakobčić Konen Vilim industrijalac), kulturnog života grada ( Šokčić Josip – književnik i novinar). Doneta je senatska odluka kojom se tom društvu, počevši od 1.1.1930. godine dodeljuje  iz gradskog budžeta suma od 50 000 dinara. U početku je imalo  kancelariju u Gradskoj kući i jednog činovnika. Zatim je dobilo zgradu u Železničkoj ulici br. 9, da tamo organizuje kuhinju koja bi se starala o pripremanju hrane za siromašne. Sa druge strane i gradske vlasti – odlukom gradskog Senata 1932. godine kojom je odlučeno da se „pristupi podizanju pučke kuhinje“[49] i da se za tu svrhu iz budžeta odvoji suma od 172 800 dinara, kreću u neposredno staranje o ishrani najugroženih.

Po pravilima Dobrog dela „svrha je društva, da zajedničkom saradnjom svojih članova, ostalih humanih društava u Subotici i uprave opštine grada Subotice potpomaže bedne i nevoljne na teritoriji grada Subotice“. Predviđeno je da taj cilj ostvaruje davanjem besplatnih obroka, obuće i odeće i davanjem smeštaja. U 1933. godini toplu hranu je dobivalo 450 lica, a ukupno je izdato 79 497 obroka hleba po 500 grama i 86 763 obroka tople hrane.[50] Dobro delo je u 1940. godini imalo  150 štićenika, mahom nemoćnih i starih, „a u cilju umanjenja zimske bede kod subotičke sirotinje“  i uzelo je na sebe i ishranu „još 50 lica iz redova nezaposlenih mlađih ljudi isključivo mladih porodica sa 3 – 7 dece“[51]. Time je obezbeđivalo po jedan obrok dnevno za ukupno 200 osoba.

Grad je imao i  svoju posebnu ustanovu za zbrinjavanje siromašnih i socijalno ugroženih lica. To je bio Uboški dom.[52]  „U ovaj se dom primaju siromašni zavičajnici grada Subotice, koji su bez ikakvog imanja, stari i nemoćni i za svaki privredni rad nesposobni.“[53]  U jednoj akciji Gradske policije u cilju suzbijanja prosjačenja, juna 1938. godine, uhapšena su 64 lica, kažnjena sa tri dana zatvora „i stavljena u Uboški dom na čuvanje“.[54]  Nalazio se na  adresi Beogradski put 117.  U 1940. godini se toj zgradi namenjuje da bude „Institut civilne zaštite“.[55]

Od prvih dana dolaska, Rusi u Subotici, činili su relativno homogenu i zatvorenu celinu[56]. Imali su i svoje – Rusko Društvo Crvenog krsta u Kraljevini SHS, Odbor za Suboticu i Palić, koje je osnovano 1921. godine. Kancelarija mu se nalazila u čitaonici subotičke pravoslavne crkve, a imalo je i prostoriju – za krojačnicu, na Pravnom fakultetu. Predsednik je bio profesor subotičkog Pravnog fakulteta Grigorije Demčenko[57]. Organizovalo je dobrotvorne priredbe i koncerte čiji je prihod išao u korist siromašnih i bolesnih ruskih izbeglica. U 1921. godini Rusi osnovaju i svoju  Ambulantu sa jednim svojom lekarom.

Sačuvana je molba Ruskog Društva Crvenog Krsta 1922. godine da im grad ustupi prostorije, pošto se iz postojećih mora iseliti, odgovor je bila negativna odluka gradskih vlasti.[58]

„Obor Društva Ruskog Crvenog krsta izvodi svoju humanu delatnost u pogledu ukazivanja pomoći siromašnim, iznemoglim i bolesnim ruskim emigrantima, iznalazeći sredstva sa velikim teškoćama za taj cilj sakupljanjem dobrovoljnih priloga, prihoda od priređivanja čajanka, zabava, predavanja, članskih uloga i tome slično“[59]

To društvo je planiralo da 2. IV 1932. godine priredi koncert, u maloj dvorani gradskog pozorišta, a čiji bi prihod išao u svrhu pomaganja iznemoglih i bolesnih ruskih izbeglica.[60] Od gradskih vlasti su zamolili i dobili pomoć od 500 dinrara, ali koncert se ipak morao otkazati – „zbog teške materijalne i moralne situacije jer je nemoguće bilo računati na materijalni uspeh“.[61] I pored svih teškoća, Rusko društvo Crvenog krsta će nastaviti da radi u čitavom periodu do 1945. godine.

Sve navedeno u gornjem poglavlju predstavlja lokalne specifične društvene okvire i uslove  u kojima je moralo naći svoje mesto i subotičko Društvo Crvenog krsta. Isto tako, administrativno ustrojstvo države je bilo izuzetno važno i za Crveni krst, pošto su njegovi Odbori bili bili formirani po toj shemi. U prvo vreme  su postojali oblasni, okružni i mesni, zatim nakon  1929. godine – banovinski, sreski, opštinski.  

Jedan od prvih organizacionih koraka Crvenog krsta na teritoriji današnje Vojvodine je bio 1.12.1918. godine  kada dolazi u Novom Sadu do formiranja Srpskog društva Crvenog Krsta za Banat, Bačku i Baranju. Društvo Crvenog krsta Kraljevine SHS osnovano je tek 1921. godine. Treba istaći da je Srpsko društvo Crvenog krsta osnovano još 6.2.1876. godine, a da je ono odmah nakon rata 1919. godine i stupilo u Ligu Društva Crvenog krst.  Dan osnivanja 6. februar se obeležavao se kao dan Crvenog krsta.

Po uzoru na druge države i u (Kraljevini Srbiji) Kraljevini SHS, od 1929. godine – Jugoslaviji, zaštitnik Crvenog krsta je bio kraljevski par.

Kancelarije subotičkog društva od 1922. godine nalazile su se na Pravnom fakultetu[62], Vilsonova ulica 53.

Većina aktivnosti  je bila planirana na centralnom nivou. Takve su bile i akcije Letnji ( održavane u nedelju između 8[63]-12. juna)  i Zimski ( 29. januara – 12. februara) dan Crvenog krsta u cilju popularisanja i širenja ideja pokreta. A one su bile: „pored osnovnog zadatka pomaganja ranjenika i bolesnika u ratu i ublažavanja ratnih patnji“[64] i  čitav niz delatnosti u miru, od  „pružanja  pomoći u velikim elementarnim i drugim narodnim nesrećama“ do pomganja „nesposobnih, nejakih i nevoljnih“.     

O dubokom utemeljenju i negovanju tradicije pokreta u Subotici govori i to što se 1926. godine proslavlja pedesetogodišnjica postojanja lokalnog  Društva Crvenog krsta.

U 1928. godini bilo je 200 redovnih članova i 1200 potpomažućih. Tada se započinje i sa planovima za gradnju jednog oporavilišta na Paliću. Ta akcija će se nastaviti, ipak bez konkretniih rezultata. Sakupljala se pomoć pasivnim krajevima u kojima je zavlada glad, Bosni i Hercegovini, Dalmaciji, Liki i Crnoj Gori. Sačuvan je dopis Crvenog krsta Široki Brijeg[65] u kojem se moli za pomoć. Gradski Senat je odredio uplatu subotičkom Crvenom krstu sume od 10 000 dinara u te svrhe. Redovan način prikupljanja sredstava je bilo organizovanje zabava, igranki, koncerata, od čijih se prihoda finasirala delatnost. Tako je 16. aprila 1928. godine održana „svečana zabava subotičkog Crvenog krsta“[66] u sali gradskog pozorišta „u korist gladnih u Hercegovini“[67].

Nakon uvođenja diktature janaura 1929. godine, u talasu preregistrovanja društava, i  Društvo Crvenog Krsta u Subotici je ispunilo tu obavezu pa se ponovo osnovalo 1929. godine rešenjem Velikog župana bačke oblasti br. 2722 od 11.3.1929.[68]

Centralni organ na nivou države u 1930. godini je bio Glavni odbor Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije. Snagu i organizaciju Društva Crvenog Krsta na nivou države dobro ilustruje podatak da je 1932. godine bilo ukupno 1195 Odbora, sa preko 150 000 članova.

Kao „posebna grana Društva Crvenog krsta“[69]  na državnom nivou je 1922. godine osnovan   Podmladak Društva Crvenog krsta. Imao je svoj poseban budžet, administraciju, pečat. Zadaci su mu bili: razvijanje svesti i osećaja plemenitog zadatka Crvenog krsta u miru i u ratu, unapređenje znanja iz telesne i duševne higijene, praktičan rad na humanim zadacima, vaspitanje o građanskim dužnostima i zadacima, razvijanje patriotizma i drugarstva i altruizma, navikavanje na rad, prikupljanje pomoći za siromašne, bolesne i ranjene.

Podmladak Društva Crvenog krsta širi svoju mrežu i u Subotici. NJegovo postojanje se očekivalo po svim školama. Pored drugih škola, osnovan je i u „Državnoj muškoj realnoj gimnaziji“  školske 1923/24 godine. Svi učenici su morali biti članovi podmadka. Rad se odvijao preko razrednih odbora. U 1934.  godini prof. Pavle Tišma je vršio nadzor rada Podmladka, davao uputstva u pogledu zdravstvenog rada, te o tome kako da se radi na pružanju pomoći najsiromašnijim učenicima. Ta vrsta pomoći se ogledala u finansiranju njihove ishrane kao i božićnim poklonomi  u odeći i obući

Nov Zakon o Društvu Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije donet je 1933. godine. Kao i do tada, on se prilaogađavao i pratio administrativno političke odluke vlasti, te se sada njime predviđalo postojanje 9 banovinskih[70] Odbora. Predviđao je da lokalne samouprave izdvajaju određena sredstva za fondove Crvenog krsta, pa se tako i predsednik Sreskog odbora Crvenog krsta – dr Miodrag Aćimović[71] obratio sreskom načelniku[72] sa molbom da taj organ vlasti utiče i omogoći da se pri donošenju gradskog budžeta za 1938. godinu, predvide i sredstva za Crveni krst.

Glavni odbor podmaldka društva Crvenog Krsta vodio je od 1929. godine sistematsku akciju „osnivanja školskih kuhinja naročito po seoskim školama i zabačenim i pasivnim krajevima“.  O uspešnosti te akcije govore podaci da je novembra 1929. godine bilo u državi 517 školskih kuhinja u  kojim je prahranjivano preko 23 000 dece, a  decembra naredne godine već 604 takve kuhinje, u kojima se hranilo 25 000 dece.[73]

I u Subotici se radilo na ostvarivanju te ideje. Na inicijativu i zalaganje samih nastavnika zaživele se prvo školske kuhinje u subotičkim školama II, III, IV i V kruga.

Iz jednog dopisa aprila 1931. godine, upravitelja „Osnovne škole II kruga Pop Pajo Kujundžić“ Gradskom senatu, kojim moli pomoć potporu školskoj kuhinji, dobijemo ilustraciju o težini socijalne situacije i u toj školi. „Osnovna škola II kruga, kao prosvetni centar jednoga dela periferije gradske, bori se već više godina protiv nemarnog pohađanja škole. Primenjujući sva, zakonom predviđena, sredstva protiv toga, došli su nastavnici do konstatacije, da je tome uzok očajno materijalno stanje dečijih roditelja, koji iz godine u godinu nalaze sve manje rada i zarade. Oni neuredno šalju svoju decu u školu zato, što ih, u mnogim slučajevima, ne mogu da ishrane i odevaju.“ U školi II kruga kuhinja je počela da radi februara 1931. godine tako da „ hrani najsiromašniju decu, te danas ovde dobijaju dobru hranu 45 dece svaki dan“.[74]

Pored drugih aktivnosti, Podmladak društva Crvenog Krsta oraganizovao je Proslavu materinskog dana.[75] Cilj je bio da se „toj velikoj, uzvišenoj materinskoj ljubavi“  oda vidno priznanje i zahvalnost. Posebno se obeležavao po svim školama, đaci su radili sastave sa tom temom, držala su se predavanja, koncerti. U bioskopima i pozorištima predviđeno je „davanje komada i filmova u kojima se veliča majka i njena ljubav“. Osnovan je i „Fond zahvalnosti dece“ iz kojeg se planirala isplata samohranim majkama i onima sa više dece.

Bila je zanimljiva i akcija koju Podmladak društva Crvenog Krsta pokreće u 1928. godini  – postavljanje automata iz kojih bi se prodavala čokolada i bomboni, a u cilju sprečavanja nehigijenske prodaje ovih poslastica i ostvarivanja prihoda koji bi se koristili ta ustanovljavanje školskih kuhinja i pomoći deci u pasivnim krajevima.[76] Predsednica Glavnog odbora Podmladka Leposava Petković se tim povodom obratila i subotičkom gradonačelniku, ali ta ideja nije naišla na pozitivan prijem , zbog kako se to navodi „što bi grad sa podelom ove dozvole došao u kontradikciju sa sklopljenim ugovorima sa vlasnicima pojednih kioska, te bi ga isti sa punim pravom mogli tužiti za oštetu“.

Na konferenciji direktora gimnazija, građanskih i osnovnih škola 25. IX 1933. godine izvršen je izbor za članove Izvršnog odbora mesnog podmlatka Crvenog krsta u Subotici za školsku 1933/34 godinu. Izabrani su: za predsednika Velimir Stefanović – direktor muške realne gimnazije, za podpredsenika Đorđe Đorđević – upravitelj muške građanske škole, za 1. sekretara Josip Desičar – upravitelj osnovne škole V kruga, za 2. sekretara – Margita Ivandekić učiteljica, za blagajnika Dragutin Začko – nastavnik muške građanske škole, za zamenika blagajnika Marija Đenero učiteljica, te od strane Mesmog odbor  Crvenog krsta članovi: supruge dr Ljudevita Refi i dr Zorana Savića lekara, a od strane školskih lekara: dr Ivan Jonjić i dr Vidosava Kutlešić. Tom prilikom je zamoljen i Senat da oderedi jednog svog člana u tom telu, na što je gradska vlast odlučila da delegira dr Matiju Evetovića.

O teritorijalnoj raširenosti govori i delovanje Mesnog odbora društva Crvenog krsta u Maloj Bosni. Poverenik u tom naselju je bio Rade Bulatović, državni učitelj[77]. Pored toga, postojali su Odbori u Bajmoku, Bikovu, Čantaviru, Horgošu, Žedniku.

Mesni odbor Crvenog krsta, Subotica  podelio je 1933. godine pojedinačnu pomoć od 4500 dinara, za odeću i obuću siromašnoj školskoj deci – 6200, za lekove mesnoj sirotinji – 2000, i za poplavljene u Dravskoj i Savskoj banovini 1000, štoje činilo ukupno 13 700. dinara.[78]

Redovna je bila pojava da se Crveni krst obraća direktno Senatu, a da on zatim odobrava manje sume jednokratne pomoći[79]  u novcu ili u naturi. Tako juna meseca 1933. godine Senat donosi odluku da ustupi 100 litara vina[80] sa gradske ekonomije Mesnom odboru Crvenog krsta. Isti postupak vidimo i kada se 26.oktobra 1933. godine molbom koju potpisuje predsednik dr Aćimović, traži da Grad sa svoje ekonomije izda 2 praseta i izvesnu količinu vina, koje bi unovčili na tomboli. U njoj stoji: „Po odluci Društva Crvenog Krsta u Subotici donetoj na sednici održanoj 21. oktobra o.g. prirediće se 10. decembra u 5 ½ časova po podne u hotelu Srpski Kralj koncerat sa čajankom, tombolom i igrankom u korist blagajne ovog odbora a u svrhu izvađanja svojih ciljeva. Najvećim delom prihod od ovog koncerta biće upotrebljen na pomaganje mesne sirotinje. Prihod koji se dobije na ovom koncertu je jedini veći izvor iz koga društvo crpe sredstva za svoje ciljeve, najvećim delom pomažu se nevoljna lica i familije iz Subotice koja bolešću, nezaposlenošću ili kakvim nesretnim slučajem dođu u položaj, da im je hitna pomoć neophodna.“[81] Sličnu molbu potpisuje i „potpredsednica društva Olga P. Ognjanova“ 7. XII iste godine, moleći za istu čajanku (10. XII ) još 50. litara vina. Sudeći po tim sačuvanim dokumentima, molbama je udovoljeno, Društvo Crveni krst je dobilo 500 dinara i 100 litara vina.

Zlatnom medaljom Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije odlikovana je 1934. godine Olga Ognjanov[82] a srebrnom Gligorije Jovanović[83], Beba Belimarković[84], Etuška Stipić, Vera Milekić, Bela Gabor[85], Radomir Vujić[86].             

Aktualizuju ideje o gradnji oporavilišta za decu na Paliću beležimo u 1936. godini. Tada se za tu svrhu traži pomoć gradskih vlasti[87]. Saznajemo da je već obezbeđeno i oko 100 000 dinara, što je bila  suma dovoljna za započinjanje ali ne i za okončanje jedne tako velike planirane gradnje. Od Grada se očekivalo besplatno ustupanje zemljišta za gradnju. Zbog niza razloga, nedostatka regulacionih planova, potrebe otkupa privatnog zemljišta, itd, pravo rešenje za taj projekata Crvenog krsta, vlasti nisu mogle da pronađu. Jedna od varijanti je bila da za Crveni krst ponudi zemljište na gradskoj ekonomiji, što je Upravni odbor  Crvenog krsta na svojoj sednici 20.12.1937. godine i prihvatio. No, za ustup placa veličine 1600 kv. hvati ( 1 kat. jutro) predloženi su od strane vlasti vrlo strogi i teško dostižni uslovi i obaveze: „da se u roku od godinu dana izgradi dom, da zgrada mora biti jednospratna izrađena potpuno slobodno u suterenu vile /sa terasama/, …“[88]  Pošto na tako kratak rok izgradnje Crveni krst nije mogao da pristane, pokušao je da to zemljište dobije u druge svrhe – za igralište i baštu. Odgovor je bio obeshrabrujući: „Pošto se iz gornjeg dopisa vidi, da Sreski odbor društva crvenog krsta u Subotici, nenamerava traženo zemljište upotrebiti za podizanje dečijeg oporavilišta, nego za igralište i baštu, stoga do ponovnog traženja Crvenog krsta, akt se stavlja u arhivu“.[89]

U 1937. godini od nadležnih banovinskih vlasti u Novom Sadu, stizala su cirkularna pisma u kojima se tražilo da lokalne vlasti razvijaju saradnju sa podmladkom  Crvenog krsta i oko akcije sađenja i podizanja uglednih voćnjaka oko škola.[90]

U 1938. godini bilo je 166 redovnih članova[91], a naredne jedan više. Oni su na ime članarine uplatili ukupno 4008 dinara.

Sreskom odboru Crvenog krsta obraćale se su sa molbama za pomoć i druge subotičke humanitarne i dobrovoljne organizacije. Tako je na pr.  Dobrotvorna zajednica Bunjevaka za svoju priredbu 14. 1.1939. godine dobila 50 dinara.[92] I Uprava ruske kolonije[93] obratila  sa molbom za pomoć u obezbeđivanju ogreva. Dobili su 200 dinara. Odbor Kola srpskih sestara je dobio 200 dinara „na ime pomoći za održavanje higijene u devojačkom internatu Kola srpskih sestara“.[94] „Dobro delo“ je dobilo početkom 1940, godine pomoć u iznosu od 1000 dinara.

Subotički odbor je od Banovinskog odbora naručio s75 udžbenika za „samrjanski i bolničarski tečaj“. Kupili su i knjigu „Leksikom zdravlja“ (za 150 dinara). Marija Brašovan je bila delegat na VI Banovniskoj skupštini  Crvenog krsta u Petrovgradu 26. 3.1939. godine

Po obračunu načinjenom nakon čajanke Crvenog krsta održane 5.3.1939. godine u „Jugoslovenskom narodnom domu“, ona je donela prihod od 10 762 dinara. Prodato je čak 460 ulaznica po 10 dinara, ostatak su činili dobrovoljni prilozi[95], prihodi od tombole, prodatih sendviča i drugo. Troškovi-rashod za tu priredbu su bili 3847 dinara, a najveća stavka je bio trošak zakupa dvorane – 750 dinara. Marta 1939- godine, za izbeglice iz Čehoslovačke obezbedili su hranu ( slaninu, konzerve sardina, sir, naranče i limun[96]). Po sačuvanoj priznanici od 6.1.1939. godine, za poljske izbeglice odvojena je suma od 1600 dinara.

Mesečno je deljena novčana pomoć za određeni broj najsiromašnijih. Tako je januara podeljena hitna novčana pomoć u ukupnom iznosu od 500 dinara za 51 lice, marta u istom iznosu za 43 lice a meseca juna za njih 47.

U Mesnom odboru su bili angažovani :Olga Ognjanov  kao prva potpredsednica,

lekar dr Vladeta Savić kao drugi potpredsednik, Vakanjac Žarko[97] kao sekretar društva, a Radomir Vujić je obavljao poslove „društvenog blagajnika“ dok je Petar Flohjar[98] je bio služitelj.

Na Paliću 18. 06. 1939. godine održan je „kermes“,  koji je doneo prihod  od 10 278 dinara, dok je tombola donela 3 403, a „ulaznice kod glavnog ulaza“ 1 872 dinara.[99] Rashod priredbe je bio je bio 2672 dinara. Za Nedelju  Crvenog krsta 17. 9. 1939. godine kada je vršeno prikupljanje dobrovoljnih priloga sakupljeno je 3 778 dinara.

Kao primreme za „samarjanski tečaj“ u septembru 1939. štampano je 100 plakata, te isto toliko za „Apel građanstvu za radno osoblje za slučaj mobilizacije ili rata“ u decembru. U oktobru se vrše pripreme za bolničarske tečajeve.  Sve aktivnosti Crvenog krsta jasno upućuju da je plamen ratnih sukoba zahvatio Evropu i neumitno se približavao i ovim prostorima. Pored toga, bilo je potreba i za delovanjem na prozaičnijim poljima, pomaganju siromašnih i socijalno ugroženih sugrađana.  O tome govori i detalj kako se  novembra iste godine Odboru Crvenog krsta obratio dopisom siromašni subotičanin Rigo Geza u ime svoje mnogočlane porodice, moleći jedan par cipela. Kao rezultat, za tu porodicu je, od firme „Bata“ kupljeno dva para cipela, po ceni od  ukupno 150 dinara.

I u tom predratnom periodu uvažena građanka Tereza Hartman koja je bila dugogodišnja počasna članica Crvenog krsta i njegova velika dobrotvorka, redovno je davala priloge u aktuelnim akcijama.

A one su održavane po ustaljenom rasporedu, tako je čajanka 10.12.1939. godine donela 11 498 dinara.

Subotički Crveni krst je već od 1938. godine pokušavao da realizuje ideju o prevozu ranjenika i bolesnika posebnim vozilom.  Ali tek krajem 1939. godine, nakon sporazuma gradskih vlasti i predsedništva Crvenog krsta iz  Beograda, uspeva da od centrale iz Beograda dobije vredan poklon – automobil za prevoz bolesnika i ranjenika. Od 1.januara 1940. godine i zaživela je auto – stanica. Dobili su specijalni automobil marke „Renault” za prevoz bolesnika i ranjenika i hitnu pomoć. U kolima su bila dva specijalna nosila i mesta za pratioca. Garažiran je bio na adresi Vilsonova 55  u dvorištu Vatrogasaca. Važila je tarifa od 25 dinara za vožnju na teritoriji grada i 20 plus 3 dinara po kilometru van grada.

Od januara 1940. godine inicirana je od strane Knjeginje Olge akcija prikupljanja tzv. – zimske pomoći[100]. Uključila se i gradska opština, kao i sva dobrotvorna i humanitarna društva, pa tako i Crveni krst. On je deo novčani prilog gradu, odnosno akcionom odboru koji je organizaciono vodio tu akciju, a u cilju za održavanje gradske javne kuhinje.

Slobodno zidarska loža Stella polaris ustupila je početkom 1941. godine Crvenom krstu svoju zgradu u Šenoinoj ulici broj 11[101] da bi se i tamo formirala javna kuhinja.

„Poslednja godišnja skupština Crvenog krsta pred okupaciju trebalo je da se održi 23.02.1941. godine na Pravnom fakultetu pod predsedništvom dr Miodraga Aćimovića, ali nema vesti da je odista i održana.“[102]

O delovanju subotičkog Crvenog krsta u periodu između 1941. i 1944. godine se do sada vrlo malo pisalo. Razlog tome je da je spomenuti period dosta dugo važio kao nezahvalni period za istraživače, te su se oni  nerado bavili njime. U poslednje vreme se međutim sve češće srećemo sa obrađenim arhivskim i autentičnim novinskim izvorima pa na osnovu tih podataka pokušavamo da rekonstriušemo događaje vezane za Crveni krst u Subotici.

Jedna epizoda sa korišćenjem sanitetskog vozila za predsednika Crvenog krsta, dovoljno ilustruje atmosferu i psihozu straha koja je vladala u Subotici samo dan pre napada nemačke avijacije na Beograd i nedelju dana pre ulaska mađarskih trupa u grad. Radi se o tome da je 8. aprila 1941. godine, šofer koji je bio zadužen za vozilo Crvenog krsta – Šternhard Šandor, a koji je već od 5. aprila te godine imao vojni raspored upravo kao vozač tog automobila, dobio od predsednika Sreskog odbora Crvenog krsta i tadašnjeg dekana Pravnog fakulteta dr Aćimovića, naredbu da njega i njegovu porodicu preveze do Surčina, što je vozač i učinio.[103] Nakon toga je vozilo doveženo u Suboticu pa je i dalje služilo u funkciji prevoza ranjenika.

Vojna uprava komande južnog korpusa 18.5.1941. godine šalje dopis vojnoj komandi Subotice u vezi predmeta – pronlaženje i osiguravanje imovine Crvenog krsta južnih teritorija: „Po obaveštenjima predsedništva Mađarskog Crvenog krsta za vreme okupacije Crveni krst Jugoslavije je preko svojih mesnih odbora u raznim gradovima i selima imao svoje institucije. Opšti je interes da se ovi mesni odbori reorganizuju i uključe u zemaljsku organizaciju Mađarskog Crvenog krsta i tako nastave svoje delovanje. Nalažem vam da pomoću u prilogu dostavljenih formulara, ustanovite u kojim gradovima i naseljima postoji imovina Crvenog krsta, ko i gde je čuva, zatim da li su oni koji trenutno stoje na čelu tih mesnih organizacija po nacionalnim i drugim merilima podobni da i dalje vrše tu funkciju. Ukoliko nisu podobni za vođenje mesnih odbora i staranje o imovini na njihovo mesto treba postaviti nove i poverljive ljude s kojima će predsedništvo Mađarskog Crvenog krsta stupiti u kontakt.“  [104] 

Đula Vali predsednik Upravnog odbora Mađarskog Crvenog krsta 11.7. 1941. godine šalje vojnoj komandi Subotice pismo sličnog sadržaja: „Do nas iz prosleđenih privatnih izveštaja, a iz štampanog izveštaja Crvenog krsta Jugoslavije saznajemo da na ponovno vraćenoj južnoj teritoriji Crveni krst poseduje priličan broj pokretne i nepokretne imovine. Pošto postoji bojazan da ta imovina dospe u ruke nacionalno nepodobnih, čelnih i drugih ljudi, pa će oni tu imovinu premestiti, zgrade i inameštaj u njima oštetiti ili ostaviti bez nadzora – stoga nam je hitno potrebno da na nadležnoj teritoriji poštovane sreske vojne komande dođe do evidencije pokretne i nepokretne imovine i da se sastavi spisak lica koje je poštovana sreska komanda zadužila čuvanjem istih.“[105]

Dana 19. 7. 1941. godine je održana osnivačka skupština Društva mađarskog Crvenog krsta. Od strane inicijatora sednicu je otvorio dr Ištven Mezei lekar i prisutnima predstavio Martu Mauks glavnog  poverenika  zaduženu za južne teritorije. Ona je preuzela predsedavanje sednicom i upoznale prisutne sa opravdanošću organizovanja subotičkog Društva mađarskog Crvenog krsta, pozvala delegate da potvrde osnivanje i izaberu rukovodstvo. Svi su jednoglasno i sa velikim oduševljenjem izabrali generala i vojnog komadanta Subotice Deže Bitoa za predsednika.  Ostali funkcioneri su bili:

Upravnik – lekar dr Ištvan Mezei

Dopredsednik – sup. Silarda Sariča

Glavni lekar – dr Laslo Fekete

Sekretar – sup. Mihalja Lepeša

Potom su izabrali i 32 člana Odbora. Po završetku glasanja Marta Mauks glavni poverenik, je u detalje upoznala prisutne sa osnovnim ciljevima i načinom delovanja Mađarskog Crvenog krsta.

Saziv je doneo odluku da je novoosnovano  Društvo mađarskog Crvenog krsta pravni naslednik bivšeg subotičkog odbora Crvenog krsta Jugoslavije i tako sva imovina – i pokretna i nepokretna prelazi u vlasništvo nove organizacije.

Doneta je odluka o tome da će organizacija u najkraćem mogućem roku organizovati dvonedeljne kurseve za bolničarke na koje se mogu  prijaviti svi zainteresovani. Za one koji su već završili jugoslovenske kurseve će doći do prevalifikacije a njihove ranije izdate isprave će se zameniti mađarskim.

Na sednici odbora 29.7.1941. godine, potvrđena je odluka da je Deže Bito general – vojni komadant Subotice počasni i stalni predsednik društva. U isto vreme je došlo i do nekih kadrovskih promena. Za predsednika odbora je predložen dr Mihalj Mate vojni lekar, a umesto sup. Mihalja Lepeša koja je podnela ostavku na funkciju sekretara – sup. Pala Cejsa. Blagajnica postaje sup. Antala Pletla. Bilo je reči  još i o evidentiranju pokretne i nepokretne imovine društva, o kolima za hitnu pomoć koja trenutno koriste vatrogasci, o pružanju pomoći ruskim (carskim) emigrantima, o organitaciji raznih, na pr. patronažnih, kuvarskih tečajeva.

Na sednici odbora održanoj 26.10.1941. godine ponovo dolazi do kadrovskih promena. Od tada u radu društva učestvuju glavni župan dr Andor Rek i njegova supruga, gradonačelnik dr Janoš Velđi, također sa suprugom. Osniva se Podmladak Crvenog krsta pod vođstvom Aranke Feč nastavnice Ženske gimnazije.

Do održavanja prve skupštine Crvenog krsta dolazi 7.12.1941. godine, gde je pored ostalog na dnevnom redu bio i izveštaj o dotadašnjem radu.

Do proširivanja predsedništva dolazi 21.2.1942. godine, na mesto predsednika je postavljena supruga gradonačelnika dr Janoša Velđija, a njen zamenik postaje Margita Čajkaš. Do kraja rata nije bilo promena takve vrste.

Kao sedišta Crvenog krsta navode se adrese, za kancelarije – ulica Bem 14, a za vojnu bolnicu – Horti Mikloša ( Đure Đakovića ) 4 i Sondi 2.

Možemo kontsatovati da je delovanje subotičkog Crvenog krsta bilo veoma razgranato: pomagao je jugoslovenskim vojnicima (prvenstveno onima iz Subotice i severne Bačke) koji su bili u nemačkim logorima, vodio je brigu o deci i udovicama poginulih vojnika. Vodio je evidenciju o nestalim licima i obezbeđivao utočište za povratnike iz ratnog zarobljeništva. Svake godine je organizovao sabirne akcije u državnim okvirima, za članove porodica ranjenih i poginulih boraca sa ruskog fronta. Tako na pr. 4. i 5. 10. 1941. godine se održavaju Dani Crvenog krsta koji su za školsku decu bili neradni dani a za vreme trajanja akcije je prikupljeno 12290,30 penga. Svaka se škola, osnovna, srednja i specijalna, zajedno sa humanitarnim udruženjima grada uključila u tu sabirnu akciju.  Svi oni koji su dali prilog veći od 100 penga su dobili posebno priznanje.[106]

Isto tako, uspešna akcija  je sprovođena i 1942. godine kad su “Mali Mađari” i “Skauti” (Levente), sakupljali novac od kojeg su kupovali duvan, slaninu, toplu odeću te pakovali i slali te stvari vojnicima.[107]. Slične su akcije obavezno sprovođene svake godine.

Subotički Crveni krst je pomago i ruskom Crvenom krstu koji je prestankom rada Jugoslaovenskog Crvenog krsta ostao bez novčane potpore. Više puta su dodeljivana novčana sredstva nezaposlenim ruskim emeigrantima u Subotici, o kojima se inače i Grad navčano starao.[108]

Tesno su sarađivali sa Zelenim krstom, pomažući im u organizaciji patronažnih tečajeva i pružajući im logističku pomoć.

Pored svega ovoga su organizovali dobrotvorne plesove, pozirešne i bioskopske presdstave, a sav prihod od tih manifestacija su namenili za već navedene potrebe i za snabdevanje Bolnice.

U poslednjoj, završnoj fazi rata delovanje Crvenog krsta se svodi na planiranje protivvazdušne odbrane i organizovanje pomoći u slučaju vazdušnog napada.

Na kraju možemo konstatovati da se rad  Subotičkog društva Mađarskog Crvenog krsta u periodu između 1941. i 1944. godine više svodio na vojno-zdravstvene poslove koji su smatrani – za prvorazredne i patriotske, a manje na zbrinjavanje siromašnih i izbeglih lica, što je bilo od sekundarne važnosti, pošto se time bavilo Ministarstvo unutrašnjih poslova.

„Jugoslovenski Crveni krst je obnovljen 1944. godine u Drvaru na predlog vojnog saniteta, rešenjem Nacionalnog komitetata oslobođenja Jugoslkavije. Stvorena je široka narodna organizacija, čiji je rad određen karakterom novih društvenih odnosa.“[109]  Strogo centralizovana državna uprava olakšala i usmeravala rad Crvenog krsta. Tako se ubrzo  stvara mreža odbora, kojih polovinom 1945. ima oko 3500, sa preko 400 000 članova.

„U Subotici je Društvo Crvenog krsta osnovano 10. februara 1945.“[110]  Zadataka pred njim bilo je veoma mnogo. U gradu se nalazio veći broj ranjenika, trebalo je rešavati pitanja repatriraca, vladala je oskudica u namirnicama, ratne žrtve – ljudske i materijalne  ostavile su teške posledice. Ukupan broj ljudskih gubitaka iznosio je preko 7000.[111] Značajna materijalna pomoć stizala je iz inostranstva.[112] Uz takve i druge domaće izvore,  radilo se na pomaganju deci boraca stradalih u ratu, nezbrinutim majkama i drugim socijalno ugroženim kategorijama. Organizuju se sabirne akcije, priredbe, radi se na podizanju opšteg higijenskog nivoa, održava nedelja Crvenog krsta. Podmladak Crvenog krsta formira se po školama. „Prva skupština Crvenog krsta održava se 3. septembra 1945. pod predsedništvom dr Vladete Savića.“[113] On će i u narednom periodu ostati na toj funkciji. Redovna skupština Gradskog Crvenog krsta je održana 12.5.1946. godine.

Jedan od pravaca delovanja bilo je obezbeđivanje prostorija. U tu svrhu tražen je popravak zgrade u Šenoinoj ulici, koja je bila oštećena od savezničkog bombardovanja.[114]

Delovanje Crvenog krsta u poratnom dobu imalo je potuno jasno usmerenje, koje je bilo prilagođeno opštoj društvenoj klimi i podređeno ostvarivanju strogo zacrtanih zadataka.

Od začetaka u doba Monarhije, preko delovanja u međuratnom i ratnom razdoblju, Crveni krst je i u novuspostavljenom društvenom poretku nalazio načina i puteva da ostvaruje svoje ciljeve.  Organska sprega i povezanost, državno-društvenih okvira i njihovih specifičnosti, sa Crvenim krstom, time je bila samo potvrđena u tom a i  narednom periodu.  Crveni krst je u svom humanitarnom radu samo posredno delio sudbinu tih okvira, prilagođavajući  se društveno-političkim promenama koje su vladale, a kao konstantu sledio osnovne principe pokreta.

 

CRVENI  KRST  U  SUBOTICI OD   1944.  GODINE

 

  1. 1944. Obnovljen rad  Crvenog  krst   na  predlog  vojnog   saniteta  u  Drvaru   a  rešenjem

Nacionalnog  komiteta pod  nazivom  Jugoslovenski  Crveni  krst  stvorena je široka narodna   organizacija  čiji    je    rad     odreђen     karakterom   novih   društvenih   odnosa.               

  1. U subotici je   Crveni  krst    zvanično   obnovio ( produžio )  svoj  rad   pod  novim

okolnostima  10.  februara  1945.  godine.  Po   žavrђetku  rata    intenzivno  se  radilo   na  omasovljavanju   članstva. Rad  podmlatka  je bio vrlo   intenzivan. U  periodu  od  14.  do 20. novembra    prvi put  je  obeležena Nedelja  Crvenog  krsta

Prva  posleratna Skupština Crvenog  krsta  u Subotici  održana  je  03.  septembra  1945. godine  pod   predsedništvom   dr  Vladete  Savića.

Glavna  Skupština  Okružnog  odbora  Crvenog  krsta  Subotica  održana  je  11.  oktobra  1945.  godine.  Društvo je  u  Okrugu imao  3.866  članova. Za  Predsednika  je  izabran   dr  Vladeta  Savić. Iste  godine  Subotički  Crveni  krst   se  useljava  u  objekat  koji  se nalazi  u  Šenoinoj  ulici  broj  14.   i  ona  postaje  sedište  organizacije.

Osnovne  aktivnosti  organizacije  su  bile   socijalno humanitarnog  karaktera   kao  i  poslovi  oko  popisa  nestalih  i  poginulih  u  ratu.

  1. Okružni odbor  Crvenog  krsta   dana  14.  marta  1946.  godine na  plenarnoj  senici  razmatra  i usvaja  uputstva  Glavnod  odbora  Društva  Crvenog  krsta  Srbije  o zadacima .  Crveni  krst  je  u  ovom  periodu   pomagao  Subotičku  i  Senćansku  bolnicu sa  lekovima          

Otvorena  je ekspozitura (  kancelarija )  Crvenog krsta  na  željezničkoj  stanici  gde  je  pomagala  putnicima   podelom   hrane  i  lekova,  a  organizovao  je  doček  dece  koji  su  bili  upućeni u Češku  na  izučavanja  zanata.

  1. decembra 1946.  godine  održana  je  svećana  akademija  Crvenog krsta Subotica povodom  60  godina  organizacije.
  2. Aktivisti Crvenog krsta Subotica   održali  su  dvomesečni sanitetski  tečaj   za  Omladinsku  prugu   Šamac  –  Sarajevo, i  organizovali su kurseve  za  zdravstvene  aktive  po  selima ,  školama  i  fabrikama.           
  3. maja 1947.  godine  svečano  je  otvorena  društvena  sala  u  svom  domu   u Šenoinoj  ulici.    Crveni  krst  je   iste  godine  imao  4.266  članova  a  evidentirano  je   8.273  člana  podmlatkara.
  4. Glavni odbor Crvenog krsta  Srbije  u  januara    osniva    jednogodišnju  školu   za  dečje  negovateljice  obzirom na  izuzetno  izraženu  potrebu. U  Vojvodini Pokrajinski  odbor  takodje  osniva   školu.
  5. Crveni krst  Subotice  organizuje  tečaj  za  40.  polaznika iz  grada   i  okoline  . Učesnice  su dobijale   mesečni  dodatak  u  novcu  za  stan   i  hranu.

U  periodu  od  25.  septembra   do 05.  oktobra  organizovana  je   Dečja  nedelja .

  1. Šezdeset članica  organizacije  je    povodom  osnog  marta  preradio   6.600  metara  platna  – donaciju  Medjunarodnog  dečjeg  fonda.  Tako  su  izdradili   6.000  pelena  i    3.000  benkica.

Crveni krst  je  uz  veliki  napor   i  angažovanje   otvorio  tri  dečja  restorana  i    organizovao  raspodelu  mleka  u  16.  škola    u  gradu   i  12   škola  u  okolini.

Uz  neposrednu  pomoć  Crvenog  krsta  uredjena  je  dečja  jaslica  u fabrici  Jovan  Mikić u  Subotici.

1951. U januara   održan  je   Dan   dečje  radosti  kada su   deci   podeljeni poklon  paketi  i  održana  je  priredba   na srpskohrvatskom  i  na  maђarskom

Početkom  aprila   održana  je  godišnja  Skupština. Kao  poseban cilj  istaknuta  je  potreba da  se  u  20.  seljačkih     zadruga    osnuje     povereništvo    Crvenog  krsta.

Predvidjeno  je  povećanje  broja   članstva  na   25.000.

Početkom godine  predstavnici   UN  boravili su u  Subotici.  Tom prilikom  su  pohvalili    angažovanje  Crvenog krsta  na  planu  zdravstveno  edukativnog  rada.

  1. Crveni krst  je     poslao   dvadesetoro  Subotičke  dece    naklonjeno  plučnim    bolestima  na  oporavak  u  Švajcarsku.

Od  01.    do   08.  oktbra  organizovana  je  Nedelja  Crvenog  krsta  koja  je  otpočela  otvaranjem  zdravstvenog   Narodnog univerziteta  u Šenoinoj  ulici.  Odbor  Crvenog  krsta  Suotica  istim  povodom  priredio  je  zabavu  u  hotelu  Beograd.

Iste  godine   pokrenuta  je  akcija   prikupljanja   krvi

1953. Aktivnosti oko  davalaštva  krvi su  intenzivirani pogotovu  u  radnim  organizacijama   i broj  davalaca je  povećan  na

Od  25.  oktobra  do    02.  novembra   organizovana  je  nedelja  Crvenog  krsta,  u okviru  koje  je   obuhvaćen  veliki  broj    davalaca  krvi,   održano  više  tečajeva  i  otvoreno je nekoliko    stanica  Crvenog  krsta  za  usluge  stanovništvu.

  1. Tokom godine   organizovani  su  tečajevi    za    zdravstveno  prosvečivanje  po  selima,  obavezni  za  žensku  omladinu    izmedju  14   i   18    godina starosti.
  1. maja održana  je  godišnja  Skupština.

U  periodu  od  01.  do 08.  novembra    održana  je Nedelja  Crvenog  krsta  u znaku  borbe   protiv  tuberkuloze.

Iste  godine u  Subotci je   održano  savetovanje   društva  Crvenog  krsta  iz  Subotice,  Sente, Sombora,  Bačke  Topole  i  Novog  Kneževca.   Raspravljalo  se o   zdravstvenom  prosvećivanju  seoske  omladine.

  1. Tokom godine   organizovano  je   66  kurseva  i  obuhvaćeno  je  2.000 devojaka.

Ratnoj  siročadi  je  podeljeno    1.344  paketa  i  pružena  je  pomoć   u  funkcionisanju  ђačkih  kuhinja.

U  saradnji sa   Društvom  prijatelja  dece  i  udruženjem žena  Crvenog  krsta  organizovana  je  menza   u Zlatnom  jagnjetu,  gde  su  siromašna  deca  svakodnevno  dobijala  ručak,  a  te    1955.   godine  Crveni  krst  ima  i  letovalište  za   decu  na  Krku.

  1. Početkom februara  pristiglo je   kontingent  putera  i  mleka u prahu  ,  koji  se  delio   prema   uputstvima  Jugoslovenskog  Crvenog  krsta.

Crveni  krst Subotice je   uputio   142  deteta  na  besplatno  letovanje,  a  288  pionira  je   letovalo   uz   minimalnu  doplatu   roditelja.

Intenzivirana  je  propagandna  delatnost  i tako   održano  je  ukupno   87.  predavanja     sa   prikazivanjem  filmova  na  kojem je  bilo ukupno    17.000  posetilaca.

Nedelja  Crvenog  krsta   održana  je u  periodu  od   06.  do   13.  maja   u  znaku  poboljšanja  higijenskih  uslova života.

Crveni krst  je  bio  iniciator  otvaranja  ђačkih kuhinja. Kuhinje  su   radile  u    52  škole  u  srezu  i u  njima  se  hranilo   oko  8.000  učenika.

Ovu  godinu  je  posebno  obeležilo  angažovanje   organizacije  na  zbrinjavanju   izbeglica  iz  NR  Maђarske.

  1. Izdržavanje dece   čiji  su  roditelji  oboleli  od  TBC  kao i  pomoć    obolelima.
  2. Preventivno rešavanje  pitanja  i  problema   alkoholizma.  Inicijativa  za   omasovljavanjke  davalaštva  krvi.  Održan  sajam  dečjih  radova.           

Prihvat  i  smeštaj  ranjenika  iz  alžira   i  smeštaj istih  na  Paliču   u objekat  hotela  Jezero  i Trščara  kao i u  blatnom  kupatilu.

  1. Zdravstveno prosvećivanje  omladine  na  predvojničkoj  obuci. Inicirana  obuka  iz  prve  pomoči  i  SŽO.

Formiran   eksperimentalni centra  za  zdravstveno vaspitanje  na  Paliću,  koji  je  funkcionisao  četiri   godine.

Zbrinjavanje   alžirskih  ranjenika.

Prvi  put  u Jugoslaviji  na  trgu  kod gradske  kuće  organizovana  je vežba  sa  izrežiranim   saobraćajnim  udesom. Ova vežba  je  snimljena  i  isti  je  prikazan  1963.  godine   u Ženevi.

  1. Program za  obuku  seoske  omladine.
  2. Pomoć Skuplju  povodom  katastrofalnog  zemljotresa.
  3. Osposobljavanje predavača  prve  pomoći  i  šminkera  za  realističko prikazivanje  povreda   i  oboljenja.
  4. Intenziviranje obučavanja   predavača  iz  oblasti  pružanja   prve  pomoći. U  organizaciji je  zaposleno  4  radnika.

Aktivnosti oko  pomoći  na  nasipima   zbog  velikih  poplava na Dunavu.

Prihvaćena  su romska  deca  iz Apatina .Aktivistkinje su ih  kupali i šišali a  potom  oblaćili. Nakon toga  su  smešeni  na Paliču u Bagolyvaru gde  su  ostali mesec dana.

  1. Uključivanje Crvenog   krsta  u sistem  opštenarodne  odbrane i društvene samozaštite.            

Organizacija  prihvata   izbeglih   povodom  dogaђanja  u Čehoslovačkoj  na  Paliču.

1969. Pomoć stanovnicima Banja  Luke  nakon  katastrofalnog  zemljotresa  i  zbrinjavanje  dece  iz  porušenog  Učenici  i nastavnici  iz škole   Karlo Rojc  iz  Šargovca  nakon  zemljotsa   26.  i  27.  oktobra  doselili su se  na  Palić.  Osam  meseci  su boravili  u  hotelu  Sport.

  1. Poćetak programa  zaštite  starih  pod nazivom  Za  sunčanu  jesen  života.

Idejni tvoraci  programa su  Antun Futo,   dr  Račić  Etela   i  Gabor Silaђi.

Aktivnosti  na  masovnoj  vakcinaciji  stanovništava  protiv  velike  boginje.

  1. Uvoђenje novih  oblika    osposobljavanja  za  kućnu  negu    povredjenih  i obolelih.           

Januara  meseca formiran  je   Centar  za  kučnu negu .

  1. Sabirne akcije  za   prikupljanje  pomoči  i   distribucija  pomoći  materijalno  nedovoljno  obezbedjenim  licima.
  2. Osnovan klub   omladine Crvenog  krsta   u  Subotici.

Održano   takmičenje   u  prvoj  pomoći  u kategoriji  omladine i  podmlatka.

  1. Osposobljavanje i  ispit  za  vozače  motornih  vozila  iz  oblasti   pružanja  prve  pomoći.
  2. Kursevi o  higijeni  životnih  namirnica, ličnoj  higijeni  i  zaraznim  bolestima.
  3. 25. aprila  kupljen  objekat  u ulici Trg  žrtava  fašizma  broj 3. koji postaje  sedište  organizacije .
  4. Pomoć stradalima  u  katastrofalnom  temljotresu  u Crnoj Gori.           

Uspostavljena  je  saradnja sa  Crvenim krsto  grada  Seged u NR  Maђarskoj.

Akcija  rasljavanja   stanara  subotičke  deponije.

  1. Osposobljavanje i  priprema  mladih  za  brak  i  porodicu.           

Obeležena  desetogodišnjica  akcije  Za  sunčanu jesen  života.

Inicijativa  i aktivnosti  na   omasovljavanju  organizacije sa  mladima. Po tome  posebno  mesto   zauzima  dr    Slobodan  Pantelić.

  1. Akcija dobrosusedska  pomoć. U  Osnovnoj  školi  J.J. Zmaj  osnovana  prva ekipa  učenika  za  obilzak  starih  sugraђana.
  2. Intenzivirane aktivnosti oko   osnivanja  osnovnih organizacija  po  radnim  organizacijama.           

Posebne  aktivnosto  na planu  prevencije bolesti  ovisnosti  –  alkoholizma.  Tim povodom   osmišljen  program  Igra.

U okrilju Crvenog krsta  formiran Klub  lečenih  alkoholičara.

  1. Pomoć Kopaoniku  nakon  zemljotresa.  Pomoć izbeglicama   palestincima  i  libancima.           
  2. Crvei krst  je  dobitnik  Oktobarske  nagrade   –  oslobodjenje  Subotice
  3. 1986. Obeleženo sto   godina  postojanja  Crvenog  krsta  u
  4. Formiran magacin humanitarne  pomoći na  adresi Edvina  Zdovca  broj  2.  i u ulici  Matije  Gubca  broj 8.  sa ukupno  210 m2 površine.

Prihvat  izbeglih  i  prognanih   na Paliću.  Aktivnosti   u granicama  mandata Crvenog krsta  Subotica  u  vezi  prihvata  i  smeštaja  izbeglih  i  prognanih.

  1. Prihvat i  distribucija  humanitarne pomoći.
  2. Od aprila  meseca  u  okviru  Crvenog  krsta  funkcioniše  narodna  kuhinja  sa  203.  kuvanih  obroka  dnevno.
  3. Prihvat izbeglih  i  prohnanih  nakon   ratnih  dejtava  u  bivšim  republikama SFRJ.
  4. Aktivnosti u okviru mandata  Crvenog  krsta  u  vezi  izbeglica  i distribucija  humanitarne  pomoći  iz medjunarodne  donacije.
  5. Crveni krst Subotice  je  realiozator  programa Letnje  škole  podmlatka  u Baošićima.           

Na Paliću se organizuje  medjunarodni kamp  prve  pomoći  i spasilaštva  na  void.

            U   okviru  Crvenog  krsta Subotica   funkcioniše  služba  spasavanja  na void  sa  više  od 50  aktivnih članova  i  sa  7  instruktora. 

  1. Aktivnosti na planu  spasilaštva  na  void dobijaju  na  značaju .            

Upućeno je  200   učenika  osnovnih  škola  na  oporavak – letovanje  u  objekat  Crvenog  krsta  Srbije   u Baošićima. Sve  troškove  boravka  pokrio  je  Crveni  krst  Subotica  iz  sopstvenog  budžeta.

Uspešno  se  realizue  program  Letujmo  kod  kuće.

Crveni krst  Subotice  postaje vlasnik  odmaralištana   na Paliu  u vikend naselju  sa ukupno   19.  stambenij  jedinica. U  objektu su smeštena  izbegla  i  prognana  lica.  od  1991  godine. 

  1. Nadležna služba  Crvenog krsta Subotica  je  u  toku  godine  evidentirala  ukupno  13.479   lica  sa  statusom   izbeglog  ili  prognanog  lica ,  odnosno  3.000  privremeno  raseljeno    lice.

Na  adresi  Put  Jovana  Mikića  otvoren  je   Distributivni  cemntar    sa  1.700 m2  korisne  površine  i  kuhinja  sa  kapacitetom  od 6.000  obroka  dnevno.

Programom  narodne  kuhinje  obuhvaćeno  je  u  kontinuitetu  1.277  korisnika. Topli  obrok  se  dostavlja  na  11  distributivnih  mesta.

Prihvat  i  evidentiranje  privremeno  rasejenih  lica  sa  Kosova  i metohije.

Crveni krst  Subotice u  toku  bonbardovanja   zemlje  od  strane NATO  snaga     intenzivirano  deluje u  okviru  svog  mandata.  Vrši  masovno  obučavanja   gradjana   i specijalnih  jedinica  MUP-a  iz  oblasti  ukazivanja  prve  pomoći, službe  traženja  i medjunarodnog  humanitarnog prava.

Omladina    koja je  osposobljena  za  ukazivanje  prve  pomoči    aktivno  učestvuje  u  saniranju  nastalih   povreda  nakon   izvršenih  vazdušnih napada.

  1. U programu  narodne  huhinje  u toku  gonine  pripremljeno je  million   obroka  za  3.000  korisnika  dnevno.

            U  kategoriji  domicilnog  stanovništva   evidentirano je  ukupno    7.862   korisnika  humanitarne  pomoći u  količini  od   1.238.379  kilograma

U  kategoriji  izbeglih  i  prognanih  lica     obuhvaćeno je  ukupno  1.118  korisnika  sa  ukupnom  količinom  pomoći  od   638.660  kilograma.

U  kategoriji  privremeno raseljenih  lica   evidentirano je  ukupno   800  korisnika  sa  ukupnom  količinom  humanitarne pomoći   od    469.256  kilograma.

U  letovalištu Crvenog  krsta Subotica  na  Paliću  boravilo  je ukupno   243  podmlatkara  i omladinaca  tokom  letnjeg  raspusta uz  realizaciju bogatog  programa.

U  maju meseci  objavljen prvi  broj  časopisa  HM  revije. Poseban  kuriozitet   časopisa  je  i  poseban prilog   na  brajevom  pismu  za  slabovide  i  slepa  lica.

 2001. Crveni krst  je realizator  programa Letnja  škola  podmlatka  u  Baošičima.

Započeta   adaptacija  i dogradnje  objekza Crvenog krtsa  na  adresi  trg žrtava  fašizma broj 3.

  1. Svi planirani  programi  i  aktovnosti se sprovode bez  obzira  na  skučene  prostorne  mogućnosti  organizacije nastale   adaptacijom    objekta.
  2. Organizovn oporvak školske  dece u  odmaralištu  Crvenog  krsta Crne Gore  u Sutomoru.           
  1. jula četiri člana  ekipa  prve  pomoći  u  kategoriji  omladine   kao  predstavnici u ekipi   nacionalnog društva  učestvuje na  takmičenju  EFAC  u  Pragu.

Instruktori  spasavanja na void   održali   obuku  spasilaca  u Sutomoru  za  potrebe  Crvenog krsta  Crne Gore.

Promocija  programa  prevencija  polno  prenosivih  infekcija.

Promovisana  jedinstvena  akcija  pod  nazivom  Humana Subota  u okviru  programa   dobrovoljnog davalaštva  krvi na paliću   02.  avgusta, kao i   akcija   Humani  božić   dana    20. decembra.

  1. U toku  nedelje  Crvenog krsta   08.  maja  adaptirani i dogradjeni objekat  Crvenog  krsta   dat na  korišćenje  članovima  organizacije.

Održana  medjunarodna  manifestacija  IFAK –  Subotica od 06. maja do  09.  maja.

U  periodu  od 09. avgusta  do  31.  avgusta   realiziran je  projekat   pod  nazivom  Koridor  10. u  toku  trajanja  letnjih  olimpijskih  igara u  Atini.

  1. septembra oformljen  klub  dobrovoljnih  davalaca krvi.

Realizuje se  program narodne  kuhinje   a  distribuirano   je ukupno 111.200  toplih  obroka.

Realiziran  program  novčane  pomoći  interno raseljenim licima  u  saradnji  sa   MKCK  i  Rpubličkim  komesarijatom  za  izbeglice za  ukupno  87  porodica.

  1. Posebni rezultati  se  postižu u  saradnji  sa  transfuziološkom  službom  Zdravstvenog  centra  u  Subotici  darivanjem  programa  za  elektronsku   obradu  podataka  davalaca  krvi  na  području  Skupštine opštine  Subotica.           

U  toku  godine  se  u kontinuitetu  realizuju  programi   namenjeni  deci   iz  romske  raseljeničke  populacije  u cilju  olakšanja  socijalizacije  i uklapanja  u  sredinu.

PREDGOVOR               

Obeležavaući    ovaj   značajan   jubilej,  ovom  publikacijom  želimo se  odužiti   i  odati   priznanje  svima  koji  su  tokom   proteklih   stodvadeset  godina,  ispunjeni ljudskom  plemenitošću,  ostvarivali  uzvišene  ciljeve  naše  i medjunarodne  humanitarne  organizacije.

Vreme  koji  je  iza  nas,  kao  i  vreme  u  kome  živimo ,  ispunjeni  su   nažalost,  brojnim  i   velikim   nesrećama, stradanjima  i   patnjama   ljudi ,  izazvanih   uglavnom  ratovima,  prirodnim  nepogodama  i  socijalnim  nepravdama.

Ova  kniga  na  svojim   stranicama,  beleži  samo  manji  deo onoga  što  je  naša  organizacija  Crvenog  krsta  učinila,  pružajući  rado  i  nesebično  pomoć  pojedincima,  porodicama  i  stanovnicima  nastradalih  područja  u  zemlji    i  van   njenih  granica.  Pomoć  koja  se  davala,  a  koja  se  i  danas  izdašno   pruža,  nije  ničim   ograničena   niti   uslovljavana.  Ona  nije  poznavala  granice,  niti  deobe  ljudi  prema  rasnoj,  nacionalnoj,  verskoj,  političkoj  ili   bilo  kojoj  drugoj  pripadnosti.  Povod   i motiv  bio  je  i  ostao  unesrećeni  čovek. U  tome  i  jeste    veličina  i  univerzalnost  organizacije  Crvenog  krsta  čime  se  mnoge  druge   organizacije  bilo  one  nacionalne  ili  medjunarodne,  ne  mogu  se  pohvaliti.

U  proteklih  stodvadeset  godina  oblike   organizovanja  i  sadržaje  rada,  Crveni  krst  je  prilagodjavao   društvenim  stanjima,  uslovima  i  potrebama  vremena.  O  tome  nam  govori   i  ovo   izdanje,  koja  se  oslanja  na  požutele  stranice  brojnih  zapisa  i  dokumenata  i  sećanja naših  poznatih  i  po  radu   cenjenih  članova.

U  prvim  decenijama,  nakon   osnivanja,  Crveni  krst  je  bio   malobrojna   dobrotvorna  organizacija.  Rezultati  njegove  aktivnosti  iz  tog  vremena,  tako  skromni,  zaslužuju  veliko   priznanje   i  reči  hvale.  Ljudi   dobre   volje  posejali  su   plemenito  seme  koje  je urodilo bogatim  plodovima.  Putem  raznih  vidova  materijalne  pomoći  i  zdravstvenog  prosvećivanja,  članovi  ove  organizacije  su ,  svojim  ličnim  primerom, uticali  na  formiranje  i  razvijanje  svesti  o  istinski  ljudskim  vrednostima,  koje  treba  da  krase  čoveka  u  svakom  kutku  ove  naše  po  mnogo  čemu,  ugrožene  planete.

Posledice  dva   svetska  i  velikog  broja  lokalnih  ratova,  ekonomska  i  kulturna  zaostalost  vekovima  porobljenih  i  potlačenih  naroda,  česte  prirodne   nepogode  i  katastrofe,  glad,  masovna  oboljenja  i  epidemije,   ublažavani  su  tada,  a  i  danas ih  ublažavamo  pružanjem  raznih  vidova  pomoći.

Zahvaljujući povoljnim    društvenim  uslovima u  drugoj polovini  dvadesetog  veka,  doživeli  smo   zavidan  uspon  i  razvoj  Crvenog  krsta.

Proslavljajući   ovaj  jubilej,  možemo  samo  poželeti ,  da  i  mi  i  buduće   generacije  živimo  i  radimo  u  miru,  imajući   na  umu   uvek  da  čovek  kao    društveno biće  može  biti istinski  srećan  onoliko  koliko  i  sam  doprinosi sreći  i blagostanju  drugih  ljudi.

 

Đeno   Andreković

Monografija – 1986.

 

 

 

Stevan Mačković, istoričar, viši arhivist

Gabor Lalija, viši arhivist

 

 

UMESTO UVODA

 

Pre dvadeset godina (1986.)  kao doprinos obeležavanjs stogodišnjice osnivanja Crvenog krsta u Subotici,  pojavila se u izdanju NIO „Subotičke novine“,  dvojezična publikacija  – „Crveni krst u Subotici 1886-1986.”. U njoj  je veća  grupa veća autora obradila nastanak te međunarodne humanitarne organizacije u Subotici i njeno delovanje u kasnijim periodima. Kolege koje su potpisale istorijski deo  dale su radu značajan doprinos istražujući u fondovima Istorijskog arhiva i Gradske biblioteke.  Sledeći njihove rezultate kao osnovu, kolegi Gaboru Laliji i meni,  je sa jedne strane izuzetno olakšan zadatak u pronalaženju odgovarajuće građe i njenom tumačenju, a sa druge istovremeno i otežan, pošto je većina dostupnih izvora već bila obrađena.

Sama pređašnja Monografija o stogodišnjici Crvenog krsta je dragocena literatura o temi koju obrađuje. Istovremeno ona svedoči  i odaje atmosferu, društveno okruženje u kojem je nastajala. Verujemo da i ova nova obrada prošlosti Crvenog krsta u Subotici  također donosi neke nove a za temu važne činjenice, kao što i one poznate posmatra iz drugačije vizure primerene današnjem vremenu.

 

 

CRVENI KRST  SUBOTICE OD OSNIVANJA   DO   PRVIH   GODINA   NAKON   II   SVETSKOG   RATA            (/1882/ 1886-1946)

 

                               

„Valjda najbogatiji i ujedno najprotivrečniji period u istoriji Subotice bio je Dualizam (1867-1918).“[115] U to vreme u gradu se oseća narastanje i zamah, kako privredno ekonomskog razvoja, tako i onih dešavanja u političkoj i društvenoj sferi. Dolazak železničke pruge 1869. godine[116],  osnivanje finansijskih i privrednih ustanova kao na pr. Električne centrale,   izgradnja modernog centra grada sa monumentalnom gradskom kućom, samo su neki od markantnijih stepenika na tom putu. Tada započinje i proces masovnog osnivanja raznih udruženja i kasina.

Subotica se nalazila u Bačko-Bodroškoj županiji i imala status Slobodnog kraljevskog grada, koji joj je omogućavao izevsnu lokalnu samoupravu. Ona je bila ograničena zakonskim rešenjima, a predstavnici centralne vlasti, kao na pr. veliki župani su imali kontrolnu i korektivnu ulogu u odnosu na lokalnu vlast. Prvi činovnik Grada i predsednik gradskog Veća je bio gradonačelnik. Teritorija na kojoj se prostirala administrativna vlast Subotice bila je 1905. godine oko 170 000 katastarskih jutara[117]. O rasporedu stanovništva na toj velikoj površini, koja se smatrala za „najveću palanku u zemlji“, može se suditi i po broju kuća. U samom gradu ih je 1900. godine bilo 5 856, a na periferiji koju čine pustare i sela 6 536[118]. Popis stanovništva iz 1880. godine navodi brojku – 61 367, onaj iz 1890. – 73 000, 1900. – 82 122 a 1910. godine – 94 610[119]. Sa jačanjem građanskog sloja razvija se i specifičan kulturni život, koji često uspeva da prati aktuelna evropska dešavanja.

 

Organizacija „Crvenog krsta zemalja svete mađarske krune“ zaživela je 1881. godine. Na čelu joj se nalazio grof  Đula Karolji.

U tom periodu, kao što je i inicijativu za širenje i omasovljenje Crvenog Krsta, vodio sam državni vrh, akciju na lokalu pruzimaju i usmeravaju područni organi vlasti. Tako i u Subotici Gradska Skupština na sednici od 25. januara 1882. godine[120] donosi odluku da Grad (Municipija) stupi među članove utemeljivače Crvenog Krsta uplatom od 100 forinti  kao i uplatama od po 20 forinti  u narednih pet godina. To je bio prvi korak, ispostaviće se više samo formalni i ukalkulisan od strane inicijatora i čelnih aktera, tj. velikog župana, kao jedan od poteza u tada vođenoj snažnoj politićkoj borbi. On ipak nije urodio očekivanim rezultatom, mada je sam tadašnji gradonačelnik Ivan Mukić  vodio posebnu komisiju koja je trebala da radi na formiranju filijale društva Crvenog Krsta. Po nekim izveštajima, koji pišu gradski funkcioneri, kao na. pr. – gradonačelnik Lazar Mamužić, 1885. godine, Crveni krst je tada imao 450 članova, što bi značilo da je po broju članstva vrlo respektabilno udruženje. Međutim docniji razvoj događaja, kao i svi kasniji zvanični izveštaji, kao godinu utemeljivanja Društva navode 1886.

Do toga dolazi, opet zalaganjem organa gradskih vlasti, na sednici Skupštine održanoj 31. marta 1886. godine[121] kada je jednoglasno doneta odluka o osnivanju filijale. Za predsednika je izabran velki župan Aurel Janković, a gradskom Veću povereno da radi na upisu članova. Gradski ekonomski većnik Jožef Sigeti  i veliki beležnik Josip Kulunčić su dobili zadatak da vrše upis članova subotičke filijale Crvenog krsta. Neki od članova osnivača su bili:

Grad Subotica sa 200 ft,

udova Jakoba Vojnića iz Bajše sa 60 ft,

udova Katalin Papić sa 50 ft,

Subotička štedionica d.d. sa 40 ft,

Supruga dr Nikole Milašina s 2o ft.

Izraelitska crkvena opština sa 20 ft.

O radu u prvim godinama od osnivanja se može suditi i na osnovu dokumenata koji su nastajali na sednicama Odbora društva Crvenog krsta a koje je vodio sam veliki župan Aurel Janković. One su tada održavane mesečno. Podrška subotičkoj filijali  dolazila je i iz Budimpešte, nju je pružao član uprave Zemaljskog Crvenog krsta, tadašnji narodni poslanik  Subotice Imre Ivanka. Za njegovo ime ostala je zabeležena i akcija priprema za formiranje jedne ratne bolnice kada je na sednici održanoj 24. oktobra 1886. godine doneta vrlo pretenciozna odluka da se u Subotici ona formira sa lokacijom na železničkoj stanici i to sa čak 210 kreveta.

Značajan izvor finansiranja su bili i prihodi od koncerata sa igrankama, a prvi je održan početkom 1887. godine u saradnji sa Prvim subotičkim ženskim orkestrom. U kasu se slilo preko 400 forinti.

Tesna povezanost organa vlasti i Crvenog krsta očitovala se i u daljem radu. Gradsko Veće je odlučilo da u cilju pripremanja i osposobljavanja Crvenog krsta za delovanje u slučajevima rata i opasnosti, obezbedi 40 opremljenih kreveta i odgovarajuću prostoriju. No, očekivani rezultati u plemenitoj misiji mogli su se realizovati tek sa masovnijim uključivanjem građanstva. Upravo ka tom teže i raspisi Ministarstva unutrašnjih poslova iz 1890. godine u kojima se traži da se u svakom mestu i srezu osnivaju filijale, da se u njih upiše barem 10 članova na jednog vojnog obveznika, te da se stanovništvo obaveštava i informiše o ciljevima Crvenog krsta, pošto samo tako taj plemeniti poduhvat može uspeti i doneti rezultate.[122]

Najbolje svedočanstvo koliko se razvio i ojačao Crveni krst u Subotici daje sumarni izveštaj o radu zemaljske organizacije tokom 1893. godine[123] u kome stoje i sledeći podaci:

 

GRADSKI ODBOR U SUBOTICI

 

Društvo osnovano:                                             1886. godine

Broj članova osnivača:                                      24

Članova sa ulogom od 10 forinti:                    98

Redovnih članova:                                             390

Ukupan broj članova:                                        512

Ukupan prihod:                                                   1522,46 forinti

 

U narednom periodu, kako saznajemo iz izveštaja[124] koji 1897. godine šalje centrali u Budimpeštu, poverenik Društva Jožef Sigeti, rad  i   delovanje Crvenog krsta ide uzlaznom linijom.

Jožef Sigeti je otvorio 1897. godine apoteku Kod crvenog krsta, a zauzvrat se obavezao da će za potrebe lečenja bolesnika i ranjenika u stacionaru Crvenog krsta  obezbeđivati lekove. Ta firma, odnosno njen naziv,  je potrajao sve do kraja II sv. rata. Treba istaći da je upotreba simbola Crvenog krsta bila vrlo dobro regulisana, tj. zaštićena, ali verovatno tek u kasnijem periodu, kako se to vidi i iz raspisa Ministarstva za trgovinu iz 1913. godine.[125]

Period zatišja u radu Crvenog krsta nastupa od 1900. godine. No, prilike za aktivno delovanje i ispunjavanje humanitarne misije organizacije daće naredno desetleće, koje približava i 1914. godine i uvodi Evropu, Monarhiju, pa time i Suboticu,  u do tada najkrvaviji sukob svetskih rezmera.

U 1912. godini Društvu pristupa gradonačelnik Karolj Biro[126], kao i istaknute javne ličnosti Bela Vermeš koji će vršiti u 1913. godini i funkciju predsednika, Joca Manojlović[127] i Tereza Hartman[128].

S početkom 1914. godine na zemaljskom nivou se pristupa počecima organizovanja ustanova dobrovoljnih bolničarki, odnosno kurseva za njihovo osposobljavanje.[129] Tada se kao predsednica javlja udova Đerđa Mađara.

Sa izbijanjem rata i nastupanjem ratnih dejstava, u kojima učestvuju i formacije sa teritorije Subotice, javlja se i problematika ratnih ranjenika, invalida, kao i i ostalih socijalnih posledica (ratna siročad i drugo) uzrokovanih stradanjima na bojnim poljima.

Zbrinjavanju i lečenju ranjenika,  pomaže i doprinosi i  subotička filijala organizacije Crvenog krsta koja se starala za bolnicu „Ležećih bolesnika“ i „Teških bolesnika“.[130]   Isto tako pojačano se radilo i na sabirnim akcijama u kojima se sakupljao novac, ali i prilozi u naturi. Vojnicima na frontu ta pomoć je redovno prosleđivana.

U 1914. godini iz Subotice je bilo 238 prijavljenih žena za bolničarke. One su zahvaljujući angažovanju banke[131] koja je osposobila u Rajhlovoj palati bolnicu za ranjenike, mogle da pomažu i leče prispele vojnike. I sanatorijum dr Đerđa Šante[132],  gde su se inače i nalazile kancelarije društva, primao je lečilo ranjenike.

O aktivnostima subotičana za vreme rata na humanitarnom polju i angažovanju u Crvenom krstu može se suditi i na osnovu dodeljenih medalja.  „Na početku rata 1914. car je ustanovio poebnu medalju Crvenog krsta, koja se dodeljivala kao priznanje za patriotski i humanitarni rad. Prva dva stepena medalje dodeljivao je sam car kao patron Crvenog krsta u Monarhiji, a ostala tri stepena njegov zamenik princ Franja Salvator. Tom medaljom odlikovani su mnogi subotičani (na pr. direktor električne centrale, operska pevačica Marija Milašin, supruga Rafaela Hartmana).“[133]

 

 

Jesen 1918. godine, kraj četvorogodišnjeg ratnog sukoba, čije su linije borbi i frontova bile udaljene od Subotice, a koji ipak nije poštedeo ni ovaj region gubitaka, kako u ljudskim žrtvama tako i materijalno-ekonomskim, donosi splet vojnih, političkih, diplomatskih, državno pravnih  akcija, izraslih na talasu poraza Centralnih sila, raspada Austro-Ugarske Monarhije, a usmeravanih težnjama sila pobednica da uspostave novu geopolitičku kartu i ovog dela Evrope, koje će bitno odrediti i dalju sudbinu ovih prostora.

Jedna od njih je i ulazak srpske vojske u Suboticu 13. novembra 1918. godine, samo nekoliko časova pre potpisivanja Beogradskog ugovora o primirju (između mađarske vlade i komandanta savezničkih snaga), te uspostavljanje demarkacione linije prema Mađarskoj od strane snaga Antante, čime se stvara  na ovom području vrlo složen državnopravni provizorijum. Događaji koji su usledili nakon toga, Velika narodna skupština u Novom Sadu – 25.11.1918. godine i njene odluke o otcepljenju i pristupanju Kraljevini Srbiji, te formiranje nove južnoslovenske državne zajednice, Kraljevstva Srba, Hrvata i Slovenaca – 1.12. iste godine, označili su, usmerili i odredili dalju sudbinu  Subotice, baš kao i drugih delova teritorija “zemalja krune Sv. Stefana” u južnoj Panoniji, koje prelaze u novu sferu uticaja ulazeći u “srpski imperium”[134], a zatim i u jugoslovensku državu.

Time u Subotici započinje jedan novi istorijski period, koji će biti omeđen novouspostavljenim državnim okvirima, obeležen novim ideološko-političkim i nacionalnim smernicama, pa time i iziskivati prilagođavanje svih društvenih faktora, uslovima koji su zavladali. Od perifernog položaja u Monarhiji grad dospeva u sam pogranični region Kraljevine SHS, gubeći zaleđe sa kojim je do tada bio povezan.

Nakon svakog rata u domenu socijalne politike najaktuelnija su pitanja – invalida, ratnih udovica i siročadi, nezaposlenih i neopskrbljenih, gradske i seoske sirotinje.

Subotica nije bila zahvaćena direktnim vojnim operacijama. Pomeranja i promene strukture stanovništva uočavaju se u nastupajućem periodu. U Suboticu se doseljava izvestan broj novopridošlih stanovnika, mahom Srba i Crnogoraca iz Srbije i drugih krajeva, agrarnih aspiranata, trgovaca i zanatlija, činovnika i vojnika, zatim optanata, koji dolaze sa teritorija biše Monarhije, ali i onih drugih nacionalnosti, poput Jevreja  koji tragaju za privrednim šansama. Posebnu grupu doseljenika čine Rusi izbegli pred revolucionarnim vlastima.[135]   Sa druge strane teče  proces manjeg obima, iseljavanja stanovništva mađarske i namačke nacionalnosti.

Prvih poratnih godina u zemlji, pa i u Subotici vladale su nestašice hrane, ogreva i  robe široke potrošnje. Snadevanje je bilo racionalizovano, najsiromašniji slojevi su od, u tu svrhu formiranih gradskih tela, dobijali minamalna sledovanja brašna. Vladala nestašica uglja i ogrevnog drveta[136]. Po zakonskim propisima koji su važili u periodu Monarhije[137] Subotica je morala da se stara o svim siromasima koji su bili zavičajni na ovoj teritoriji. I u čitavom međuratnom razdoblju Grad je preduzimao niz akcija na suzbijanju problema siromaštva, od kojih je najzamašnija bila otvaranje narodnih kuhinja.

U organizaciji gradske vlasti, u prvo vreme nakon 1918. godine, u Senatu,  postojao je Sirotinjski odbor, koji je imao zadatak da se bavi pitanjima načina pomoći najsiromašnijima. On se u tridesetim godinama transformisao u Socijalni pododbor. Na čelu mu je 1932. godine bio dr Matija Evetović[138]. Od 1934. godine postoji i Kulturno – socijalno odeljenje u strukturi gradskih vlasti.

Krajem 1918, i u 1919-20. godini u Subotici, kao i u široj regiji, vladala je nestašica  hrane, uglja, drva, gasa, petroleja, benzina, industrijskih proizvoda – šećera (od marta do oktobra 1920. nije ga bilo gotovo uopšte). Veoma je bio veliki broj “neopskrbljenih” o kojima se starala “Gradska aprovizicija“. U 1919. bilo ih je 24.013, a u 1920. godini 18.477.[139] Vlasti su imale pravo da rekviriraju hranu za zbrinjavanje stanovništva. Oskudica najsiromašnijih slojeva je bila izrazita. Iz  izveštaja senatora  za ishranu  – Aleksandra  Suvajdžića, iz  1920. godine, saznajemo da niko nije hteo da predaje hranu, da su se velike količine žitarica izvezle u pasivne krajeve i inostranstvo.[140] Cene žitarica su rasle, a taj trend je, dobivši zamah polovinom dvadesetih godina, potrajao sve do prvih godina trećeg desetleća. Grad Subotica je na ime pomoći nezbrinutima 1921. godine utrošio 81 820, 1922. – 202 501, a 1923. godine 338 110 dinara.[141]

Drugi veliki otežavajuči faktor koji je uticao na celo društvo bila je ekonomska kriza, koja na našim prostorima započinje već polovinom dvadesetih godina, a dostiže kulminaciju 1929-1933. godine, kao i u svetskim okvirima. Pored pogoršanja položaja sloja poljoprivrednika, i radnički proleterijat time dospeva u tešku situaciju. Prosečna kupovna moć subotičkog stanovništva bila je veća u periodu 1910-1914, nego tokom čitavih petnaestak godina nakon završetka rata.[142] Stabilizacija započinje polovinom tridesetih godina, ali je prekida započinjanje novog ratnog sukoba 1939. godine[143]. I u Subotici se jasno beleži  ta predratna atmosfera, koju prati čitav niz pojava ekonomske ali i društvene prirode, kao na pr. porast nacionalne homogenizacije.

Teritorija grada Subotice u međuratnom periodu prostirala se na površini od 140 611  k.j. što odgovara 809,166 kv. km. Po podacima iz 1927. godine, od ove površine “unutarnji” grad  zauzimao je 1 992 k.j, kupalište Palić 1 812 k.j. a pustare  t.j. periferija grada Subotice ( salaši) zauzimale su površinu od 136 807 k.j. Razlike između “unutarnjeg grada” i  “salaša” su bile velike. “Centar Subotice imade karakter grada, dok okolina ovog centra i periferija imaju sve osobine sela.”[144] U unutrašnjem gradu (centru), koji se delio na XII kvartova, bilo je 9200 kuća i približno 60 000 stanovnika , a na spoljašnjem delu, koji čine 24 naselja (Bajski vinogradi, Bikovo, Čikerija, Tavankut, Hajdukovo, Kelebija, Šupljak, Zobnatica, itd.) bilo je 8015 kuća i 43 000 stanovnika.

Broj “domova, kuća i drugih zgrada za stanovanje” iznosio je po popisu iz 1931. godine 19.098.[145] Po nesređenim podacima gradskih vlasti 1921. godine bilo je 101 709 stanovnika, 49 024 muških i 52 685 ženskih, 19 040 domaćinstava, 2060 zanatlija, 8 519 radnika[146] Nakon popisa 1931. godine beleži se 24 466 domaćinstava, 100 058 stanovnika, 48 703 muških i 51 355 ženskih.[147] Od togukupnog broja približno polovina – 50 767 živela je u Subotici a ostatak na okolnim naseljima, pustarama i salašima.[148] U 1945. godini ima 19 821 kuća-domova[149]

Mada je ukupno stanovništvo Subotice vrlo specifično teritorijalno raspoređeno, polovina u užem gradu, sa naznakama karakteristika građanskog sloja, a druga polovina na okolnim mestima i salašima, sa osobinama bližim stanovništvu sela, ipak je ta velika brojnost predstavljala jedan od elemenata za pokušaje razvoja i jačanja privrednih i drugih civilizacijskih potencijala, koji doduše nisu do kraja ostvareni, zbog niza drugih otežavajućih faktora, mahom geostrateške i političke prirode[150].

O relativnoj zaostalosti u oblasti gradsko komunalne infrastrukture, dovoljno je reći da Subotica u čitavom međuratnom periodu nije dobila javnu vodovodnu mrežu, snabdevanje je vršeno sa javnih i privatnih bunara, kanalizacija je bila izgrađena samo u manjoj dužini, a i ta je bila većinom otvorenog tipa, većina puteva je  bila bez kamenog (kaldrme) ili asfaltnog sloja, to jest bili su to tzv. letnji putevi, zimi gotovo neupotrebljivi zbog blata, javno osvetljenje je pokrivalo samo manji deo centra grada. Upravo samo taj deo, oko monumentalne Gradske kuće, je i pružao sliku i odavao utisak grada, tu su bile koncentrisane zgrade javnih ustanova, kuće i palače bogatih građana, trgovačke i druge radnje, tu je bila tramvajska pruga, ulice kao i trotoari popločani, dok je okolina tog dela i periferija više ličila na selo, po svojim kućicama, većinom od naboja, po blatnjavim ulicama bez ikakvog osvetljenja,   U tim činjenicama treba tražiti i korene označavanja Subotice kao „najvećeg evropskg sela“[151]. Ona je zaista bila velika po površini, na njoj bi se po nekim prosecima drugih gradova, moglo smestiti tri puta više stanovnika, gradska periferija je zaista i imala seoski izgled, a stanovništvo se većinom bavilo poljoprivredom, ali Subotica nikako nije bila – selo. Pre bi se moglo reći, da je ona posedovala i izgrađivala sve ono što karakteriše gradove, počevši od materijalne osnove, privrede, trgovine, bankarstva, preko saobraćajnih komunikacija, železničkih ali i tramvajskih pruga, do oblasti kulture i prosvete, pozorišta, škola, itd, ali je zadržala usađene osnove ravničarskih naselja. Imala je gradsko jezgro i tanak sloj građana, oko koga se koncentrisalo ostalo mnogobrojno stanovništvo.

O socijalno zdravstvenom stanju pupulacije dobijamo naznake iz sledećih  crtica. Po izveštaju gradskog fizika o stanju populacije  u novembru 1923. godine je bilo rođeno 179 dece, 2 mrtvorođena deteta, a u prvoj godini je umrlo 31, u uzrastu od 1 do 7 godine – 21, u uzrastu preko 7  godina  – 87, svega zajedno 139, što je značio da je priraštaj  bio 40.[152] List Subotički glasnik br. 10 od 11.2.1926. godine na sdrugoj strani u članku „Zdravstvene prilike u našem gradu u kretanju populacije”  donosi podatke iz godišnjeg izveštaja „gradskog fizikusa” za proteklu 1925. godinu. Saznajemo da je od akutnih zaraznih bolesti, najviše bilo obolelih od „trahome” – 549, od tifusa 71 – a umrlo je 11 lica, od šarlaha je obolelo 60 – a umrlo 9, od „tifterije” je bilo 36 obolelih i 8 umrlih. „Ogromna je šteta što se ne vodi statistika o kretanju tuberkoloznih obolenja, jer kao što je poznato tuberkoloza je tipična bolest naših sugrađana pored trahome.” Po nekim drugim izvorima može se naslutiti da je ona bila izuzetno velika, do 30 smrtnih slučajeva na 1000 ljudi. Kretanje populacije je bilo sledeće: ukupno rođeno 2914 dece ( 1465 muške i 1449 ženske), ukupno umrlih  2148[153], što je davalo prirtaštaj od 766 lica.

Po podacima sekretarijata radničkih komora mortalitet odojčadi je u Vojvodini iznosio čak 26,7 na svakih 1000,a  na primer u Holandiji samo 5,1.[154] Po izveštaju Matičarskog ureda Subotica broj rođenih u  1927. godini je bio 2225, umrlih 1871, a venčanih 782. Po tom izveštaju, uzevši podatke iz drugih Matičarskih ureda sa teritorije Grada, rođeno je ukupno 3169, umrlo 2356, a venčano 970 lica.[155]                  

O težini socijalnih problema polovinom tridesetih godina, svedoče podaci po kojima je od 8.12.1935- do 15.3.1936. godine u Gradskoj narodnoj kuhinji za „nezaposlenu gradsku sirotinju, siromašnu decu i nemoćne starce“[156] podeljeno 30 494 obroka, a dnevno se na kazanu nalazilo 180-190 porodica.[157] Deljeno je i brašno, sposobni  za rad su angažovani na vršenju javnih radova. Na tim poslovima je radilo 1332 lica, a njihova nadnica je iznosila od 17 do 20 dinara.[158] Po podacima gradskih vlasti tada je evidentirano 2147 nezopslenih lica, od toga najviše zemljoradnika – 1845, stručnih radnika – 192, sposbnih za lakši fizički rad – 100, i muzikanata – 10. „Svi su ovi nezaposleni radnici članovi grada Subotice. Kad se broju ovih nezaposlenih radnika doda broj dece, prosečno po 3 dece na svaku obitelj, onda bi ukupan broj nezbrinutih iznosio oko 6500, što daje u procentu  od 100 000 stanovnika, svega 6,5%.“[159]

U Subotici su u međuratnom periodu, pored Crvenog krsta postojale i delovale i druge dobrotvorne i humanitarne organizacije i društva. O njima gradske vlasti 1936. godine iznose sledeće: „Privatna dobrotvorna i humana društva vrlo lepo i uspešno deluju u ovom gradu. Vredno je spomenuti društva: Dobrotvorna zajednica Bunjevaka, Dobrotvorna zajednica Srpkinja, Jevrejsko sv. Društvo, kuhinja Franjevaca, kuhinja rimokatoličkih župa. Sva ova društva daju dnevnu hranu sirotinji, pa u mnogom potpomažu akciju grada oko suzbijanja nezaposlenosti i zbrinjavanja sirotinje, a na poziv grada rade u zajednici tu plemenitu i humanu svrhu.“[160]

Jedna od najstarijih humanitarnih organizacija u Subotici bila je Subotička ženska zadruga Milosrđe /Szeretet/ osnovana još 1872. godine. Ona se 1933. godine starala o pomaganju učenika doručkom – hlebom i mlekom, u jednom delu grada – V krugu, odnosno onih koji su pohađali škole Mlaka i Jasibara. Još neke od njih su:  Prva subotičke jevrejske pučke kuhinje[161], odnosno Subotička jevrejska ženska zadruga i pučka kuhinja (izdavala je tokom 1933. godine novčane mesečne pomoći za 90 lica, u iznosu od 30 do 100 dinara, delila odeću i obuću, hranila decu koja su stajala pod nadzorom Jevrejskog patronažnog društva), Dobrotvorna zajednica Bunjevaka, Katoličko divojačko društvo, Društvo sv. Vincencija,  Evangelističko žensko udruženje, Dobrotvorna zadruga srpkinja.  Za razliku od tih društava osnovanih na užim, konfesionalnim ili nacionalnim osnovama, teška socijlna situacija u gradu, naterala je i same gradske vlasti da pristupe osnivanju jedne šire zasnovane i od vlasti pomagane organizacije. To je bilo –Društvo za pomaganje bednih i nevoljnih Dobro delo osnovano 1929. godine uz pomoć tadašnjeg gradonačelnika đenerala Selimira Ostojića.[162]

Prvu Upravu se činili: gradonačelnik Ostojić kao predsednik i još tri podpredsednika, 20 članova, 5 zamenika i 2 revizora. U njoj su bile istaknute ličnosti iz političkog , privrednog (na pr. Jakobčić Konen Vilim industrijalac), kulturnog života grada ( Šokčić Josip – književnik i novinar). Doneta je senatska odluka kojom se tom društvu, počevši od 1.1.1930. godine dodeljuje  iz gradskog budžeta suma od 50 000 dinara. U početku je imalo  kancelariju u Gradskoj kući i jednog činovnika. Zatim je dobilo zgradu u Železničkoj ulici br. 9, da tamo organizuje kuhinju koja bi se starala o pripremanju hrane za siromašne. Sa druge strane i gradske vlasti – odlukom gradskog Senata 1932. godine kojom je odlučeno da se „pristupi podizanju pučke kuhinje“[163] i da se za tu svrhu iz budžeta odvoji suma od 172 800 dinara, kreću u neposredno staranje o ishrani najugroženih.

Po pravilima Dobrog dela „svrha je društva, da zajedničkom saradnjom svojih članova, ostalih humanih društava u Subotici i uprave opštine grada Subotice potpomaže bedne i nevoljne na teritoriji grada Subotice“. Predviđeno je da taj cilj ostvaruje davanjem besplatnih obroka, obuće i odeće i davanjem smeštaja. U 1933. godini toplu hranu je dobivalo 450 lica, a ukupno je izdato 79 497 obroka hleba po 500 grama i 86 763 obroka tople hrane.[164] Dobro delo je u 1940. godini imalo  150 štićenika, mahom nemoćnih i starih, „a u cilju umanjenja zimske bede kod subotičke sirotinje“  i uzelo je na sebe i ishranu „još 50 lica iz redova nezaposlenih mlađih ljudi isključivo mladih porodica sa 3 – 7 dece“[165]. Time je obezbeđivalo po jedan obrok dnevno za ukupno 200 osoba.

Grad je imao i  svoju posebnu ustanovu za zbrinjavanje siromašnih i socijalno ugroženih lica. To je bio Uboški dom.[166]  „U ovaj se dom primaju siromašni zavičajnici grada Subotice, koji su bez ikakvog imanja, stari i nemoćni i za svaki privredni rad nesposobni.“[167]  U jednoj akciji Gradske policije u cilju suzbijanja prosjačenja, juna 1938. godine, uhapšena su 64 lica, kažnjena sa tri dana zatvora „i stavljena u Uboški dom na čuvanje“.[168]  Nalazio se na  adresi Beogradski put 117.  U 1940. godini se toj zgradi namenjuje da bude „Institut civilne zaštite“.[169]

 

Od prvih dana dolaska, Rusi u Subotici, činili su relativno homogenu i zatvorenu celinu[170]. Imali su i svoje – Rusko Društvo Crvenog krsta u Kraljevini SHS, Odbor za Suboticu i Palić, koje je osnovano 1921. godine. Kancelarija mu se nalazila u čitaonici subotičke pravoslavne crkve, a imalo je i prostoriju – za krojačnicu, na Pravnom fakultetu. Predsednik je bio profesor subotičkog Pravnog fakulteta Grigorije Demčenko[171]. Organizovalo je dobrotvorne priredbe i koncerte čiji je prihod išao u korist siromašnih i bolesnih ruskih izbeglica. U 1921. godini Rusi osnovaju i svoju  Ambulantu sa jednim svojom lekarom.

Sačuvana je molba Ruskog Društva Crvenog Krsta 1922. godine da im grad ustupi prostorije, pošto se iz postojećih mora iseliti, odgovor je bila negativna odluka gradskih vlasti.[172]

„Obor Društva Ruskog Crvenog krsta izvodi svoju humanu delatnost u pogledu ukazivanja pomoći siromašnim, iznemoglim i bolesnim ruskim emigrantima, iznalazeći sredstva sa velikim teškoćama za taj cilj sakupljanjem dobrovoljnih priloga, prihoda od priređivanja čajanka, zabava, predavanja, članskih uloga i tome slično“[173]

To društvo je planiralo da 2. IV 1932. godine priredi koncert, u maloj dvorani gradskog pozorišta, a čiji bi prihod išao u svrhu pomaganja iznemoglih i bolesnih ruskih izbeglica.[174] Od gradskih vlasti su zamolili i dobili pomoć od 500 dinrara, ali koncert se ipak morao otkazati – „zbog teške materijalne i moralne situacije jer je nemoguće bilo računati na materijalni uspeh“.[175] I pored svih teškoća, Rusko društvo Crvenog krsta će nastaviti da radi u čitavom periodu do 1945. godine.

 

 

Sve navedeno u gornjem poglavlju predstavlja lokalne specifične društvene okvire i uslove  u kojima je moralo naći svoje mesto i subotičko Društvo Crvenog krsta. Isto tako, administrativno ustrojstvo države je bilo izuzetno važno i za Crveni krst, pošto su njegovi Odbori bili bili formirani po toj shemi. U prvo vreme  su postojali oblasni, okružni i mesni, zatim nakon  1929. godine – banovinski, sreski, opštinski.  

Jedan od prvih organizacionih koraka Crvenog krsta na teritoriji današnje Vojvodine je bio 1.12.1918. godine  kada dolazi u Novom Sadu do formiranja Srpskog društva Crvenog Krsta za Banat, Bačku i Baranju. Društvo Crvenog krsta Kraljevine SHS osnovano je tek 1921. godine. Treba istaći da je Srpsko društvo Crvenog krsta osnovano još 6.2.1876. godine, a da je ono odmah nakon rata 1919. godine i stupilo u Ligu Društva Crvenog krst.  Dan osnivanja 6. februar se obeležavao se kao dan Crvenog krsta.

Po uzoru na druge države i u (Kraljevini Srbiji) Kraljevini SHS, od 1929. godine – Jugoslaviji, zaštitnik Crvenog krsta je bio kraljevski par.

Kancelarije subotičkog društva od 1922. godine nalazile su se na Pravnom fakultetu[176], Vilsonova ulica 53.

Većina aktivnosti  je bila planirana na centralnom nivou. Takve su bile i akcije Letnji ( održavane u nedelju između 8[177]-12. juna)  i Zimski ( 29. januara – 12. februara) dan Crvenog krsta u cilju popularisanja i širenja ideja pokreta. A one su bile: „pored

osnovnog zadatka pomaganja ranjenika i bolesnika u ratu i ublažavanja ratnih patnji“[178] i  čitav niz delatnosti u miru, od  „pružanja  pomoći u velikim elementarnim i drugim narodnim nesrećama“ do pomganja „nesposobnih, nejakih i nevoljnih“.

O dubokom utemeljenju i negovanju tradicije pokreta u Subotici govori i to što se 1926. godine proslavlja pedesetogodišnjica postojanja lokalnog  Društva Crvenog krsta.

U 1928. godini bilo je 200 redovnih članova i 1200 potpomažućih. Tada se započinje i sa planovima za gradnju jednog oporavilišta na Paliću. Ta akcija će se nastaviti, ipak bez konkretniih rezultata. Sakupljala se pomoć pasivnim krajevima u kojima je zavlada glad, Bosni i Hercegovini, Dalmaciji, Liki i Crnoj Gori. Sačuvan je dopis Crvenog krsta Široki Brijeg[179] u kojem se moli za pomoć. Gradski Senat je odredio uplatu subotičkom Crvenom krstu sume od 10 000 dinara u te svrhe. Redovan način prikupljanja sredstava je bilo organizovanje zabava, igranki, koncerata, od čijih se prihoda finasirala delatnost. Tako je 16. aprila 1928. godine održana „svečana zabava subotičkog Crvenog krsta“[180] u sali gradskog pozorišta „u korist gladnih u Hercegovini“[181].

Nakon uvođenja diktature janaura 1929. godine, u talasu preregistrovanja društava, i  Društvo Crvenog Krsta u Subotici je ispunilo tu obavezu pa se ponovo osnovalo 1929. godine rešenjem Velikog župana bačke oblasti br. 2722 od 11.3.1929.[182]

Centralni organ na nivou države u 1930. godini je bio Glavni odbor Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije. Snagu i organizaciju Društva Crvenog Krsta na nivou države dobro ilustruje podatak da je 1932. godine bilo ukupno 1195 Odbora, sa preko 150 000 članova.

Kao „posebna grana Društva Crvenog krsta“[183]  na državnom nivou je 1922. godine osnovan Podmladak Društva Crvenog krsta. Imao je svoj poseban budžet, administraciju, pečat. Zadaci su mu bili: razvijanje svesti i osećaja plemenitog zadatka Crvenog krsta u miru i u ratu, unapređenje znanja iz telesne i duševne higijene, praktičan rad na humanim zadacima, vaspitanje o građanskim dužnostima i zadacima, razvijanje patriotizma i drugarstva i altruizma, navikavanje na rad, prikupljanje pomoći za siromašne, bolesne i ranjene.

Podmladak Društva Crvenog krsta širi svoju mrežu i u Subotici. Njegovo postojanje se očekivalo po svim školama. Pored drugih škola, osnovan je i u „Državnoj muškoj realnoj gimnaziji“  školske 1923/24 godine. Svi učenici su morali biti članovi podmadka. Rad se odvijao preko razrednih odbora. U 1934.  godini prof. Pavle Tišma je vršio nadzor rada Podmladka, davao uputstva u pogledu zdravstvenog rada, te o tome kako da se radi na pružanju pomoći najsiromašnijim učenicima. Ta vrsta pomoći se ogledala u finansiranju njihove ishrane kao i božićnim poklonomi  u odeći i obući

Nov Zakon o Društvu Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije donet je 1933. godine. Kao i do tada, on se prilaogađavao i pratio administrativno političke odluke vlasti, te se sada njime predviđalo postojanje 9 banovinskih[184] Odbora. Predviđao je da lokalne samouprave izdvajaju određena sredstva za fondove Crvenog krsta, pa se tako i predsednik Sreskog odbora Crvenog krsta – dr Miodrag Aćimović[185] obratio sreskom načelniku[186] sa molbom da taj organ vlasti utiče i omogoći da se pri donošenju gradskog budžeta za 1938. godinu, predvide i sredstva za Crveni krst.

Glavni odbor podmaldka društva Crvenog Krsta vodio je od 1929. godine sistematsku akciju „osnivanja školskih kuhinja naročito po seoskim školama i zabačenim i pasivnim krajevima“.  O uspešnosti te akcije govore podaci da je novembra 1929. godine bilo u državi 517 školskih kuhinja u  kojim je prahranjivano preko 23 000 dece, a  decembra naredne godine već 604 takve kuhinje, u kojima se hranilo 25 000 dece.[187]

I u Subotici se radilo na ostvarivanju te ideje. Na inicijativu i zalaganje samih nastavnika zaživele se prvo školske kuhinje u subotičkim školama II, III, IV i V kruga.

Iz jednog dopisa aprila 1931. godine, upravitelja „Osnovne škole II kruga Pop Pajo Kujundžić“ Gradskom senatu, kojim moli pomoć potporu školskoj kuhinji, dobijemo ilustraciju o težini socijalne situacije i u toj školi. „Osnovna škola II kruga, kao prosvetni centar jednoga dela periferije gradske, bori se već više godina protiv nemarnog pohađanja škole. Primenjujući sva, zakonom predviđena, sredstva protiv toga, došli su nastavnici do konstatacije, da je tome uzok očajno materijalno stanje dečijih roditelja, koji iz godine u godinu nalaze sve manje rada i zarade. Oni neuredno šalju svoju decu u školu zato, što ih, u mnogim slučajevima, ne mogu da ishrane i odevaju.“ U školi II kruga kuhinja je počela da radi februara 1931. godine tako da „ hrani najsiromašniju decu, te danas ovde dobijaju dobru hranu 45 dece svaki dan“.[188]

Pored drugih aktivnosti, Podmladak društva Crvenog Krsta oraganizovao je Proslavu materinskog dana.[189] Cilj je bio da se „toj velikoj, uzvišenoj materinskoj ljubavi“  oda vidno priznanje i zahvalnost. Posebno se obeležavao po svim školama, đaci su radili sastave sa tom temom, držala su se predavanja, koncerti. U bioskopima i pozorištima predviđeno je „davanje komada i filmova u kojima se veliča majka i njena ljubav“. Osnovan je i „Fond zahvalnosti dece“ iz kojeg se planirala isplata samohranim majkama i onima sa više dece.

Bila je zanimljiva i akcija koju Podmladak društva Crvenog Krsta pokreće u 1928. godini  – postavljanje automata iz kojih bi se prodavala čokolada i bomboni, a u cilju sprečavanja nehigijenske prodaje ovih poslastica i ostvarivanja prihoda koji bi se koristili ta ustanovljavanje školskih kuhinja i pomoći deci u pasivnim krajevima.[190] Predsednica Glavnog odbora Podmladka Leposava Petković se tim povodom obratila i subotičkom gradonačelniku, ali ta ideja nije naišla na pozitivan prijem , zbog kako se to navodi „što bi grad sa podelom ove dozvole došao u kontradikciju sa sklopljenim ugovorima sa vlasnicima pojednih kioska, te bi ga isti sa punim pravom mogli tužiti za oštetu“.

Na konferenciji direktora gimnazija, građanskih i osnovnih škola 25. IX 1933. godine izvršen je izbor za članove Izvršnog odbora mesnog podmlatka Crvenog krsta u Subotici za školsku 1933/34 godinu. Izabrani su: za predsednika Velimir Stefanović – direktor muške realne gimnazije, za podpredsenika Đorđe Đorđević – upravitelj muške građanske škole, za 1. sekretara Josip Desičar – upravitelj osnovne škole V kruga, za 2. sekretara – Margita Ivandekić učiteljica, za blagajnika Dragutin Začko – nastavnik muške građanske škole, za zamenika blagajnika Marija Đenero učiteljica, te od strane Mesmog odbor  Crvenog krsta članovi: supruge dr Ljudevita Refi i dr Zorana Savića lekara, a od strane školskih lekara: dr Ivan Jonjić i dr Vidosava Kutlešić. Tom prilikom je zamoljen i Senat da oderedi jednog svog člana u tom telu, na što je gradska vlast odlučila da delegira dr Matiju Evetovića.

O teritorijalnoj raširenosti govori i delovanje Mesnog odbora društva Crvenog krsta u Maloj Bosni. Poverenik u tom naselju je bio Rade Bulatović, državni učitelj[191]. Pored toga, postojali su Odbori u Bajmoku, Bikovu, Čantaviru, Horgošu, Žedniku.

Mesni odbor Crvenog krsta, Subotica  podelio je 1933. godine pojedinačnu pomoć od 4500 dinara, za odeću i obuću siromašnoj školskoj deci – 6200, za lekove mesnoj sirotinji – 2000, i za poplavljene u Dravskoj i Savskoj banovini 1000, štoje činilo ukupno 13 700. dinara.[192]

Redovna je bila pojava da se Crveni krst obraća direktno Senatu, a da on zatim odobrava manje sume jednokratne pomoći[193]  u novcu ili u naturi. Tako juna meseca 1933. godine Senat donosi odluku da ustupi 100 litara vina[194] sa gradske ekonomije Mesnom odboru Crvenog krsta. Isti postupak vidimo i kada se 26.oktobra 1933. godine molbom koju potpisuje predsednik dr Aćimović, traži da Grad sa svoje ekonomije izda 2 praseta i izvesnu količinu vina, koje bi unovčili na tomboli. U njoj stoji: „Po odluci Društva Crvenog Krsta u Subotici donetoj na sednici održanoj 21. oktobra o.g. prirediće se 10. decembra u 5 ½ časova po podne u hotelu „Srpski Kralj“ koncerat sa čajankom, tombolom i igrankom u korist blagajne ovog odbora a u svrhu izvađanja svojih ciljeva. Najvećim delom prihod od ovog koncerta biće upotrebljen na pomaganje mesne sirotinje. Prihod koji se dobije na ovom koncertu je jedini veći izvor iz koga društvo crpe sredstva za svoje ciljeve, najvećim delom pomažu se nevoljna lica i familije iz Subotice koja bolešću, nezaposlenošću ili kakvim nesretnim slučajem dođu u položaj, da im je hitna pomoć neophodna.“[195] Sličnu molbu potpisuje i „potpredsednica društva Olga P. Ognjanova“ 7. XII iste godine, moleći za istu čajanku (10. XII ) još 50. litara vina. Sudeći po tim sačuvanim dokumentima, molbama je udovoljeno, Društvo Crveni krst je dobilo 500 dinara i 100 litara vina.

Zlatnom medaljom Crvenog krsta Kraljevine Jugoslavije odlikovana je 1934. godine Olga Ognjanov[196] a srebrnom Gligorije Jovanović[197], Beba Belimarković[198], Etuška Stipić, Vera Milekić, Bela Gabor[199], Radomir Vujić[200].

Aktualizuju ideje o gradnji oporavilišta za decu na Paliću beležimo u 1936. godini. Tada se za tu svrhu traži pomoć gradskih vlasti[201]. Saznajemo da je već obezbeđeno i oko 100 000 dinara, što je bila  suma dovoljna za započinjanje ali ne i za okončanje jedne tako velike planirane gradnje. Od Grada se očekivalo besplatno ustupanje zemljišta za gradnju. Zbog niza razloga, nedostatka regulacionih planova, potrebe otkupa privatnog zemljišta, itd, pravo rešenje za taj projekata Crvenog krsta, vlasti nisu mogle da pronađu. Jedna od varijanti je bila da za Crveni krst ponudi zemljište na gradskoj ekonomiji, što je Upravni odbor  Crvenog krsta na svojoj sednici 20.12.1937. godine i prihvatio. No, za ustup placa veličine 1600 kv. hvati ( 1 kat. jutro) predloženi su od strane vlasti vrlo strogi i teško dostižni uslovi i obaveze: „da se u roku od godinu dana izgradi dom, da zgrada mora biti jednospratna izrađena potpuno slobodno u suterenu vile /sa terasama/, …“[202]  Pošto na tako kratak rok izgradnje Crveni krst nije mogao da pristane, pokušao je da to zemljište dobije u druge svrhe – za igralište i baštu. Odgovor je bio obeshrabrujući: „Pošto se iz gornjeg dopisa vidi, da Sreski odbor društva crvenog krsta u Subotici, nenamerava traženo zemljište upotrebiti za podizanje dečijeg oporavilišta, nego za igralište i baštu, stoga do ponovnog traženja Crvenog krsta, akt se stavlja u arhivu“.[203]

U 1937. godini od nadležnih banovinskih vlasti u Novom Sadu, stizala su cirkularna pisma u kojima se tražilo da lokalne vlasti razvijaju saradnju sa podmladkom  Crvenog krsta i oko akcije sađenja i podizanja uglednih voćnjaka oko škola.[204]

U 1938. godini bilo je 166 redovnih članova[205], a naredne jedan više. Oni su na ime članarine uplatili ukupno 4008 dinara.

Sreskom odboru Crvenog krsta obraćale se su sa molbama za pomoć i druge subotičke humanitarne i dobrovoljne organizacije. Tako je na pr.  „Dobrotvorna zajednica Bunjevaka“ za svoju priredbu 14. 1.1939. godine dobila 50 dinara.[206] I „Uprava ruske kolonije“[207] obratila  sa molbom za pomoć u obezbeđivanju ogreva. Dobili su 200 dinara. „Odbor Kola srpskih sestara“ je dobio 200 dinara „na ime pomoći za održavanje higijene u devojačkom internatu Kola srpskih sestara“.[208] „Dobro delo“ je dobilo početkom 1940, godine pomoć u iznosu od 1000 dinara.

Subotički odbor je od Banovinskog odbora naručio s75 udžbenika za „samrjanski i bolničarski tečaj“. Kupili su i knjigu „Leksikom zdravlja“ (za 150 dinara). Marija Brašovan je bila delegat na VI Banovniskoj skupštini  Crvenog krsta u Petrovgradu 26. 3.1939. godine

Po obračunu načinjenom nakon čajanke Crvenog krsta održane 5.3.1939. godine u „Jugoslovenskom narodnom domu“, ona je donela prihod od 10 762 dinara. Prodato je čak 460 ulaznica po 10 dinara, ostatak su činili dobrovoljni prilozi[209], prihodi od tombole, prodatih sendviča i drugo. Troškovi-rashod za tu priredbu su bili 3847 dinara, a najveća stavka je bio trošak zakupa dvorane – 750 dinara. Marta 1939- godine, za izbeglice iz Čehoslovačke obezbedili su hranu ( slaninu, konzerve sardina, sir, naranče i limun[210]). Po sačuvanoj priznanici od 6.1.1939. godine, za poljske izbeglice odvojena je suma od 1600 dinara.

Mesečno je deljena novčana pomoć za određeni broj najsiromašnijih. Tako je januara podeljena hitna novčana pomoć u ukupnom iznosu od 500 dinara za 51 lice, marta u istom iznosu za 43 lice a meseca juna za njih 47.

U Mesnom odboru su bili angažovani :Olga Ognjanov  kao prva potpredsednica,

lekar dr Vladeta Savić kao drugi potpredsednik, Vakanjac Žarko[211] kao sekretar društva, a Radomir Vujić je obavljao poslove „društvenog blagajnika“ dok je Petar Flohjar[212] je bio služitelj.

Na Paliću 18. 06. 1939. godine održan je „kermes“,  koji je doneo prihod  od 10 278 dinara, dok je tombola donela 3 403, a „ulaznice kod glavnog ulaza“ 1 872 dinara.[213] Rashod priredbe je bio je bio 2672 dinara. Za Nedelju  Crvenog krsta 17. 9. 1939. godine kada je vršeno prikupljanje dobrovoljnih priloga sakupljeno je 3 778 dinara.

Kao primreme za „samarjanski tečaj“ u septembru 1939. štampano je 100 plakata, te isto toliko za „Apel građanstvu za radno osoblje za slučaj mobilizacije ili rata“ u decembru. U oktobru se vrše pripreme za bolničarske tečajeve.  Sve aktivnosti Crvenog krsta jasno upućuju da je plamen ratnih sukoba zahvatio Evropu i neumitno se približavao i ovim prostorima. Pored toga, bilo je potreba i za delovanjem na prozaičnijim poljima, pomaganju siromašnih i socijalno ugroženih sugrađana.  O tome govori i detalj kako se  novembra iste godine Odboru Crvenog krsta obratio dopisom siromašni subotičanin Rigo Geza u ime svoje mnogočlane porodice, moleći jedan par cipela. Kao rezultat, za tu porodicu je, od firme „Bata“ kupljeno dva para cipela, po ceni od  ukupno 150 dinara.

I u tom predratnom periodu uvažena građanka Tereza Hartman koja je bila dugogodišnja počasna članica Crvenog krsta i njegova velika dobrotvorka, redovno je davala priloge u aktuelnim akcijama.

A one su održavane po ustaljenom rasporedu, tako je čajanka 10.12.1939. godine donela 11 498 dinara.

Subotički Crveni krst je već od 1938. godine pokušavao da realizuje ideju o prevozu ranjenika i bolesnika posebnim vozilom.  Ali tek krajem 1939. godine, nakon sporazuma gradskih vlasti i predsedništva Crvenog krsta iz  Beograda, uspeva da od centrale iz Beograda dobije vredan poklon – automobil za prevoz bolesnika i ranjenika. Od 1.januara 1940. godine i zaživela je auto – stanica. Dobili su specijalni automobil marke „Renault” za prevoz bolesnika i ranjenika i hitnu pomoć. U kolima su bila dva specijalna nosila i mesta za pratioca. Garažiran je bio na adresi Vilsonova 55  u dvorištu Vatrogasaca. Važila je tarifa od 25 dinara za vožnju na teritoriji grada i 20 plus 3 dinara po kilometru van grada.

Od januara 1940. godine inicirana je od strane Knjeginje Olge akcija prikupljanja tzv. – zimske pomoći[214]. Uključila se i gradska opština, kao i sva dobrotvorna i humanitarna društva, pa tako i Crveni krst. On je deo novčani prilog gradu, odnosno akcionom odboru koji je organizaciono vodio tu akciju, a u cilju za održavanje gradske javne kuhinje.

Slobodno zidarska loža Stella polaris ustupila je početkom 1941. godine Crvenom krstu svoju zgradu u Šenoinoj ulici broj 11[215] da bi se i tamo formirala javna kuhinja.

„Poslednja godišnja skupština Crvenog krsta pred okupaciju trebalo je da se održi 23.02.1941. godine na Pravnom fakultetu pod predsedništvom dr Miodraga Aćimovića, ali nema vesti da je odista i održana.“[216]

 

 

O delovanju subotičkog Crvenog krsta u periodu između 1941. i 1944. godine se do sada vrlo malo pisalo. Razlog tome je da je spomenuti period dosta dugo važio kao nezahvalni period za istraživače, te su se oni  nerado bavili njime. U poslednje vreme se međutim sve češće srećemo sa obrađenim arhivskim i autentičnim novinskim izvorima pa na osnovu tih podataka pokušavamo da rekonstriušemo događaje vezane za Crveni krst u Subotici.

Jedna epizoda sa korišćenjem sanitetskog vozila za predsednika Crvenog krsta, dovoljno ilustruje atmosferu i psihozu straha koja je vladala u Subotici samo dan pre napada nemačke avijacije na Beograd i nedelju dana pre ulaska mađarskih trupa u grad. Radi se o tome da je 8. aprila 1941. godine, šofer koji je bio zadužen za vozilo Crvenog krsta – Šternhard Šandor, a koji je već od 5. aprila te godine imao vojni raspored upravo kao vozač tog automobila, dobio od predsednika Sreskog odbora Crvenog krsta i tadašnjeg dekana Pravnog fakulteta dr Aćimovića, naredbu da njega i njegovu porodicu preveze do Surčina, što je vozač i učinio.[217] Nakon toga je vozilo doveženo u Suboticu pa je i dalje služilo u funkciji prevoza ranjenika.

Vojna uprava komande južnog korpusa 18.5.1941. godine šalje dopis vojnoj komandi Subotice u vezi predmeta – pronlaženje i osiguravanje imovine Crvenog krsta južnih teritorija: „Po obaveštenjima predsedništva Mađarskog Crvenog krsta za vreme okupacije Crveni krst Jugoslavije je preko svojih mesnih odbora u raznim gradovima i selima imao svoje institucije. Opšti je interes da se ovi mesni odbori reorganizuju i uključe u zemaljsku organizaciju Mađarskog Crvenog krsta i tako nastave svoje delovanje. Nalažem vam da pomoću u prilogu dostavljenih formulara, ustanovite u kojim gradovima i naseljima postoji imovina Crvenog krsta, ko i gde je čuva, zatim da li su oni koji trenutno stoje na čelu tih mesnih organizacija po nacionalnim i drugim merilima podobni da i dalje vrše tu funkciju. Ukoliko nisu podobni za vođenje mesnih odbora i staranje o imovini na njihovo mesto treba postaviti nove i poverljive ljude s kojima će predsedništvo Mađarskog Crvenog krsta stupiti u kontakt.“  [218] 

Đula Vali predsednik Upravnog odbora Mađarskog Crvenog krsta 11.7. 1941. godine šalje vojnoj komandi Subotice pismo sličnog sadržaja: „Do nas iz prosleđenih privatnih izveštaja, a iz štampanog izveštaja Crvenog krsta Jugoslavije saznajemo da na ponovno vraćenoj južnoj teritoriji Crveni krst poseduje priličan broj pokretne i nepokretne imovine. Pošto postoji bojazan da ta imovina dospe u ruke nacionalno nepodobnih, čelnih i drugih ljudi, pa će oni tu imovinu premestiti, zgrade i inameštaj u njima oštetiti ili ostaviti bez nadzora – stoga nam je hitno potrebno da na nadležnoj teritoriji poštovane sreske vojne komande dođe do evidencije pokretne i nepokretne imovine i da se sastavi spisak lica koje je poštovana sreska komanda zadužila čuvanjem istih.“[219]

Dana 19. 7. 1941. godine je održana osnivačka skupština Društva mađarskog Crvenog krsta. Od strane inicijatora sednicu je otvorio dr Ištven Mezei lekar i prisutnima predstavio Martu Mauks glavnog  poverenika  zaduženu za južne teritorije. Ona je preuzela predsedavanje sednicom i upoznale prisutne sa opravdanošću organizovanja subotičkog Društva mađarskog Crvenog krsta, pozvala delegate da potvrde osnivanje i izaberu rukovodstvo. Svi su jednoglasno i sa velikim oduševljenjem izabrali generala i vojnog komadanta Subotice Deže Bitoa za predsednika.  Ostali funkcioneri su bili:

Upravnik – lekar dr Ištvan Mezei

Dopredsednik – sup. Silarda Sariča

Glavni lekar – dr Laslo Fekete

Sekretar – sup. Mihalja Lepeša

Potom su izabrali i 32 člana Odbora. Po završetku glasanja Marta Mauks glavni poverenik, je u detalje upoznala prisutne sa osnovnim ciljevima i načinom delovanja Mađarskog Crvenog krsta.

Saziv je doneo odluku da je novoosnovano  Društvo mađarskog Crvenog krsta pravni naslednik bivšeg subotičkog odbora Crvenog krsta Jugoslavije i tako sva imovina – i pokretna i nepokretna prelazi u vlasništvo nove organizacije.

Doneta je odluka o tome da će organizacija u najkraćem mogućem roku organizovati dvonedeljne kurseve za bolničarke na koje se mogu  prijaviti svi zainteresovani. Za one koji su već završili jugoslovenske kurseve će doći do prevalifikacije a njihove ranije izdate isprave će se zameniti mađarskim.

Na sednici odbora 29.7.1941. godine, potvrđena je odluka da je Deže Bito general – vojni komadant Subotice počasni i stalni predsednik društva. U isto vreme je došlo i do nekih kadrovskih promena. Za predsednika odbora je predložen dr Mihalj Mate vojni lekar, a umesto sup. Mihalja Lepeša koja je podnela ostavku na funkciju sekretara – sup. Pala Cejsa. Blagajnica postaje sup. Antala Pletla. Bilo je reči  još i o evidentiranju pokretne i nepokretne imovine društva, o kolima za hitnu pomoć koja trenutno koriste vatrogasci, o pružanju pomoći ruskim (carskim) emigrantima, o organitaciji raznih, na pr. patronažnih, kuvarskih tečajeva.

Na sednici odbora održanoj 26.10.1941. godine ponovo dolazi do kadrovskih promena. Od tada u radu društva učestvuju glavni župan dr Andor Rek i njegova supruga, gradonačelnik dr Janoš Velđi, također sa suprugom. Osniva se Podmladak Crvenog krsta pod vođstvom Aranke Feč nastavnice Ženske gimnazije.

Do održavanja prve skupštine Crvenog krsta dolazi 7.12.1941. godine, gde je pored ostalog na dnevnom redu bio i izveštaj o dotadašnjem radu.

Do proširivanja predsedništva dolazi 21.2.1942. godine, na mesto predsednika je postavljena supruga gradonačelnika dr Janoša Velđija, a njen zamenik postaje Margita Čajkaš. Do kraja rata nije bilo promena takve vrste.

Kao sedišta Crvenog krsta navode se adrese, za kancelarije – ulica Bem 14, a za vojnu bolnicu – Horti Mikloša ( Đure Đakovića ) 4 i Sondi 2.

Možemo kontsatovati da je delovanje subotičkog Crvenog krsta bilo veoma razgranato: pomagao je jugoslovenskim vojnicima (prvenstveno onima iz Subotice i severne Bačke) koji su bili u nemačkim logorima, vodio je brigu o deci i udovicama poginulih vojnika. Vodio je evidenciju o nestalim licima i obezbeđivao utočište za povratnike iz ratnog zarobljeništva. Svake godine je organizovao sabirne akcije u državnim okvirima, za članove porodica ranjenih i poginulih boraca sa ruskog fronta. Tako na pr. 4. i 5. 10. 1941. godine se održavaju Dani Crvenog krsta koji su za školsku decu bili neradni dani a za vreme trajanja akcije je prikupljeno 12290,30 penga. Svaka se škola, osnovna, srednja i specijalna, zajedno sa humanitarnim udruženjima grada uključila u tu sabirnu akciju.  Svi oni koji su dali prilog veći od 100 penga su dobili posebno priznanje.[220]

Isto tako, uspešna akcija  je sprovođena i 1942. godine kad su “Mali Mađari” i “Skauti” (Levente), sakupljali novac od kojeg su kupovali duvan, slaninu, toplu odeću te pakovali i slali te stvari vojnicima.[221]. Slične su akcije obavezno sprovođene svake godine.

Subotički Crveni krst je pomago i ruskom Crvenom krstu koji je prestankom rada Jugoslaovenskog Crvenog krsta ostao bez novčane potpore. Više puta su dodeljivana novčana sredstva nezaposlenim ruskim emeigrantima u Subotici, o kojima se inače i Grad navčano starao.[222]

Tesno su sarađivali sa Zelenim krstom, pomažući im u organizaciji patronažnih tečajeva i pružajući im logističku pomoć.

Pored svega ovoga su organizovali dobrotvorne plesove, pozirešne i bioskopske presdstave, a sav prihod od tih manifestacija su namenili za već navedene potrebe i za snabdevanje Bolnice.

U poslednjoj, završnoj fazi rata delovanje Crvenog krsta se svodi na planiranje protivvazdušne odbrane i organizovanje pomoći u slučaju vazdušnog napada.

Na kraju možemo konstatovati da se rad  Subotičkog društva Mađarskog Crvenog krsta u periodu između 1941. i 1944. godine više svodio na vojno-zdravstvene poslove koji su smatrani – za prvorazredne i patriotske, a manje na zbrinjavanje siromašnih i izbeglih lica, što je bilo od sekundarne važnosti, pošto se time bavilo Ministarstvo unutrašnjih poslova.

 

„Jugoslovenski Crveni krst je obnovljen 1944. godine u Drvaru na predlog vojnog saniteta, rešenjem Nacionalnog komitetata oslobođenja Jugoslkavije. Stvorena je široka narodna organizacija, čiji je rad određen karakterom novih društvenih odnosa.“[223]  Strogo centralizovana državna uprava olakšala i usmeravala rad Crvenog krsta. Tako se ubrzo  stvara mreža odbora, kojih polovinom 1945. ima oko 3500, sa preko 400 000 članova.

„U Subotici je Društvo Crvenog krsta osnovano 10. februara 1945.“[224]  Zadataka pred njim bilo je veoma mnogo. U gradu se nalazio veći broj ranjenika, trebalo je rešavati pitanja repatriraca, vladala je oskudica u namirnicama, ratne žrtve – ljudske i materijalne  ostavile su teške posledice. Ukupan broj ljudskih gubitaka iznosio je preko 7000.[225] Značajna materijalna pomoć stizala je iz inostranstva.[226] Uz takve i druge domaće izvore,  radilo se na pomaganju deci boraca stradalih u ratu, nezbrinutim majkama i drugim socijalno ugroženim kategorijama. Organizuju se sabirne akcije, priredbe, radi se na podizanju opšteg higijenskog nivoa, održava nedelja Crvenog krsta. Podmladak Crvenog krsta formira se po školama. „Prva skupština Crvenog krsta održava se 3. septembra 1945. pod predsedništvom dr Vladete Savića.“[227] On će i u narednom periodu ostati na toj funkciji. Redovna skupština Gradskog Crvenog krsta je održana 12.5.1946. godine.

Jedan od pravaca delovanja bilo je obezbeđivanje prostorija. U tu svrhu tražen je popravak zgrade u Šenoinoj ulici, koja je bila oštećena od savezničkog bombardovanja.[228]

Delovanje Crvenog krsta u poratnom dobu imalo je potuno jasno usmerenje, koje je bilo prilagođeno opštoj društvenoj klimi i podređeno ostvarivanju strogo zacrtanih zadataka.

 

Od začetaka u doba Monarhije, preko delovanja u međuratnom i ratnom razdoblju, Crveni krst je i u novuspostavljenom društvenom poretku nalazio načina i puteva da ostvaruje svoje ciljeve.  Organska sprega i povezanost, državno-društvenih okvira i njihovih specifičnosti, sa Crvenim krstom, time je bila samo potvrđena u tom a i  narednom periodu.  Crveni krst je u svom humanitarnom radu samo posredno delio sudbinu tih okvira, prilagođavajući  se društveno-političkim promenama koje su vladale, a kao konstantu sledio osnovne principe pokreta.

 

CRVENI  KRST  U  SUBOTICI

OD   1946  GODINE

 

  1. Okružni odbor  Crvenog  krsta   dana  14.  marta  1946.  godine na  plenarnoj  senici  razmatra  i usvaja  uputstva  Glavnod  odbora  Društva  Crvenog  krsta  Srbije  o zadacima .  Crveni  krst  je  u  ovom  periodu   pomagao  Subotičku  i  Senćansku  bolnicu sa  lekovima

           

Otvorena  je ekspozitura (  kancelarija )  Crvenog krsta  na  željezničkoj  stanici  gde  je  pomagala  putnicima   podelom   hrane  i  lekova,  a  organizovao  je  doček  dece  koji  su  bili  upućeni u Češku  na  izučavanja  zanata.

 

  1. decembra 1946.  godine  održana  je  svećana  akademija  Crvenog krsta Subotica povodom  60  godina  organizacije.

 

  1. Aktivisti Crvenog krsta Subotica   održali  su  dvomesečni sanitetski  tečaj   za  Omladinsku  prugu   Šamac  –  Sarajevo, i  organizovali su kurseve  za  zdravstvene  aktive  po  selima ,  školama  i  fabrikama.

           

  1. maja 1947.  godine  svečano  je  otvorena  društvena  sala  u  svom  domu   u Šenoinoj  ulici.    Crveni  krst  je   iste  godine  imao  4.266  članova  a  evidentirano  je   8.273  člana  podmlatkara.

 

  1. Glavni odbor Crvenog krsta  Srbije  u  januara    osniva    jednogodišnju  školu   za  dečje  negovateljice  obzirom na  izuzetno  izraženu  potrebu. U  Vojvodini Pokrajinski  odbor  takodje  osniva   školu.

 

  1. Crveni krst  Subotice  organizuje  tečaj  za  40.  polaznika iz  grada   i  okoline  . Učesnice  su dobijale   mesečni  dodatak  u  novcu  za  stan   i  hranu.

 

U  periodu  od  25.  septembra   do 05.  oktobra  organizovana  je   Dečja  nedelja .

 

  1. Šezdeset članica  organizacije  je    povodom  osmog  marta  preradio   6.600  metara  platna  – donaciju  Medjunarodnog  dečjeg  fonda.  Tako  su  izradili   6.000  pelena  i    3.000  benkica.

 

Crveni krst  je  uz  veliki  napor   i  angažovanje   otvorio  tri  dečja  restorana  i    organizovao  raspodelu  mleka  u  16.  škola    u  gradu   i  12   škola  u  okolini.

 

Uz  neposrednu  pomoć  Crvenog  krsta  uredjena  je  dečja  jaslica  u fabrici  Jovan  Mikić u  Subotici.

 

  1. 1951. U januaru   održan  je   Dan   dečje  radosti  kada su   deci   podeljeni poklon  paketi  i  održana  je  priredba   na srpskohrvatskom  i  na  mađarskom

 

Početkom  aprila   održana  je  godišnja  Skupština. Kao  poseban cilj  istaknuta  je  potreba da  se  u  20.  seljačkih     zadruga    osnuje     povereništvo    Crvenog  krsta.

Predvidjeno  je  povećanje  broja   članstva  na   25.000.

 

Početkom godine  predstavnici   UN  boravili su u  Subotici.  Tom prilikom  su  pohvalili    angažovanje  Crvenog krsta  na  planu  zdravstveno  edukativnog  rada.

 

  1. Crveni krst  je     poslao   dvadesetoro  Subotičke  dece    naklonjeno  plučnim    bolestima  na  oporavak  u  Švajcarsku.

 

Od  01.    do   08.  oktobra  organizovana  je  Nedelja  Crvenog  krsta  koja  je  otpočela  otvaranjem  zdravstvenog   Narodnog univerziteta  u Šenoinoj  ulici.  Odbor  Crvenog  krsta  Suotica  istim  povodom  priredio  je  zabavu  u  hotelu  Beograd.

 

Iste  godine   pokrenuta  je  akcija   prikupljanja   krvi.

 

  1. 1953. Aktivnosti oko  davalaštva  krvi su  intenzivirani pogotovu  u  radnim  organizacijama   i broj  davalaca je  povećan  na

 

Od  25.  oktobra  do    02.  novembra   organizovana  je  nedelja  Crvenog  krsta,  u okviru  koje  je   obuhvaćen  veliki  broj    davalaca  krvi,   održano  više  tečajeva  i  otvoreno je nekoliko    stanica  Crvenog  krsta  za  usluge  stanovništvu.

  1. Tokom godine   organizovani  su  tečajevi    za    zdravstveno  prosvečivanje  po  selima,  obavezni  za  žensku  omladinu    izmedju  14   i   18    godina starosti.

 

  1. maja održana  je  godišnja  Skupština.

 

U  periodu  od  01.  do 08.  novembra    održana  je Nedelja  Crvenog  krsta  u znaku  borbe   protiv  tuberkuloze.

 

Iste  godine u  Subotci je   održano  savetovanje   društva  Crvenog  krsta  iz  Subotice,  Sente, Sombora,  Bačke  Topole  i  Novog  Kneževca.   Raspravljalo  se o   zdravstvenom  prosvećivanju  seoske  omladine.

 

  1. Tokom godine   organizovano  je   66  kurseva  i istim obuhvaćeno  je  2.000 devojaka.

 

Ratnoj  siročadi  je  podeljeno    1.344  paketa  i  pružena  je  pomoć   u  funkcionisanju  đačkih  kuhinja.

 

U  saradnji sa   Društvom  prijatelja  dece  i  udruženjem žena  Crvenog  krsta  organizovana  je  menza   u Zlatnom  jagnjetu,  gde  su  siromašna  deca  svakodnevno  dobijala  ručak,  a  te    1955.   godine  Crveni  krst  ima  i  letovalište  za   decu  na  Krku.

 

  1. Početkom februara  pristiglo je   kontingent  putera  i  mleka u prahu  ,  koji  se  delio   prema   uputstvima  Jugoslovenskog  Crvenog  krsta.

 

Crveni  krst Subotice je   uputio   142  deteta  na  besplatno  letovanje,  a  288  pionira  je   letovalo   uz   minimalnu  doplatu   roditelja.

 

Intenzivirana  je  propagandna  delatnost  i tako   održano  je  ukupno   87.  predavanja     sa   prikazivanjem  filmova  na  kojem je  bilo ukupno    17.000  posetilaca.

 

Nedelja  Crvenog  krsta   održana  je u  periodu  od   06.  do   13.  maja   u  znaku  poboljšanja  higijenskih  uslova života.

 

Crveni krst  je  bio  iniciator  otvaranja  đačkih kuhinja. Kuhinje  su   radile  u    52  škole  u  srezu  i u  njima  se  hranilo   oko  8.000  učenika.

 

Ovu  godinu  je  posebno  obeležilo  angažovanje   organizacije  na  zbrinjavanju   izbeglica  iz  NR  Mađarske.

 

  1. Izdržavanje dece   čiji  su  roditelji  oboleli  od  TBC  kao i  pomoć    obolelima.

 

  1. Preventivno rešavanje  pitanja  i  problema   alkoholizma.  Inicijativa  za   omasovljavanjke  davalaštva  krvi.  Održan  sajam  dečjih  radova.

           

Prihvat  i  smeštaj  ranjenika  iz  alžira   i  smeštaj istih  na  Paliču   u objekat  hotela  Jezero  i Trščara  kao i u  blatnom  kupatilu.

 

  1. Zdravstveno prosvećivanje  omladine  na  predvojničkoj  obuci. Inicirana  obuka  iz  prve  pomoči  i  SŽO.

 

Formiran   eksperimentalni centra  za  zdravstveno vaspitanje  na  Paliću,  koji  je  funkcionisao  četiri   godine.

 

Zbrinjavanje   alžirskih  ranjenika.

 

Prvi  put  u Jugoslaviji  na  trgu  kod gradske  kuće  organizovana  je vežba  sa  izrežiranim   saobraćajnim  udesom. Ova vežba  je  snimljena  i  isti  je  prikazan  1963.  godine   u Ženevi.

 

  1. Program za  obuku  seoske  omladine.

 

  1. Pomoć Skuplju  povodom  katastrofalnog  zemljotresa.

 

  1. Osposobljavanje predavača  prve  pomoći  i  šminkera  za  realističko prikazivanje  povreda   i  oboljenja.

 

  1. Intenziviranje obučavanja   predavača  iz  oblasti  pružanja   prve  pomoći. U  organizaciji je  zaposleno  4  radnika.

 

Aktivnosti oko  pomoći  na  nasipima   zbog  velikih  poplava na Dunavu.

 

Prihvaćena  su romska  deca  iz Apatina .Aktivistkinje su ih  kupali i šišali a  potom  oblaćili. Nakon toga  su  smešeni  na Paliću u Bagolyvaru gde  su  ostali mesec dana.

 

  1. Uključivanje Crvenog   krsta  u sistem  opštenarodne  odbrane i društvene samozaštite.

           

Organizacija  prihvata   izbeglice  povodom  događanja  u Čehoslovačkoj  na  Paliću.

 

  1. 1969. Pomoć stanovnicima Banja  Luke  nakon  katastrofalnog  zemljotresa  i  zbrinjavanje  dece  iz  porušenog  Učenici  i nastavnici  iz škole   Karlo Rojc  iz  Šargovca  nakon  zemljotsa   26.  i  27.  oktobra  doselili su se  na  Palić.  Osam  meseci  su boravili  u  hotelu  Sport.

 

  1. Poćetak programa  zaštite  starih  pod nazivom  Za  sunčanu  jesen  života.

Idejni tvoraci  programa su  Antun Futo,   dr  Račić  Etela   i  Gabor Silađi.

 

Aktivnosti  na  masovnoj  vakcinaciji  stanovništva  protiv  velike  boginje.

 

  1. Uvođenje novih  oblika    osposobljavanja  za  kućnu  negu    povredjenih  i obolelih.

           

Januara  meseca formiran  je   Centar  za  kučnu negu .

 

  1. Sabirne akcije  za   prikupljanje  pomoči  i   distribucija  pomoći  materijalno  nedovoljno  obezbedjenim  licima.

 

  1. Osnovan klub   omladine Crvenog  krsta   u  Subotici.

 

Održano   takmičenje   u  prvoj  pomoći  u kategoriji  omladine i  podmlatka.

 

  1. Osposobljavanje i  ispit  za  vozače  motornih  vozila  iz  oblasti   pružanja  prve  pomoći.

 

  1. Kursevi o  higijeni  životnih  namirnica, ličnoj  higijeni  i  zaraznim  bolestima.

 

  1. 25. aprila  kupljen  objekat  u ulici Trg  žrtava  fašizma  broj 3. koji postaje  sedište  organizacije .

 

  1. Pomoć stradalima  u  katastrofalnom  zemljotresu  u Crnoj Gori.

           

Uspostavljena  je  saradnja sa  Crvenim krsto  grada  Seged u NR  Mađarskoj.

Akcija  raseljavanja   stanara  subotičke  deponije.

 

  1. Osposobljavanje i  priprema  mladih  za  brak  i  porodicu.

           

Obeležena  desetogodišnjica  akcije  Za  sunčanu jesen  života.

 

Inicijativa  i aktivnosti  na   omasovljavanju  organizacije sa  mladima. Po tome  posebno  mesto   zauzima  dr    Slobodan  Pantelić.

 

  1. Akcija dobrosusedska  pomoć. U  Osnovnoj  školi  J.J. Zmaj  osnovana  prva ekipa  učenika  za  obilzak  starih  sugrađana.

 

  1. Intenzivirane aktivnosti oko   osnivanja  osnovnih organizacija  po  radnim  organizacijama.

           

Posebne  aktivnosti  na planu  prevencije bolesti  ovisnosti  –  alkoholizma.  Tim povodom   osmišljen  program  Igra.

U okrilju Crvenog krsta  formiran Klub  lečenih  alkoholičara.

 

  1. Pomoć Kopaoniku  nakon  zemljotresa.  Pomoć izbeglicama   palestincima  i  libancima.   

 

  1. Crvei krst  je  dobitnik  Oktobarske  nagrade   –  oslobodjenje  Subotice –

 

  1. 1986. Obeleženo sto   godina  postojanja  Crvenog  krsta  u

 

  1. Formiran magacin humanitarne  pomoći na  adresi Edvina  Zdovca  broj  2.  i u ulici  Matije  Gubca  broj 8.  sa ukupno  210 m2 površine.

 

Prihvat  izbeglih  i  prognanih   na Paliću.  Aktivnosti   u granicama  mandata Crvenog krsta  Subotica  u  vezi  prihvata  i  smeštaja  izbeglih  i  prognanih.

 

  1. Prihvat i  distribucija  humanitarne pomoći.

 

  1. Od aprila  meseca  u  okviru  Crvenog  krsta  funkcioniše  narodna  kuhinja  sa  203.  kuvanih  obroka  dnevno.

 

  1. Prihvat izbeglih  i  prohnanih  nakon   ratnih  dejtava  u  bivšim  republikama SFRJ.

 

  1. Aktivnosti u okviru mandata  Crvenog  krsta  u  vezi  izbeglica  i distribucija  humanitarne  pomoći  iz medjunarodne  donacije.

 

  1. Crveni krst Subotice  je  realiozator  programa Letnje  škole  podmlatka  u Baošićima.

           

Na Paliću se organizuje  medjunarodni kamp  prve  pomoći  i spasilaštva  na  vodi.

            U   okviru  Crvenog  krsta Subotica   funkcioniše  služba  spasavanja  na vodi  sa  više  od 50  aktivnih članova  i  sa  7  instruktora.

 

  1. Aktivnosti na planu  spasilaštva  na  void  dobijaju  na  značaju .

 

Ekipa  prve  pomoći  na  evropskom  takmičenju  EFAK  u  Italiji  osvaja  peto mesto.

           

Upućeno je  200   učenika  osnovnih  škola  na  oporavak – letovanje  u  objekat  Crvenog  krsta  Srbije   u Baošićima. Sve  troškove  boravka  pokrio  je  Crveni  krst  Subotica  iz  sopstvenog  budžeta.

 

Uspešno  se  realizue  program  Letujmo  kod  kuće.

 

Crveni krst  Subotice  postaje vlasnik  odmaralištana   na Paliću  u vikend naselju  sa ukupno   19.  stambenih  jedinica. U  objektu su smeštena  izbegla  i  prognana  lica od  1991  godine.

 

  1. Nadležna služba  Crvenog krsta Subotica  je  u  toku  godine  evidentirala  ukupno  13.479   lica  sa  statusom   izbeglog  ili  prognanog  lica ,  odnosno  3.000  privremeno  raseljeno    lice.

Na  adresi  Put  Jovana  Mikića  otvoren  je   Distributivni  cemntar    sa  1.700 m2  korisne  površine  i  kuhinja  sa  kapacitetom  od 6.000  obroka  dnevno.

Programom  narodne  kuhinje  obuhvaćeno  je  u  kontinuitetu  1.277  korisnika. Topli  obrok  se  dostavlja  na  11  distributivnih  mesta.

 

Crveni krst  Subotice u  toku  bonbardovanja   zemlje  od  strane NATO  snaga     intenzivirano  deluje u  okviru  svog  mandata.  Vrši  masovno  obučavanja   gradjana   i specijalnih  jedinica  MUP-a  iz  oblasti  ukazivanja  prve  pomoći, službe  traženja  i medjunarodnog  humanitarnog prava.

Omladina    koja je  osposobljena  za  ukazivanje  prve  pomoči    aktivno  učestvuje  u  saniranju  nastalih   povreda  nakon   izvršenih  vazdušnih napada.

 

  1. U programu  narodne  huhinje  u toku  godine  pripremljeno je  milion   obroka  za  3.000  korisnika  dnevno.

            U  kategoriji  domicilnog  stanovništva   evidentirano je  ukupno    7.862   korisnika  humanitarne  pomoći  u  količini  od   1.238.379  kilograma

U  kategoriji  izbeglih  i  prognanih  lica     obuhvaćeno je  ukupno  1.118  korisnika  sa  ukupnom  količinom  pomoći  od   638.660  kilograma.

U  kategoriji  privremeno raseljenih  lica   evidentirano je  ukupno   800  korisnika  sa  ukupnom  količinom  humanitarne pomoći   od    469.256  kilograma.

 

U  letovalištu Crvenog  krsta Subotica  na  Paliću  boravilo  je ukupno   243  podmlatkara  i omladinaca  tokom  letnjeg  raspusta uz  realizaciju bogatog  programa.

U  maju meseci  objavljen prvi  broj  časopisa  HM  revije. Poseban  kuriozitet   časopisa  je  i  poseban prilog   na  brajevom  pismu  za  slabovide  i  slepa  lica.

 

  1. 2001. Crveni krst  je realizator  programa Letnja  škola  podmlatka  u  Baošičima.

 

Započeta   adaptacija  i dogradnje  objekza Crvenog krtsa  na  adresi  trg žrtava  fašizma broj 3.

 

  1. Svi planirani  programi  i  aktovnosti se sprovode bez  obzira  na  skučene  prostorne  mogućnosti  organizacije nastale   adaptacijom    objekta.

 

  1. Organizovan oporvak školske  dece u  odmaralištu  Crvenog  krsta Crne Gore  u Sutomoru.

           

  1. jula četiri člana  ekipa  prve  pomoći  u  kategoriji  omladine   kao  predstavnici u ekipi   nacionalnog društva  učestvuje na  takmičenju  EFAC  u  Pragu.

 

Instruktori  spašavanja na void   održali   obuku  spasilaca  u Sutomoru  za  potrebe  Crvenog krsta  Crne Gore.

Promocija  programa    prevencija  polno  prenosivih  infekcija.

 

Promovisana  jedinstvena  akcija  pod  nazivom  Humana Subota  u okviru  programa   dobrovoljnog davalaštva  krvi na paliću   02.  avgusta, kao i   akcija   Humani  božić   dana    20. decembra.

 

  1. U toku  nedelje  Crvenog krsta   08.  maja  adaptirani i dogradjeni objekat  Crvenog  krsta   predat na  korišćenje  članovima  organizacije.

 

Održana  medjunarodna  manifestacija  IFAK –  Subotica od 06. maja do  09.  maja.

 

U  periodu  od 09. avgusta  do  31.  avgusta   realiziran je  projekat   pod  nazivom  Koridor  10. u  toku  trajanja  letnjih  olimpijskih  igara u  Atini.

 

  1. septembra oformljen  klub  dobrovoljnih  davalaca krvi.

 

Realizuje se  zimski  program narodne  kuhinje   a  distribuirano   je ukupno 111.200  toplih  obroka.

 

Realiziran  program  novčane  pomoći  interno raseljenim licima  u  saradnji  sa   MKCK  i  Rpubličkim  komesarijatom  za  izbeglice za  ukupno  87  porodica.

 

  1. Posebni rezultati  se  postižu u  saradnji  sa  transfuziološkom  službom  Zdravstvenog  centra  u  Subotici  darivanjem  programa  za  elektronsku   obradu  podataka  davalaca  krvi  na  području  Skupštine opštine  Subotica.

           

U  toku  godine  se  u kontinuitetu  realizuju  programi   namenjeni  deci   iz  romske  raseljeničke  populacije  u cilju  olakšanja  socijalizacije  i uklapanja  u  sredinu.

 

ELŐSZÓ

 

A  Vöröskerest  szabadkai szervezetének  jubileuma  alkalmából  ezzel a  szerény   monográfiával  kívánunk   adózni  mindazoknak az  ismert  és  ismeretlen embertársainknak, akik  az  elmúlt   százhúsz  évben  cselekedeteikkel  valóra   váltották  ennek  az  önkéntes,  emberbaráti  nemzetközi szervezetnek  magasztos  céljait.

Múltunkat  háborúk,  természeti  és  egyéb  csapások,  szociális  igazságtalanságok  és  az    általuk okozott  balsorsok,  szenvedések  jellemzik,  amelyek   terhes  örökségként  nehezednek  ránk.

A  kiadvány  csupán  kis  részét   villantja  fel  annak  az  önfeláldozásnak  és  odaadásnak ,  amelyet  a  szabadkai  Vöröskereszten  belül  tevékenykedők  nyújtottak  a  rászorulóknak,  családoknak   és  a csapásokkal  sújtott  területek  lakóinak  hazánk  más  vidékein  és  a határainkon  túl.   Soha  nem  korlátoztuk  és  nem  kötöttük   feltételhez  a  felkínált  segélyt,  amelyet  mindenkor  nyújtunk.  Határokat  nem  ismerve ,  eltekintve  a  faji,  a  nemzeti,  a  vallási   ,  a  politikai  megkülönböztetéstől  és  hovatartozástól,  a  segélynyújtás  célja  és  motívuma  mindig  a  rászoruló  ember  volt  és  maradt.  Ebben  nyilvánul  meg  a  szervezet  nagysága  és  egyetemessége, ami sok más  nemzeti  vagy  nemzetközi  szervezetről  nem  mondható  el.

Az  elmúlt  százhúsz  évben  a Vöröskereszt  tevékenysége  és  szervezeti  felépítése  összhangban  volt  az  adott  társadalmi  helyzettel és  szükségletekkel.  Erről  tanúskodnak  a  kiadványban  közzétett  ,  megsárgult  dokumentumok,  a  tények  és azok  a  visszaemlékezések,  amelyeket  a  szervezet  jeles  tagjaival  folytatott  beszélgetések  során  jegyeztünk  le.

A  megalakítás  utáni  első  évtizedekben  a  Vöröskereszt kis  létszámú önkéntes  szervezet  volt.  A kezdeti  szerény eredmények  azonban  nagy  elismerést érdemelnek,  mert  hiszen  az a  maroknyi  jószándékú  ember  nemes  magot  vetett  el,  amely  busás  terméssel  ajándékozta  meg  a  következő  nemzedékeket.  A  szervezet  tagjai  példamutatóan  szervezték  meg  a  segélynyújtást  és a  gyűjtést,  az  egészségügyi  felvilágosítást  és  ezzel  jelentős  mértékben  hozzájárultak  az emberséges  tudat  kialakításához.  Egy  új,  az  egész bolygóra  kiterjedő  tudat  gyökérverésén  fáradoznak,  amely  behállózza  a  sok  tekintetben  veszélyeztetett földünk  minden  zugát.

Enyhítettünk  a  két  világháború  és  számos  helyi jellegű  háborús  viszály  következményein,  a  gazdasági  és kultúrális  függőségen  ,  az  elmaradottságon,  segítettük  az  évszázadokon  át  rabszolgasorsra  ítélt  és  leigázott  népeket,  az  éhezőket, a  gyakori  természeti   katasztrófák  és  csapások  károsultjait,  küzdöttünk  a  járványok és  a  tömeges  megbetegedések  ellen,  és  jelenleg  is  a  rászorulók  segítségére  sietünk.

A mindennapi  gyakorlatban  a  szervezet  bebizonyította  létjogosultságát. Az  új  társadalmi  viszonyok  közepette  a  Vöröskereszt  addig  nem  tapasztalt  lendületes  fejlődésen  ment  keresztül.

A  jubileum  alkalmából  csak azt  kívánhatjuk  hogy mi  és  az  elkövetkező  generációk   békében  élhessünk  és  dolgozhassunk   most  és  a  jövőben  egyaránt.

Ne  tévesszük  szem  elől ,  hogy  az  ember  mint  társadalmi lény,  olyan  mértékben  lehet  boldog ,  amilyen  mértékben  személyesen  is  hozzájárul  embertársainak jólétéhez  és  boldogságához.

Đeno  Andreković

Monográfia –  1986 – részletek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Stevan Mačković, történész, főlevéltáros

Gábor Lalija, főlevéltáros

 

 

 

BEVEZETÉS HELYETT

 

 

                Húsz évvel ezelőtt, 1986-ban a Szabadkai Vöröskereszt megalakulásának 100 éves évfordulója alkalmával a Subotičke Novine NIO gondozásában megjelent egy kétnyelvű kiadvány A szabadkai Vöröskereszt 1886-1986 címmel.  Ebben a könyvben szerzők csoportja dolgozta fel e nemzetközi emberbaráti szervezet létrejöttét és a későbbiekben kifejtett tevékenységét. A munkában közreműködő szerzők a történelmi tényeket a Levéltárban és a Városi Könyvtárban végzett kutatásaikkal támasztották alá. Ezzel meg is könnyítették a munkánkat, mivel őket követve, hamarabb rábukkantunk a forrásokra és a feldolgozás módjára, de ugyanakkor meg is nehezítették feladatunkat, mivel az adatok többségét már fel is dolgozták.

Az említett, a szabadkai Vöröskereszt megalakulásáról szóló monográfia igen jelentős kiadvány, mivel arról az időről, hangulatról is tanúskodik, melyben keletkezett. Bízunk benne, hogy a most megjelenő, a szabadkai Vöröskereszt múltját feltáró monográfia új adatokkal is tud szolgálni, az eddig feltártakat pedig egy másmilyen, a maihoz közelebbálló nézőpontból tudja megközelíteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A SZABADKAI VÖRÖSKERESZT

MEGALAKULÁSÁTÓL A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁNI LEGELSŐ

ÉVEKIG

(1882/1886-1946)

 

„ A dualizmus kora  (1867-1918) Szabadka történetének talán leggazdagabb, legszínesebb, egyben legellentmondásosabb időszaka.„[229] Ebben az időszakban a város gazdasági, politikai és társadalmi fejlődése is lendületet vett. A vasút lefektetése 1869-ben [230],  az olyan pénzügyi és gazdasági intézmények megalakulása mint a Villanytelep, a monumentális városházát körülölelő modern városközpont kiépítése, csak néhány jelentősebb esemény, amely a fejlődést jellemezte. Erre az időszakra tehető számos egyesület és kaszinó megalakulása is.

Szabadka Bács-Bodrog vármegyében szabad királyi városi ranggal rendelkezett, amely titulus bizonyos önrendelkezési jogokat biztosított számára. A törvény rendelkezéseit a városnak is tiszteletben kellett tartania, ennek ellenőrzését és a helyi döntések felülbírálását a központi hatalom képviselői, a főispánok végezték. A város legelső embere és a városi tanács elnöke a polgármester volt. Szabadka közigazgatási területe 1905-ben 170 000 kataszteri holdat tett ki[231]. Ezen a hatalmas területen, ahogy akkoriban emlegették „az ország legnagyobb mezővárosában“ a lakosság megoszlásáról a lakóházak számából következtethetünk. 1900-ban magában a városban 5856, a külterületeken, tehát a környező falvakban és pusztákon 6536 ház állt [232]. Az 1880-as népszámlálás adatai 61 367 lakosról számolnak be, az 1890-es adatok 73 000, az 1900-asok 82 122 lelket említenek, az 1900-ban végzett felmérés 94 610 lakosról tudósít [233]. A polgáriasodás előrehaladtával a művelődési élet is gazdagabbá válik, gyakran az időszerű európai történésekkel is lépést tartva.

 

A  Magyar szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete megalakítására 1881-ben került sor. Ebben az időben a szervezet élén Károlyi Gyula gróf állt.

Mivel ebben az időszakban a szervezet megalakulását és tagságának bővítését a legmagasabb állami szervek kezdeményezték és támogatták, így természetes, hogy a helyi szervezetek megalakulását és munkáját a helyi önkormányzatok felügyelték. Szabadkán a városi közgyűlés 1882. január 25-én  [234] olyan döntést hoz, hogy Szabadka is  Egyletet alapít, amit 100 forintos befizetéssel támaszt alá, sőt az elkövetkező öt évben 20 fornitos tagsági díj befizetésére kötelezi magát. Ezek voltak tehát az  Egylet megalakulása irányába tett első lépések. Igaz, mint később kiderült, ezt voltaképpen csak a politikai harc egyik eszközeként használták fel a résztvevők, azaz leginkább a kezdeményező, a főispán. Az egylet megalakítása tehát nem járt sikerrel, annak ellenére, hogy Mukits János, az akkori polgármester maga állt annak a külön bizottságnak élén, melynek feladata a Vöröskereszt fiókegyletének létrehozása volt. Egyes, városi tisztségviselőktől származó jelentések – mint amilyen az 1885-ben keltezett, Mamuzsits Lázár aláírásával ellátott dokumentum is – egy 450 tagot számláló, és mint ilyen, igen figyelemreméltó Vöröskereszt Fiókegyletről számolnak be. A későbbi események azonban, akárcsak az akkori hivatalos okiratok, mégis az 1886-os évet tekintik az Vöröskereszt Fiókegylet megalakulása évének.

Ez ismételten a Városi tanács indítványára történik, amely javaslatot terjeszt a közgyűlés elé, a Vöröskereszt Fiókegylet megalakítására. A közgyűlés 1886. március 31-én [235] tartott ülésén a javaslatot egyhangúlag elfogadták. Az egylet elnökévé Jankovich Aurél főispánt választották, a városi tanácsot pedig a tagok toborzásával bízták meg. Szigethy József gazdasági tanácsnokot és Kuluncsich József főjegyzőt kérik fel a Szabadkai Vöröskereszt Fiókegylet tagságának bővítésére.

Néhányan az alapítók névsoráról:

Szabadka városa 200 forinttal

özv. bajsai Vojnits Jakabné 60 forinttal

özv. Pápits Katalin 50 forinttal

Szabadkai Takarékpénztár 40 forinttal

Dr. Millasin Miklósné 20 forinttal

Izraelita hitközség 20 forinttal

Az alapítás utáni első években folyó munkáról azokból a jegyzőkönyvekből tudhatunk meg bővebbet, melyeket a Vöröskeresztegylet választmányi ülésein maga Jankovich Aurél főispán vezetett. A választmányi üléseket havi rendszerességgel tartották. A szabadkai fiókegylet Budapestről is kapott támogatást, ugyanis az Országos Vöröskereszt Egylet Igazgatóságának tagja volt Ivánka Imre szabadkai képviselő is.  Az ő nevéhez fűződik a sebesültek részére létesítendő kórház felépítésére tett kezdeményezés, melyet 1886. október 24-én terjesztett a Vöröskereszt egyleti tagjai elé. Ekkor született meg az a határozat, hogy a vasútállomáson, 210 betegággyal rendelkező kórház létesül.

Jelentős pénzforrásnak bizonyultak a táncestélyekkel egybekötött hangversenyek is, melyek sorában az elsőt 1887 elején tartották meg, a Szabadkai Első Nőegylettel karöltve. Ez alkalommal 400 forinttal gazdagodott az egylet pénztára.

A helyhatósági szervek és a Vöröskereszt szoros együttműködése a következőkben is nyomon követhető. A városi tanács döntést hoz arról, hogy a háború és más veszély esetére felkészíti és ellátja a Vöröskereszt Egyletet, és ennek érdekében 40 betegágyat és megfelelő helyiségeket biztosít számára. A nemes cél megvalósítása azonban csak a tagság létszámának növelésével vált lehetővé. A Belügyminisztérium 1890-ben keltezett körlevele hasonló szándékkal íratott,  ugyanis azt a felszólítást tartalmazza, hogy minden község, minden járás alakítson fiókot, hogy ide minden katonaköteles egyénre legalább 10 tag jelentkezzen. A lakossággal ismertessék a Vöröskereszt céljait, mivel az csak akkor érheti el magasztos célját és a kitűzött feladatokat.[236]

A szabadkai Vöröskereszt fejlődéséről és megerősödéséről az 1893-ban [237]  megjelent Országos Vöröskereszt évi munkájáról szóló jelentésben is találunk bizonyítékokat, ahol többek között a következő adatokkal találkozhatunk:

 

SZABADKAI FIÓKEGYLET

 

Az Egylet alapításának éve:                             1886.

Az alapítótagok száma:                                    24

10 forintos tagdíjat fizetők száma:                 98

Rendes tagok száma:                                         390

A tagság összlétszáma:                                      512

A teljes bevétel:                                                   1522,46 forint

 

Az elkövetkező időszakban, mint ahogy azt Szigehty József egyleti megbízott a budapesti központhoz címzett, 1897-ben [238]  kelt jelentéséből is megtudhatjuk, a helyi egylet tevékenysége felfelé ívelt.

Szigethy József 1897-ben gyógyszertárat nyit a „Vöröskereszthez“ elnevezés alatt, az engedélyért viszonzásul kötelezi magát, hogy a betegszálló állomás sebesültjei számára ingyen gyógyszereket biztosít. A cég ilyen elnevezés alatt egészen a II. világháború végéig működött. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Vöröskereszt jelképeinek használata szabályokhoz kötődött, sőt le is volt védve, mint ahogy ez egy később keltezett, a Kereskedelmi Minisztérium 1913-ban kibocsátott körleveléből is látható.[239]

A Vöröskereszt munkájában az 1900-as évek eleje meglehetősen eseménytelen. Ez azonban vihar előtti szélcsend, mivel az elkövetkező évtized, az 1914-es év közeledte bőven nyújt arra lehetőséget, hogy a szervezet aktívan bizonyítsa emberbaráti tevékenységét. Az eddigi legvéresebb fegyveres összetűzésbe, a világháborúba,  Európa, a Monarchia – így a hozzá tartozó Szabadka is belesodródik.

1912-ben az Egylethez Bíró Károly [240], polgármester is csatlakozik, de más jeles, közéleti személyiség is felveszi a tagságot: Vermes Béla aki 1913-ban elnöke is a szervezetnek, Manojlovich Joco [241], Hartmann Teréz [242].

1914 elején országos szinten elrendelik az önkéntes betegápolói intézmények létesítését, illetve az ott szolgálatot teljesítő személyzet képzését [243] Ekkor találkozunk Magyar Györgyné nevével, ki akkoriban  került a szervezet élére.

A háború kitörésekor az összecsapásokban szabadkai illetőségű polgárok is részt vettek, így  természetesen a sebesültek, a hadirokkantak problémája is felmerült, de a hadi cselekmények eredményeként jelentkező szociális következmények (hadiárvák) is jelentkeztek. A sebesültek ellátásában és gyógyításában a szabadkai Vöröskereszt Egylet tevékenyen kiveszi részét, két kórházat, a Betegnyugvó kórházat és a Súlyos betegek állomását működteti.[244]

Ugyanakkor rendszeres gyűjtési akciókat szerveznek, ahol pénzadomyányokat és más segítséget is gyűjtenek. Az adományokat rendszeresen továbbították a harctereken szolgálatot teljesítő katonáknak.

1914-ben 238 nő jelentkezett betegápolónak. Ők –  a Délvidéki Közgazdasági Bank [245] segítségének köszönhetően, akik a Raichle-palotában sebesültkórházat szereltek fel – a sebesültek ápolását és gondozását látták el. Dr. Sánta György [246],  szanatóriuma, egyébként az Egylet székhelye, szintén fogadta a sebesült katonákat. Arról, hogy a szabadkaiak milyen tevékenyen vettek részt a háború alatt a Vöröskereszt munkájában, és milyen emberbatáti érzelmek fűtötték őket, a kiosztott kitüntetések is tanúskodnak. “A háború kezdetén, 1914-ben, a császár bevezette a Vöröskereszt érdemrendének a kiadását, melyet a hazafias és humánus munka elismeréseként ítélnek  oda. Az  érdemrend első két fokozatát maga a császár, a Vöröskereszt patrónusa, a másik három fokozatát pedig a helyettese Szalvator Ferenc főherceg ítéli od. Az elkövetkező években ezekkel az érdemrendekkel számos szabadkait (pl. a villanytelep igazgatóját, Milašin Marija operaénekesnőt, Hartmann Rafael feleségét) tüntették ki” [247]

 

 

1918 ősze, annak a négyéves háborúnak a vége, mely harcterei és fronvonalai ugyan távol estek városunktól, mégis súlyos veszteségeket okozott emberi, gazdasági téren a mi területeinken is. A Központi hatalmak veresége, az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása, a győztes államok azon törekvése, hogy Európa ezen részét geopolitikailag újraszabják –  olyan új katonai, politikai, jogi körülményeket teremtettek, melyek meghatározták ezen területek további sorsát.

Egyik ilyen befolyásoló körülmény a szerb csapatok 1918. novenber 13-án történő bevonulása Szabadkára, csak néhány órával a magyar kormány és a Szövetségesek között  megkötött Belgrádi Békeegyezmény aláírása előtt, vagy az Antant által, Magyarország felé meghúzott demarkációs vonal meghatározása, amely igen specifikus és összetett ideiglenes államigazgatást eredményezett. Az ez után bekövetkezett események, az újvidéki Nagy Nemzetgyűlés 1918. november 25-én, és ennek határozatai: a magyar államtól való elszakadás és a szerb államhoz, majd pedig ugyanez év december 1-jén az új államhoz – a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz való csatlakozás ugyancsak meghatározták Szabadka további sorsát és fejlődését.  A délvidék ezen területei előbb a „szerb impérium“ [248] fennhatósága alá tartoznak ezentúl, majd pedig az új délszláv államhoz.

Szabadkán is egy új történelmi időszak veszi kezdetét, új állam keretei között, új eszmei-politikai és nemzeti mércékkel, amelykehez minden társadalmi tényezőnek alkalmazkodnia kellett. A Monarchiában elfoglalt helyét egy olyen határmenti város státusa váltotta fel, melyben elveszítette eddigi, az anyaország által biztosított hátterét. A háború befejeztével a szociális politika területén a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák kérdése, a munkanélküliek és nyomorgók problémája, a városi és falusi szegénység helyzete a legégetőbb.

Mint tudjuk, Szabadka nem vett részt közvetlenül a hadi eseményekben. A lakosság összetételében bekövetkező változások a következő időszakra tehetők. Szabadkára olyan szerbek és Crna Gora-i lakosok érkeznek Szerbiából, de más területekről is, akiknek földet ígértek. De jönnek kereskedők és iparosok is, tisztviselők és katonák. Jönnek optánsok a volt Monarchia területeiről, érkeznek zsidók, akik biztosabb megélhetést remélnek ezeken a területeken. Az idetelepültek külön csoportját azok az oroszok képezik, akik a forradalom elől menekülve érkeztek ide. [249]  Ezzel a jelenséggel párhuzamosan, de sokkal kisebb mértékben, jelentkezik az itteni lakosok, elsősorban magyarok és németek kitelepülése is.

A háború utáni első években az országban, így Szabadkán is élelmiszerhiány, tüzelőhiány uralkodott. Az ellátást racionalizálták, a legszegényebbek a város által e célból létesített szervektől kapták meg a minimális lisztadagjukat. Tűzifa és szénhiány is volt. [250] Még a Monarchia idejéből származó törvényrendelet értelmében Szabadka köteles volt a területén élő minden szegényről gondoskodni.[251] A két háború közötti időszakban a város a szegényeket megsegítő akciók egész sorát hajtotta végre, melyek közül a legjelentősebb a népkonyhák megnyitása volt.

1918 után a városi szervek kezdeményezésére a tanács egy Szegényeket megsegítő bizottságot hozott létre, melynek feladata a leginkább rászorulók megsegítése volt. Ez a bizottsag a harmincas években Szociális albizottsággá alakult át, és 1932-ben dr. Matija Evetović állt az élén.[252] 1934-től egy Művelődési-szociális tagozat is dolgozott a városi szervek keretein belül.

1918 végén, de az 1919-20-as években Szabadkán, de a környező területeken sem volt élelem, szén, fa, gáz, pertóleum, benzin,  gyáripari termék (cukor például 1920 márciusától októbeérig alig akadt). Igen megnőtt azoknak a nincsteleneknek száma, akikről a ”Városi aprovizíció” (a szegényeket élelmisszerrel ellátó szerv) gondoskodott. 1919-ben 24 013 ilyen polgárt tartottak nyilván, 1920-ban pedig 18 477-et jegyeztek be.[253]  A hatalmi szervek jogában állt, hogy a rászorulók részére élelmet rekviráljanak. A legszegényebbek nincstelensége volt a legszembetűnőbb. Aleksandar Suvajdžić élelmezési biztos 1920-ból származó jelentéséből arra derül fény, hogy senki sem volt hajlandó beszolgáltatni az élelmet, és hogy jelentős mennyiségű gabona a hátországban vagy külföldön kötött ki. [254] A gabonaárak felszöktek, különösen a huszas évek közepétől, és tartották magukat a harmincas évek elejéig. Szabadka városa a szegényekről való gondoskodás címén 1921-ben 81 820, 1922-ben 202 501, 1923-ban pedig 338 110 dinárt költött.[255]

Az egész társadalomra kiható másik nagy probléma a gazdasági válság, amely területeinken már a huszas évek közepétől érezhető, tetőpontját pedig, akárcsak az egész világban,1929-1933 között éri el. A mezőgazdasági dolgozók helyzetének romlásával párhuzamosan, a munkásosztály helyzete is egyre nehezebb. A szabadkai lakosok vásárlóképessége az  1910-1914 közötti időszakban nagyobb volt, mint a háborút követő tizenöt évben. [256] A helyzet rendeződni látszik a harmincas évek második felétől, de az új háború kezdete 1939-ben ismét megtorpanást eredményez.[257] A háború előtti hangulat szele Szabadkát is megcsapja, érezteti magát a gazdsági, társadalmi élet területén, de nemzeti homogenizácóhoz is vezet.

A két háború közötti időszakban Szabadka 140 611 katasztáris holdon terület el, vagyis 809,166 négyzetkilométert tett ki. Az 1927. évi adatok alapján e területekből a város beltéri része 1992 katasztrális holdon, Palics-fürdő 1812 holdon, a külterületek, a puszták, illetve tanyák 136 807 holdon terjeszkedtek. A beltéri és kültéri területek közötti különbségek hatalmasak voltak. “Szabadka központjának városi jellege van, míg a külterületek falusi jelleggel bírnak”[258] a belterület 12 kerületre-körre oszlott, ezekben 9200 ház állt, megközelítőleg 60 000 lakossal. A külterületeket 24 település alkotta (Bácsszőlős, Békova, Csikéria, Tavankút, Hajdújárás, Kelebia, Ludas, Zobnatica stb.) 8015 házzal és 43 000 lakossal.

Az 1931-es népszámlálás adatai 19 098 lakóházat jegyeztek. [259]

Az 1921-es népszámlálás adatai szerint Szabadkának 101 709 lakosa van, ebből 49 024 férfi és 52 685 nő.

19 040 háztartást tartanak nyilván, 2060 iparos működik és 8 519 munkás van. [260]

Az 1931-es adatok 24 466 háztartásról, 100 058 lakosról tanúskodnak, ezek közül 48 703 férfi, 51 355 nő.[261]. Mindezen lakosoknak megközelítően a fele – 50 767 Szabadkán, a másik fele pedig a környező településeken, tanyákon, pusztákon él.[262] 1945-ben 19 821 háztartást vettek nyilvántartásba.[263]

Szabadka lakosságának fele a belterületeken él, magán viselve a városi polgárság jellegzetességeit. A lakosság másik fele a külterületeken és tanyákon lakik, a falusi lakosságra jellemző életmódot folytatva. A belterület lakosságának aránylag magas száma lehetővé tette volna a gazdasági és más, civilizációs vívmányok fejlődését és megerősödését, ami azonban bizonyos nehezítő körülmények (elsősorban geostratégiai és politikai okok) miatt nem következett be[264].

A városi kommunális infrastruktúra fejletlenségélről tanúskodik az is, hogy a városban  két háború között nem épült ki vízvezeték, a vízellátás nyilvános- és magánkutakból történt. A szennyvízelvezetőcsatornáknak csak rövid szakaszai voltak kiépítve, ezek is főleg nyitottak voltak. Az utak többségét nem fedte macskakő vagy aszfalt, vagyis főleg ún. nyári utak voltak, és mint ilyenek, télen használhatatlanok a sár miatt. A közvilágítás csak a városközpont kisebb részén működött. Éppen ezért, csak a monumentális Városháza körülötti terület keltett városi benyomást. Itt voltak a közintézmények, a tehetős polgárok lakóházai, palotái, különféle boltok és kereskedések, itt volt a villamos, a kikövezett úttestek és járdák. A környező utcák és a külterületek már falura hasonlítottak, a többségükben vályogházas utcákkal és a közvilágítás teljes hiányával.

Ezek a ténynek következtében kapott szárnyra a „Szabadka, a legnagyobb európai falu“ kifejezés.[265].

Szabadka, kiterjedését tekintve valóban nagy volt, ezen a területen – egyes városok mintáját követve – háromszor több lakos is élhetett volna. Bár  a külterületek valóban falura hasonlítottak, és a lakosság többsége is földműveléssel foglalkozott, Szabadka semmiféleképpen sem volt falu. Inkább azt lehet elmondani róla, hogy minden előfeltétele megvolt várossá való átalakulásához – anyagi bázisa, gazdasága, kereskedelme, bankügyletei, közlekedési infrastruktúrája, művelődési és oktatási feltételei, színháza, iskolái stb. – de mindezek mellett megtartotta a síksági települések örökségét. Létezett a városközpont és a polgárság egy vékony rétege, ezek köré csoportosult a többi nagyszámú lakosság.

A lakosság egészségügyi-szociális állapotára a következő adatok nyújtanak betekintést. A városi tiszti főorvos 1923 novemberében készült jelentéséből kiderül, hogy 179 gyerek született, 2 anyánál halvaszülés történt. Életének első évében 31 csecsemő, első életéve és 7 éves kora között 21 kisgyermek hunyt el, a hét évestől idősebbek közül pedig 87 halt meg. Ez összesen 139 kisgyerek, ami annyit jelent, hogy a szaporulat 40 fő.[266] A Subotički glasnik hírlap 1926. február 11-én megjelent 10. számában a második oldalon  A városunkban uralkodó egészségügyi körülmények és a lakosság alakulása cím alatt megjelent cikkében a városi főorvos 1925-re vonatkozó évi jelentését közli. Ebből megtudhatjuk, hogy a fertőző betegségek közül legtöbben „trahomától“ betegedtek meg – 549-en, tífuszban 71 ember betegedett meg és 11-en haltak meg, torokgyíkban 60 beteg közül kilencen haltak meg, „tiftériában“ viszont 36 beteg közül nyolcan hunytak el. “Hatalmas kár, hogy a tuberkulózisban szenvedő betegekről nem vezetnek nyilvántartást, mivel köztudott, hogy polgáraink a trahoma mellett, ettől a betegségtől szenvednek leginkább.“ Más adatok viszont arra utalnak, hogy valóban tizedelt az említett betegség, ugyanis 1000 emberre 30 tuberkulózisos haláleset jutott. A lakosság száma a következőképpen alakult: összesen 2914 gyermek született (1465 fiú és 1449 leány), az elhunytak száma pedig 2148[267],  ami 766 fős szaporulatot jelent. A Munkáskamara titkárságának adatai szerint a csecsemők mortalitása Vajdaságban 1000 lakosra számítva 26,7 százalékos volt, míg mondjuk Hollandiában ez az arány mindössze 5,1 százalék. .[268] A szabadkai Anyakönyvi hivatal 1927-re vonatkozó jelentése 2225 születésről, 1871 halálesetről számol be, házasságot 782-en kötöttek. Más, még ezen kívül a városban vezetett  anyakönyvi nyilvántartás adataival kibővítve ebben az évben 3169 születést, 2356 halálesetet és  970 házasságkötést jegyeztek be.[269]

A harmincas évek második felében uralkodó nehéz szociális helyzetről az az adat is tanúskodik, miszerint 1935. december 8-a és 1936. március 15-e között a városi népkonyhán összesen 30 494 adagot osztottak a „munkanélküli városi szegények, szegény gyerekek és tehetetlen idősek között“ [270] naponta 180-190 család étkezett itt. [271] Lisztet is osztottak számukra, a munkaképeseket bevonták a közmunkákba. Így 1332 személyt vontak be, ezek fizetése 17 és 20 dinár között alakult.[272]  A városi szervek adatai 2147 munkanélküli személyt tartanak nyilván, ezekből legtöbb a földműves – 1845, a szakmunkás 197. Könnyebb fizikai munkára alkalmas személy 100 akadt, zenészekből 10 volt. „Mindezek a munkanélküli személyek szabadkai lakosok. Ha a munkanélküliek számához hozzáadjuk a gyerekek számát, ami családonként átlagosan három gyereket jelent, akkor az ellátás nélküliek száma mintegy 6500 főt jelent, ami 100 000 lakost tekintve mindössze 6,5 százalék.“ [273]

A két világháború közötti időszakban Szabadkán a Vöröskereszten kívül más jótékonysági és emberbaráti szervezetek és egyesületek is működtek. Munkájukról a városi szervek 1936-ban a következőképpen nyilatkoznak:“ Városunkban igen sikeresen és eredményesen működnek a magánjótékonysági és emberbaráti társaságok. Ezek közül meg kell említenünk a Bunyevác Nők Jótékonysági Szövetkezetét, a Szerb Nők Jótékonysági Szövetkezetét, az Izraelita Társaságot, a Ferencrendiek konyháját, a Római-katolikus megyék konyháját. Mindezek a szervezetek naponta osztanak élelmet a szegényeknek, így segítenek a városunk által kezdeményezett akcióban, melynek célja a munkanélküliség leküzdése és a szegények ellátása. A város felhívását követve, közösségünkben fejtik ki nemes és emberbaráti tevékenységüket.“ [274]

Az egyik legrégebben  alakult, még 1872-ben létrehozott jótékonysági szervezet Szabadkán a Szeretet – Szabadkai Jótékonysági Nőszövetkezet volt. Ez a szervezet 1933-ban az V. köri iskolák (Mlaka és Jasibara) tanulóinak reggeliztetésében nyújtott segítséget. Más jótékonysági szervezetek is működtek: Első Szabadkai Izraelita Népkonyha [275], illetve Szabadkai Zsidó Nőszövetkezet és Népkonyha ( ez utóbbi 1933 folyamán 90 személynek nyújtott anyagi támogatást 30 és 100 dinár közötti értékben, ruhát és lábbelit osztott, étkeztette a Zsidó Pártfogó Társaság által támogatott gyerekeket). A Bunyevác Nők Jótékonysági Szövetkezete, a Katolikus Leánytársaság, a Szent Vince Társaság, az Evangelikus Nőszövetség, a Szerb Nők Jótékonysági Szövetkezete mind hasonló tevékenységet fejtett ki. Ezek a szervezetek szűkebb, vallási vagy nemzeti alapokon szerveződtek, nem tudták azonban a városban uralkodó nehéz szociális helyzetet orvosolni, így városi szerveknek is hatékonyabb lépéseket kellett tennie. Ennek érdekében 1929-ben az akkori polgármester Selimir Ostojić generális segítségével megalakult a Dobro delo – Jótett, a Nincstelenek és Szerencsétlenek Megségítésére Létesült Társaság, melynek célja hogy a segítségnyújtás minél átfogóbbá és a várostól is támogatottá váljon. [276]

A társaság igazgatóbizottságát a következők alkották: maga Ostojić polgármester mint elnök, rajta kívül három alelnök, 20 bizottsági tag, 5 helyettes és 2 ellenőr. A bizottság tagjai neves közéleti személyiségek voltak, a politikai, gazdasági (például Jakobcsics Conen Vilmos gyáriparos), művelődési élet (Josip Šokčić író és újságíró) területeiről. A városi tanács olyan határozatot hozott, miszerint a városi költségvetésből a Társaság pénztárába 1930. január 1-től kezdve 50 000 dinárt folyósít. A Társaságnak kezdetben a Városházán volt irodája, egy tisztségviselő intézte az ügyleteiket. Később épületet utaltak ki számukra a Vasút utca 9. alatt, hogy ott népkonyhát is szervezhessenek, és helyben főzhessenek is a szegények számára. A városi tanács 1932-ben hozott határozata ugyanakkor azt is elrendelte, hogy „a városi népkonyha megszervezéséhez is hozzá kell látni“ [277], és  ennek érdekében a költségvetésből 172 800 dinárt hagyott jóvá a leginkább rászorulók étkeztetésének biztosításához.

A Jótett Társaság szabályzta a következőket tartalmazza: „ …a Társaság célja, hogy tagságának, és más, a városban működő szervezetek összefogásával, Szabadka városának vezetőségétől támogatva, a Szabadka területén élő nincsteleneket és szegényeket segítse…“A kitűzött célokat ingyenes étkeztetéssel, ruhanemű és lábbeli osztásával és szállásbiztosítással óhajtották elérni. 1933-ban 450 személy kapott meleg ételt, összesen 79 497 darab 500 grammnyi kenyeret és 86 763 adag melegételt osztottak ki.[278] A Társaságnak 1940-ben 150 gondozottja volt, többnyire magatehetetlenek és idősek, és a  „szabadkai szegényekre váró téli ínség enyhítése érdekében“ még „50 fiatalabb, 3-7 gyerekes munkanélküli család“[279] étkeztetését is fedezte. Így naponta összesen 200 adag melegételt osztottak ki.

A város egy, a szegények és szociálisan veszélyezetett személyek elhelyezésére szolgáló intézménnyel is rendelkezett, ez volt a Szegényház. [280] “Ebbe az otthonba olyan szabadkai lakosokat fogadnak be, akik nincstelenek, idősek, minden munkára képtelenek és alkalmatlanok“. [281] 1938 júniusában a városi rendőrség a koldulást visszaszorítani igyekvő akciói egyikének alkalmával 64 személyt vett őrizetbe, akiket három napi fegyháfogságra ítéltek, majd „a Szegényházba utalták őket megőrzésre“. [282]  A Szegényház a Belgrádi út 117. alatt működött. 1940-ben az épületben a Polgárvédelmi Intézet kezdett tevékenykedni.[283]

 

Már megérkezésük első napjaitól a Szabadkára érkezett oroszok egy aránylag homogén, zárt közösséget képeztek.[284]. 1921-ben magalakították a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Orosz Vöröskereszt Egyesületét, melynek Szabadkán és Palicson is volt fiókegyesülete. A szabadkai fióknak a szabadkai Szerb Egyházközösség olvasótermében volt irodája, de helyiséggel – varrodával is rendelkezett a Jogi Egyetemen. Az egyesület elnöki tisztjét a Jogi kar tanára, Grigorije Demčenko látta el. [285] Olyan jótékonysági rendezvényeket és hangversenyeket szerveztek, melyek bevételéből azután a szegény és beteg orosz emigránsokat tamogatták. 1921-ben saját orvosi rendelőt is létesítenek, ahol saját orvosuk rendel.

Fennmaradt az Orosz Vöröskereszt Egyesület egy olyan kérvénye 1922-ből, ahol arra kérik a városi hatóságokat, biztosítsanak számukra működésükhez megfelelő helyiséget, mivel a meglévőből ki kell költözniük. A kérvényt a városi hatóság nem hagyta jóvá. [286]

„Az Orosz Vöröskereszt Egyesület emberbaráti tevékenységét a szegény, tehetetlen és beteg orosz emigránsok megsegítésével fejti ki, nagy nehézségek árán tud eszközöket biztosítani a jótékonysági adományok begyűjtésére, amelyeket teadélutánok, táncmulatságok alkalmával, vagy tagdíjak befizetésével és hasonló módon tud csak biztosítani.“[287]

Az Egyesület 1932. április 2-án hangversenyt szeretett volna rendezni a Városi Színház kistermében, mely hangverseny bevételét a tehetetlen és beteg orosz menekültek megsegítésére szánták.[288] A városi hatóságtól 500 dináros pénzsegélyt kértek – és kaptak, a hangverseny azonban mégis elmaradt – „a nehéz anyagi és erkölcsi körülményeket figyelembe véve, lehetetlen volt jelentősebb anyagi sikerre számítani.“ [289] A nehéz működési feltételek ellenére az Orosz Vöröskereszt Egyesület egészen 1945-ig folytatja tevékenységét.

 

Az eddig felsoroltak  olyan helyi jellegzetességekről  és feltételekről tanúskodnak, melyekhez a szabadkai Vöröskereszt Egyletnek is igazodnia kellett. Ugyanakkor az állami közigazgatás felépítése meghatározta a Vöröskereszt működési módját, mivel egyletei is ugyanarra a mintára épültek fel. Kezdetben kerületi, körzeti és helyi egyleteket alakítottak, majd 1929 után bánsági, járási és községi szervezeteket.

A Vöröskereszt első, a mai Vajdaság területén érvényes, az újraszervezés irányába tett első lépései 1918. december 1-jén történtek, amikor is Újvidéken megalakították a Szerb Vöröskereszt Bánáti, Bácskai és Baranyai Társaságát. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Vöröskereszt Szervezete csak 1921-ben alakult meg. Meg kell említeni, hogy a Szerb Vörökereszt már 1976. február 6-án megalakult, és közvetlenül az I. világháború után, 1919-ben csatlakozott a Vöröskereszt Társaság Szövetségébe. Megalakulásának emlékéül ezért február 6-át a Vöröskereszt napjaként tartották számon. Mint minden más országban, a Szerb Királyságban, majd a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, 1929-től pedig Jugoszláviában is, a Vöröskereszt védnöke a királyi pár volt.

A szabadkai szervezet irodái 1922-től a Jogi Egyetem[290] helyiségeiben találhatók, a Vilson utca 53. alatt.

A tevékenységek legtöbbjét központi tervezés alapján hajtották végre. Az ilyen akciók sorába tartozott a Vöröskereszt Nyári Napja (június 8-a[291]és 12-e közötti vasárnap) és a Vöröskereszt Téli Napja (január 29-e és február 12-e között), melyeket a mozgalom eszméinek népszerűsítése és a tömegesítés céjából tartottak. Az eszmék pedig:

„az alapeszme a háborúban megsebesültek és megbetegedettek segítése és a háborús szenvedések enyhítése mellett“ [292] a békeidőkben „az elemi csapásokban, és más, a népet sújtó szerencsétlenségekben szenvedő károrosultak“, de „a magatehetetlenek, gyengék megsegítése is.“

1926-ban sor került a Vöröskereszt Társaság  fennálásának ötvenéves fennállásának megünneplésére Szabadkán is, ami szintén arról tanúskodik,hogy a mozgalom gyökeret vert és az eszéje táptalajra talált városunkban is.

1928-ban 20 rendes tagot és 1200 besegítőt tartanak nyilván. A palicsi szanatórium építésére tett javaslat is ebben az évben kerül napirendre. Az akció annak ellenére huzamosabb ideig zajlott, hogy nem talált kellő megértésre a város vezetőségénél. A hátországban éhínség uralkodott, így segélyt küldtek Bosznia és Hercegovina, Dalmácia, Lika és Crna Gora területeire is. A Levéltárban a Široki Brijeg-i Vöröskereszt olyan átiratára bukkantuk, melyben azok segítséget kérnek.[293] A városi tanács e célra 10 000 dinárt hagyott jóvá. A pénzeszközöket egyébként a szórakoztatóestek, táncestélyek, hangversenyek bevételéből biztosították. 1928. április 16-án került sor a szabadkai Vöröskereszt ünnepi estjére [294] a Városi Színházban, melynek bevételét „az éhező hercegovinaiaknak“ juttatták.[295].

A diktatúra bevezetése után, 1929-ben, az átigazolások és újrajegyzések időszakában a szabadkai Vöröskereszt Társaság is eleget tett kötelességének, amit a bácskai főispán 1929. március 11-én keltezett, 2722 számú végzésével igazol.[296]

1930-ban a központi szervezet szerepét állami szinten a Jugoszláv Királyság Vöröskereszt Főbizottsága töltötte be. A Vöröskereszt Társaság erejét és jólszervezettségét bizonyítja, hogy 1932-ben az egyész ország szintjén 1195 egylete volt, mintegy 150 000 taggal.

1922-ben állami szinten létrehozták a Vöröskereszt Társaság Ifjúsági Szervezetét, mint a Vöröskereszt Társaság külön ágazatát.[297]

Külön költségvetéssel, adminisztrációval és pecséttel rendelkeztek. Feladatuk a háborúban és békében egyaránt tevékenykedő Vöröskereszt nemes eszméinek hirdetése, a testi és szellemi egészség fontosságának elmélyítése, emberbaráti akciókban való aktív részvétel, a polgári jogok és kötelezettségek tudatosítása, a hazafiasság és barátság eszméjének elmélyítése, a munkára való nevelés, szegényeknek, betegeknek és sebesülteknek  szánt segélyadományok gyűjtése volt.

A Vöröskereszt Társaság Ifjúsági Szervezete Szabadkán is megalakult. Működését minden iskolában előlátták. Többek között megalakult az Állami Férfi Reálgimnáziumban is, az 1923/24-es tanévben. Minden tanuló köteles volt belépni az Ifjúsági Szervezetbe. A munkát minden tagozaton közgyűlések megtartásával végezték. 1934-ben Pavle Tišma tanár ellenőrizte az Ifjúsági Szervezet munkáját, utasításokat adott az egészségügyi munkával és a leginkább rászoruló tanulók megsegítésével kapcsolatban. Ezeknek  a tanulóknak az étkeztetését fizették, ruhát és lábbelit osztottak számukra, karácsonyi ajándékokkal lepték meg őket.

A Jugoszláv Királyság Vöröskeresztjének munkáját szabályozó törvény 1933-ban lépett életbe. Mint eddig is mindig, az állami közigazgatási politika határozataihoz igazodott, így most tevékenységét 9 bánsági bizottság kereteiben folytathatta. [298] Az új törvény előlátta, hogy a helyi önkormányzatoknak kötelessége meghatározott pénzeszközöket biztosítani a Vöröskereszt számára, ezért a Vöröskereszt járási bizottságának elnöke, dr. Miodrag Aćimović [299] a járási hatósági szervekhez olyan kérvénnyel járult,hogy ez utóbbi tegyen lépéseket annak érdekében, hogy az 1938-ra érvényes községi költségvetésben szerepeljen a Vöröskereszt számára átutalandó pénzösszeg is.[300]

A Vöröskereszt Ifjúsági Szervezetének Főbizottsága már 1929 óta szisztemtikusan dolgozott „az iskolakonyhák megnyitásán, különösen a falusi és hátországi iskolák keretein belül“. Az akció sikerességét az 1929 novemberéből származó adatok bizonyítják, melyek 517 olyan iskolakonyháról számolnak be, melyekben több mint 23 000 gyerek étkezett, ugyanez év decemberében pedig a 604 konyhán 25 000 tanuló kapott ételt.[301]

Szabadkán is igyekeztek ezt az elképzelést valóra váltani. A tanárok kezdeményezésére először a II., III., IV. és V. köri iskolákban nyíltak iskolakonyhák. 1931-ben a II. köri Pop Pajo Kujundžić Általános Iskola igazgatója kérvénnyel fordul a városi tanácshoz, melyben azt kéri, segítsék iskoláját a konyha megnyitásában, de egyben fel is térképezi az iskolában uralkodó nehéz szociális helyzetet. „ A II. köri általános iskola, bár  a külváros ezen részének oktatási központja, már évek óta azzal küzd, hogy a gyerekek nem járnak rendszeresen iskolába. Már minden törvényadta lehetőséget kihasználva, a tanárok arra a következtetésre jutottak, hogy a kimaradás oka a tanulók szüleinek kétségbeejtő anyagi helyzete, mivel évről-évre kevesebb munkát és fizetést kapnak. Ezek a szülők rendszertelenül küldik gyermekeiket iskolába, mivel gyakran nincs mivel megetetniük őket, és fel sem tudják őket öltöztetni.“ A II. köri iskolában az iskolakonyha 1931 februárjában kezdett dolgozni, azzal, hogy „a legszegényebb gyerekeket látja el ennivalóval, akik közül 45 kap rendes ételt minden nap.“[302]

                Egyéb tevékenysége mellett, a Vöröskereszt Ifjúsági Szervezete az Anyák-napi ünnepségeket is megszervezte.[303]

A rendezvény célja, az volt, hogy „a határtlan és magasztos anyai szeretet előtt“ tisztelegjenek és azt meghálálják. Minden iskolában megrendezték az ünnepségeket, melyekre a tanulók fogalmazásokkal készültek, előadásokat és hangversenyeket tartottak. A mozik és színházak műsorán „az anyákról és az anyai szeretetről szóló filmeket vetítettek illetve játszottak. Olyan pénzalap, a „Gyeremeki Hála Alap“ létrehozását is tervbe vették, mely az egyedülálló vagy sokgyermekes anyákat segítette volna.

Figyelemreméltó a Vöröskereszt Ifjúsági Szervezetének 1928-ban megindított akciója, amikor csokoládé és cukorkaautomatákat állítottak volna fel, abból a célból, hogy ezen élvezeti cikkek egyébként egészségtelen körülmények között zajló árusítását megakadályozzák, s hogy a befolyt bevételt a hátországi iskolakonyhák segélyezésére juttassák el.[304] Az Ifjúsági Szervezet alnöke, Leposava Petković ez ügyben még a polgármester segítségét is kéri, de ennek ellenére az elképzelést nem sikerült valóra váltaniuk, mivel – mint ahogy ez az indoklásban áll: „az engedélyek kiadásával a város már megszegné az előzőleg kiadott engedélyekkel rendelkező vállalkozókkal kötött szerződést, így azok kártérítési pert indíthatnának a város ellen“.

A gimnáziumigazgatók, polgári és általános isklolák igazgatóinak 1933. szeptember 25-i gyűlésén megválasztották a Szabadkai Vöröskereszt Ifjúsági  Szervezetének igazgatóbizottsági tagjait az 1933/34-es iskolaévre. Ennek értelmébn az elnöki tisztet a Férfi Reálgimnázium igazgatója – Velimir Stefanović törtötte be, alelnök Đorđe Đorđević, a Polgári Fiúiskola igazgatója lett, az elsőtitkári teendőket Josip Desničar, az V. köri iskola igazgatója látta el, másodtitkár pedig Margita Ivandekić tanítónő lett. Pénztárossá Dragutin Začko a Polgári Fiúiskola tanárát választották, helyettese Marija Đenero tanítónő. A Vöröskereszt helyi bizottságának képviselői dr. Ljudevit Refi felesége és dr. Zoran Savić orvos felesége, az iskolaorvosok közül dr. Ivan Jonjić és dr. Vidosava Kutlešić. A városi tanácsot is felkérték, küldjön képviselőt ebbe a testületbe. A kérésnek eleget téve, a város dr. Matija Evetovićot delegálta.

A szervezet terjeszkedésének a Vörökereszt Társaság kisboszniai helyi bizottságának létezése is bizonyítéka. A helyi megbízott Rade Bulatović tanító volt [305]. A kisboszniai mellett működtek bizottságok Bajmokon, Békován, Csantavéren, Horgoson és Nagyfényen is.

A szabadkai Vöröskereszt helyi bizottsága 1933-ban 4500 dinár készpénzt osztott ki, a szegénysorsú tanulók ruházatára és lábbelijére 6200 dinárt adott, a helyi szegények gyógyszereire 2000 dinárt költött, a Drávai- és Szávai bánság árvízkárosultjainak pedig 1000 dinárt juttatott, ami összesen 13 700 dinárt jelent.[306]

Rendszeresen előfordult, hogy a Vöröskereszt közvetlenül a városi tanácshoz fordult kisebb, egyszeri pénzsegélyért [307] vagy más, természetbeli segélyért. Így történt ez 1933 júniusában, amikor a városi tanács arról dönt, hogy a Vörökereszt helyi bizottságának a városi birtokról 10 liter bort utal át. [308] Ugyanez történik, mikor 1933. október 26-án dr. Aćimović elnök azt kéri, hogy a városi tanács saját birtokáról 2 malaccal és némi borral járuljon hozzá ahhoz a tombolához, melyeken a kért dolgokat pénzzé tehetnék. A kérvényben a következők állnak: „A szabadkai Vöröskereszt Társaság ez év október 21-ei gyűlésén olyan határozat született, hogy december 10-én délután 5 és fél órakor a Srpski Kralj szállóban teával egybekötött hangverseny kezdődik, melyet tombola és táncmulatság követ a célból, hogy e bizottság pénzösszegeinek növelésével meg tudjon felelni céljainak. A bevétel legnagyobb részét a helyi szegények megsegítésére fordítanánk. A hangversenyből befolyó pénzeszközökből tudja társaságunk a kitűzött célokat megvalósítani, úgymint azon rászoruló szabadkai családok megsegítése, akik betegségük, munkanélküliségük miatt, vagy egyéb szerencsétlen esemény folytán olyan helyzetbe kerülenk, hogy a sürgős segély számukra nélkülözhetetlen.“ [309]

Hasonló kérvény érkezik ugyanez év december 7-én Olga P. Ognjanov alelnök aláírásával, aki ugyanezen táncmulatság alkalmával még 50 liter bort kér. A megőrzött okiratok alapján arra lehet következtetni, hogy a kéréseknek eleget tettek, vagyis a Vöröskereszt Társaság 500 dinárt és 100 liter bort kapott.

1934-ben a  Jugoszláv Királyság Vöröskeresztje Arany Érdemrenddel tüntették ki Olga Ognjanovot [310], Ezüst Emlékérmet Gligorije Jovanović kapott [311], Beba

Belimarković [312], Etuška Stipić, Vera Milekić, Gábor Béla [313], Radomir Vujić[314].

A palicsi gyermeknyaraló felépítésének ötlete  1936-ban merül fel újra, ekkor a városi tanácshoz fordulnak segítségért[315].

Megtudhatjuk, hogy az építkezés megkezdésére biztosítottak már mintegy 100 000 dinárt, de ez semmiképpen sem elegendő a munkálatok teljes befejezésére. A várostól ingyenes telek biztosítását várták volna el. Különböző okok miatt, mint a rendezési terv hiánya, magánterületek felvásárlásának lehetetlensége – a hatóság nem tett eleget a Vöröskereszt kérelmének. Az egyik változat értelmében a Vöröskereszt számára a városi birtokon jelöltek volna ki egy bizonyos parcellát, amit a Vöröskereszt igazgatóbizottsága 1937. december 20-i gyűlésén el is fogadott. Mégis, az 160 négyszögöl ( 1 kataszteri hold) nagyságú telek  a város által támasztott, átruházási feltételei olyan szigorúak voltak, amelyeknek nehezen lehetett volna eleget tenni:“hogy a nyaraló egy éven belül épüljön fel, emeletes legyen, a földszinten szabad területtel – erkélyekkel…“ [316]  A Vöröskereszt nem tudott beleegyezni az ilyen rövid megvalósulási tervbe, megpróbálta az említett telket más célra – játszótér és kert kailakítására megkapni. A válasz lehangolóan elutasító: „Mint az a fenti átiratból látható, a szabadkai Vöröskereszt járási bizottságának nem áll szándékában a kért telket gyermeküdülő felépítésére kihasználni, hanem játszóteret és kertet szándékozik ott kialakítani. Ez okból, a Vöröskereszt újbóli kérelmét ad acta helyezzük.“ [317]

1937-ben az illetékes újvidéki székhelyű bánsági bizottságtól olyan körlevelek érkeztek, melyben a helyi hatóságokat arra szólítják fel, hogy szorosabban működjenek együtt a Vöröskereszt Ifjúsági Szervezetével az iskolaudvarokban ültetendő  gyümölcsfa-mintagazdaságok telepítésében és gondozásában.[318]

1938 folyamán 166 rendes tagja [319], volt a szervezetenek, a következő évben pedig eggyel több. Tagságdíj címén 4008 dinár gyűlt össze a pénztárban.

A Vöröskereszt járási bizottságához más, szabadkai székhelyű emberbarári és jótékonysági szervezetek is segélykéréssel fordultak. Így például a Bunyevác Nők Jótékonysági Szövetkezete is, mely 1939. január 14-én tartott ünnepségére 50 dinárt kért – és kapott.[320]  Az Orosz Telepesek igazgatóbizottsága[321] is a tüzelő biztosítása érdekében fordult a járási szervekhez – ők 200 dinárt kaptak. Szintén ennyi pénzt kapott a Szerb Nővérek Köre az általuk működtetett leányintézet „egészségügyi feltételeinek biztosítása“ címén.[322] A Jótett 1940 elején 1000 dináros pénzsegélyt kapott.

A szabadkai helyi bizottság a járásai bizottságától 75 tankönyvet rendelt a szamaritánus és betegápolói tanfolyam tanulói számára. 150 dinárért az Egészségügyi lexikont is megvették. 1939. március 26-án Marija Brašovan képviselte városunkat Petrovgradban (Nagybecskereken) a Vöröskereszt VI. Bánsági Tanácskozásán.

Az 1939. március 5-én, a Jugoszláv Népotthonban tartott Vöröskereszt teadélután költségvetése kimutatta, hogy a rendezvény bevétele 10 762 dinár volt. 460 darab 10 dináros belépőt adtak el, a többi bevétel jótékonysági adományokból [323], tombolajegyekből, az eladott szendvicsek árából származott. A kiadások 3847 dinárt tettek ki, ebből a legnagyobb tétel – 750 dinár – a terem bérlete volt. 1939 márciusában a cseszlovák menekültek számára biztosítottak élelmet (szalonnát, halkonzerveket, sajtot, narancsot és citromot [324]).

Egy máig megőrzött, 1939. január 6-án keltezett bizonylat pedig a lengyel menekültek számára adományozott 1600 dinárról szól.

Havonta nyújtottak anyagi támogatást meghatározott számú leginkább rászorulónak. Januárban 51 személy kapott sürgős pénzsegélyt összesen 500 dinár értékben, márciusban ugyanennyit 43-an osztottak, júniusban pedig 47-en.

A helyi bizottságban aktívan tevékenykedők közül néhányan: Olga Ognjanov, az első alelnök, dr Vladeta Savić orvos, a második alelnök, Vakanjac Žarko [325] a szervezet titkára, Radomir Vujić pedig a pénztárosi teendőket látta el,  Petar Flohjar mint segédszemélyzet dolgozott.[326]

  1. június 18-án Palicson egy olyan szabadtéri mulatságot szerveztek, melynek összbevétele 10 278 dinár volt, ebből a tombolán 3 403, a főbejáranál eladott belépőjegyek árából 1872 dinár gyűlt össze.[327] A kiadások 2672 dinárt tettek ki.

Az ugyanezen év szeptember 17-től kezdődő Vöröskereszt hét alatt az adományoknak köszönhetően 3778 dinárral gyarapodott a szervezet pénztára.

A „szamaritánus tanfolyamot“ hirdetve 1939 szeptemberében 100 hirdetőplakátot nyomtattak, majd december folyamán ugyanennyit, de más tartalommal – ekkor „arról értesítették a lakosságot, mi a teendő mozgósítás vagy háború esetén.“

Ez év októberében betegáplói tanfolyamok indítására készülnek. A Vöröskereszt minden ez időben végzett tevékenysége arra enged utalni, hogy az Európában már nagyban zajló háború szele ezeken a területeken is lengedez. Ez mellett azonban az olyan „hétköznapi“ feladatoknak is eleget kellett tenni, mint amilyenek a szegénysorsú és szociálisan veszélyeztetett polgárok megsegítése. Így például 1939 novemberében a Vöröskereszt helyi bizottságához fordul Rigó Géza sokgyermekes szegénysorsú szabadkai lakos, egy pár cipőt kérve. A család számára a Bata cégtől 15 dinár értékben két pár cipőt vásárolnak.

Hartmann Teréz, városunk kiemelkedő polgára, aki hosszú éveken át pártolója és segítője volt a Vöröskeresztnek, most, a háborút közvetlenül megelőző időkben is aktívan részt vett adományaival és jótékonysági akcióival annak munkájában.

Az ilyen akciók pedig meghatározott menetrend szerint zajlottak, ezek közül az 1939. december 10-i 11 498 dinár bevételt hozott.

A szabadkai Vöröskereszt már 1938 óta igyekezett egy sebesültek és betegek szállítását biztosító járművet beszerezni. Ez a terv azonban csak 1939 végén valósult meg, amikor a helyhatósági szervek és a belgrádi Vöröskereszt elnöksége megegyeztek abban, hogy Belgrád Szabadkára egy ilyen jellegű autót küld ajándékba. 1940 január 1-jén létrejött az Autóállomás, mégérkezett a „Renault“ típusú, sebesültek és betegek szállítására alkalmas mentőautó. A jármű két speciális hordággyal és a kísérők számára elegendő hellyel rendelkezett. A Tűzoltóotthon udvarán, a Vilson utca 55. alatt garázsolták. A város területén 25 dinár volt a viteldíj, a városon kívül pedig 20 dinár volt az indulás, és 3 dinárt számoltak kilométerenként.

1940 januárjától Olga hercegnő indítványára hozzáfogtak a téli segély [328] begyűjtéshez. Az akcióba a város, a helyi jótékonysági szervezetek, és a Vöröskereszt is bekapcsolódott. Ez utóbbi a város, illetve az akciót irányító szervezőbizottság  pénztárába a városi népkonyhák működtetéséhez szükséges pénzt fizette be.

A Stella polaris szabadkőműves-páholy 1940 elején a Vöröskereszt számára, egy népkonyha megnyitása céljából  átengedte a Šenoa utca 11. alatti  épületét.[329] „A Vöröskereszt utolsó, háború előtti évi közgyűlűsét 1941. február 23-án kellett volna megtartani a Jogi Egyetemen, dr. Miodrag Aćimović elnöklete alatt, de nincs róla feljegyzésünk, hogy valóban megtartották-e.“ [330]

 

A szabadkai Vöröskereszt második világháborús (1941-1944) tevékenységéről eddig kevés adat látott napvilágot. Ennek oka, hogy a tárgyalt időszak jó ideig hálátlan téma volt, és s kutatók nem szívesen foglalkoztak vele. Az utóbbi időben azonban mind több levéltári és könyvtári (korabeli napilapok) forrás bukkant fel, melyek alapján az alábbiakban megpróbáljuk rekonstruálni a szabadkai Vöröskereszttel kapcsolatos történéseket.

A következő eset mindössze egy nappal a Német Légierő Belgrád elleni légitámadása előtt, és a Magyar hadsereg Szabadkára történő bevonulása előtt egy héttel  játszódik le, és hű képest fest a városban uralkodó hangulatról.

A Vöröskeresztes jármű felügyeletével Sternhardt Sándor sofőr volt megbízva, aki már április 5-én hadibeosztást kapott – éppen mint e jármű további sofőrje. A Vöröskereszt járási bizottságának elnökétől, aki ugyanakkor a Jogi Egyetem akkori dékánja volt, dr. Aćimovićtól 1941. április 8-án azt a parancsot kapta, hogy őt és családját szállítsa Surčinra. A sofőr teljesíti a parancsot[331], majd a járművel visszatér Szabadkára, ahol a mentőkocsit ezentúl rendeltetésének megfelelően használják                                                   

  1. május 18-án a déli hadsereg katonai közigazgatási csoport-parancsnoksága következő levelet intézete a szabadkai városi katonai parancsnokságnak a Délvidéki Vöröskereszt vagyona felkutatásának és biztosításának tárgyában:

„A Magyar Vöröskereszt Egylet elnökségének közlése szerint a megszállás ideje alatt a Jugoszláv Vöröskereszt különböző városokban és falvakban a fiókszervei utján különböző intézményeket tartott fenn. Közérdekből kívánatosnak látszik, hogy ezek a Vöröskereszt fiókszervek újjászervezés útján a Magyar Vöröskereszt  Országos Szervezetébe bekapcsolva működésüket minél előbb folytathassák.

Utasítom, hogy a Magyar Vöröskereszt Egylet által rendelkezésre bocsátott és csatolt kérdőívek felhasználásával állapítsa meg, mely városokban és községekben fellelhető Vöröskereszt vagyontárgyakat, kik és hol őrzik azokat és azok, akik ezidő szerint a helyi fiókszervek élén  állnak, nemzethűségi  és egyéb szempontból nem eshetnek kifogás alá. Ahol a vagyongondozók kifogás alá esnek, a fiók-egylet vezetésére és vagyona megőrzésére, arra megfelelő és megbízható egyént kell kijelölni, akivel majd a Magyar Vöröskereszt Egylet elnöksége felveszi az érintkezést.”[332] 

  1. június 11-én hasonló témájú levelet küldött Vállay Gyula a Magyar Vöröskereszt országos ügyvezető igazgatója, a város katonai parancsnokának:

„ Hozzánk érkezett  magánjelentésekből, valamint a Jugoszláv Vöröskereszt által kiadott nyomtatott jelentésből is tudomással bírunk arról, hogy a visszacsatolt délvidéki területen a Vöröskereszt igen sok ingatlan és ingó vagyonnal rendelkezik. Miután félő, hogy az ott fellelhető vagyontárgyakat nem nemzethű vezetőségi személyek és mások is elszállítják, vagy rongálásokat végeznek az épületeken és berendezéseken, avagy az ingóságokat őrizetlenül hagyják, sürgősen szükségünk lenne annak a megállapítására, hogy a tekintetes Járási Katonai Parancsnokság hatáskörébe tartozó területen milyen vöröskeresztes ingó és ingatlan vagyon található és azok őrzésével a tekintetes Járási Katonai Parancsnokság kit bízott meg.”[333]

  1. július 19-én tartották meg a Magyar Vöröskereszt Egylet alakuló gyűlését. A gyűlést dr. Mezey István szervező orvos nyitotta meg, majd bemutatta a jelenlévő egylettagoknak Mauks Márta központi szervező délvidéki főnökasszonyt , aki átvette az elnöklést és ismertette a magyar Vöröskereszt Egylet szabadkai megalakulásának szükségét, majd felhívta a jelenlévőket, hogy mondják ki a megalakulást, és a tiszti kart válasszák meg. Elnöknek, egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Bitó Dezső tábornokot (Szabadka város katonai parancsnoka) választották meg. A többi tisztségviselő:

Ügyvezető elnök: dr. Mezey István, orvos

Női társelnök:  Szárits Szilárdné

Főorvos: dr. Fekete László, orvos

Titkár: Lépes Mihályné

Ezt követően megválasztották a 32 tagú választmányt is. A választások megtartása után Mauks Márta délvidéki főnökasszony ismertette a Magyar Vöröskereszt  célját és működési körét.

A gyűlés kimondta, hogy a most megalakult Magyar Vöröskereszt Egylet jogutódja a volt szabadkai Jugoszláv Vöröskereszt Egyletnek, és így annak minden ingó és ingatlan vagyona a most megalakult  egyesület tulajdonába ment át.

Döntés született arról is, hogy az egyesület a legrövidebb időn belül kéthetes ápolónői tanfolyamot rendez, amelyre bárki jelentkezhet. A jugoszláviai ápolónői tanfolyamot-végzetteket átképző tanfolyamokon átminősítik, és igazolványaikat magyar igazolványra kicserélik.

  1. július 29-én választmányi gyűlésen már csak megerősítették, hogy Bitó Dezső tábornokot Szabadka város katonai parancsnokát az Egyesület örökös díszelnökévé választja. E gyűlésen pár személycserére is sor került. A választmány elnöki tisztségére dr. Máté Mihály tiszti főorvost javasolták, a titkári teendőket a lemondott Lépes Mihályné helyett Czeisz Pálnéra, a pénztárnoki tisztséget, pedig Pletl Antalnéra bízták. E gyűlésen szó volt még az Egylet ingó és ingatlan vagyonának számbavételéről, az Egylet mentőautójának kérdéséről, melyet a tűzoltóság használt, a régi orosz menekültek (cári) megsegélyezéséről, és különböző tanfolyamok (főző, védőnő stb.) megszervezéséről.
  2. október 26-án megtartott közgyűlésen új vezetőséget választottak. Az Egylet munkájában részt vállalnak dr. Roeck Andor főispán és dr. Völgyi János polgármester is nejeikkel. A Vöröskereszt Ifjúsági Szervezete Fetsch Aranka leánygimnáziumi tanár vezetésével alakult meg.
  3. december 7-én tartották meg a Vöröskereszt első nagy közgyűlését, melynek napirendjén az eddigi munkáról szóló jelentés is szerepelt.
  4. február 21- től bővül a vezetőség, az elnök dr. Völgyi Jánosné, a polgármester felesége. Elnökhelyettes, pedig Csajkás Margit. Személyi változás ezt követően a háború végéig nem történt.

A Vöröskereszt székhelyeként szóban forgó épületek: iroda – Bem utca 14., katonakórházak –  Horthy Miklós (ma Đure Đaković ) utca 4, és Szondi utca 2.                                            

Elmondhatjuk, hogy a szabadkai Vöröskereszt tevékenysége igen sokrétű volt.

Segítette a német hadifogságban sínylődő jugoszláv katonákat (elsősorban szabadkaiakat és észak-bácskaiakat), gondoskodott az elesettek özvegyeiről és árváiról. Dolgozott az eltűnt személyek  névsorán és a hadifogságból hazatérők elszállásolásán.

Évente szervezett gyűjtést ( az ún. Országos gyűjtés keretében) a keleti fronton harcoló sebesült és elhunyt honvédek családtagjainak megsegítésére. Így például, 1941. október 4-én és 5-én rendezték meg a Vöröskeresztes napokat, amely napok iskolaszüneti napok voltak, és a gyűjtés  eredménye 12.290,30 pengő. Minden iskola (elemi, közép és speciális iskolák) és karitatív szervezet részt vett a gyűjtésben. Akik 100 pengőn felül gyűjtöttek, a Vöröskereszt külön elismerésében részesültek[334]  Ugyanilyen emlékezetes gyűjtés volt 1942-ben a „kis magyarok” és a leventék pénzgyűjtése, melyet szeretetcsomagok (dohány, szalonna, meleg holmi) vásárlására és küldésére költöttek[335].  Ezeket a segélyakciókat minden évben kötelezően megrendezték.

A szabadkai Vöröskereszt segítette a szabadkai Orosz Vöröskereszt (régi szervezet) munkáját, kik a Jugoszláv Vöröskereszt megszűntével anyagi fedezet nélkül maradtak. Többször pénzsegélyt utaltak át a Szabadkán élő munkanélküli orosz emigránsoknak, kiket egyébként a város is külön segélyben részesített.[336]

Szorosan együttműködött a Zöldkereszttel, zöldkeresztes védőnői tanfolyamok megszervezésében és logisztikai támogatásban részesítette e testvérszervezetet.

Mindezek mellett jótékonysági bálakat, színielőadásokat és filmbemutatókat szerveztek, melyek bevételét a már felsoroltakra, és kórházfejlesztésre fordították.

A Vöröskereszt tevékenysége a háború végső szakaszában a légoltalmi óvintézkedések megszervezésében, és az ezzel kapcsolatos segítségnyújtásban merült ki.

Végül leszögezhetjük, hogy a szabadkai Magyar Vöröskereszt Egylet 1941-től 1944-ig tartó tevékenysége inkább a hadegészség ügyeivel kapcsolatos, míg az ínségek és menekültek segélyezése csak másodlagos tevékenységnek volt tekinthető, mely egyébként is a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. Ilyen időben, akkor ez természetes hazafias cselekedetnek számított.

 

„A Jugoszláv Vöröskeresztet 1944-ben újították fel Drvaron, a szanitécbizottság javaslatára és a Jugoszláv Nemzeti Felszabadítási Bizottság határozata alapján. Széles körű országos szarvezete alakítottak, amelynek munkáját az új társadalmi viszonyoknak rendelték alá.“[337]  A szigorú közponi irányítás most is meghatározta, de meg is könnyítette a Vöröskereszt munkáját. Létrejön a bizottságok hálózata, melyekből 1945 második felében mintegy 3500 működik, több mint 400 000 taggal.

„Szabadkán a Vöröskereszt 1945. február 10-én alakult meg. [338] Igen sok feladat állt a szervezet előtt. A városban igen sok sebesült volt, meg kellett oldani a hadifogságból visszatértek gondját, éhínség uralkodott, a háborús veszteségek – akár személyiek-akár anyagiak mély sebeket hagytak. Az elesettek száma meghaladta a 7000-et.[339]  Külföldi segítséggel[340] gondoskodtak az elesettek gyermekiről és az önellátó anyákról. Gyűjtési akciókra, rendezvények megtartására is sor kerül, a Vöröskereszt hetet is megtartják. A Vöröskereszt Ifjúsági Szervezetének háború utáni első közgyűlését 1945. szeptember 3-án tartották, dr. Vladeta Savić elnökletével.[341] Az elkövetkező időszakban is ő viseli ezt a tisztséget. A szabadkai Vöröskereszt rendes közgyűlésére 1946. május 12-én került sor.

Tevékenységük egy megfelelő helyiség biztosítására is kiterjedt. E célból a Šenoa utca épület tatarozását is kérték, mivel az említett épület a Szövetségesek légitámadásában megrongálódott. [342]

 

A Vöröskereszt Monarchia-beli megalakulása kezdetétől, a háborús időkben, és a két világháború közötti időszakban, de az új társadalmi berendezés körülményei alatt is megtalálta annak módját, hogy eredetileg kitűzött céljait megvalósítsa. A társadalmi-politikai keretek és azok jellegzetességei végig átszőtték a Vöröskereszt munkáját, meghatározták annak tevékenységét. A társadalmi-politikai körülmények megváltozása országhatárokat húzott meg, új országokat teremtett, vagy tüntetett el a süllyesztőben – a Vöröskereszt nem osztozott ezek sorsában, hanem az új feltételekhez alkalmazkodva végig kitartott a mozgalom alapeszméinek követésében.

 

A    SZABADKAI  VÖRÖSKERESZT  TEVÉKENYSÉGÉNEK

ESEMÉNYNAPTÁRA   1946 – TŐL

 

  1. A Vöröskereszt  kerületi  bizottsága    március  14 -én   plenáris  ülést  tartott,  melyen  megvitatták  a  Szerb  Vöröskereszt  főbizottságának   a  bizottság  feladatával  kapcsolatos  utasítását.   A Vöröskereszt  ebben az időben   külön  segítette  a  szabadkai valamint a  zentai  kórházat  gyógyszerszállítmánnyal.

 

A  szabadkai  vasútállomáson   megnyílt  a  Vöröskereszt  kihelyezett  kirendeltsége,  melynek  az volt a feladata, hogy  fogadja  és  ellássa  azokat  a  fiatalokat,  akik  szakmai  tanulmányra  indultak  Csehszlovákiába.

 

December  30 – án   ünnepi  nagygyűlést  rendeztek    a  szervezet  hatvan éves fennállásának alkalmából.

 

  1. A Vöröskereszt   aktivistái   két hónapon  keresztül  megszervezték  a  Šamac – Sarajevo vasútépítő munkaakció  fiataljai részére  az  egészségügyi  kiképzést.  Ugyanakkor  külön  megelőző  programot  szerveztek  a  falusi  ifjúság  részére,   valamint  a  gyárakban.

 

Május  11-én  ünnepélyesen  megnyitották  a  Šenoa utcai  székházban  a  társalgót. Ebben az  évben  a  szervezetnek    4.266   bejegyzett  tagja,  valamint   8.273   ifjonc  tagja  volt.

 

  1. A Szerb  Vöröskerszt  főbizottsága    január  hónap  folyamán  egyéves  óvónőképzőt  alapított  és  indított  el  a   kihangsúlyozott káderhiány  miatt.  Vajdaságban  a  tartományi  bizottság  úgyszintén    iskolát  alapított.

 

Szeptember  25-e  és  október  5-e  között  megrendezték  a  Gyermekhét   elnevezésű  programot.

 

  1. 195 Március 8-a  alkalmával   hatvan    női  tag   6.000 méter   kelméből,  melyet a  Nemzetközi  Gyermekalapítvány  adományozott,  6.ooo  pelenkát valamint   3.ooo  rugdalózót  készített.

 

Nagy  erőfeszítésekkel   és  munkával  a Vöröskereszt    három  gyermekéttermet  nyitott  meg,   valamint   16  városi  iskolában  és  12 kültéri  iskolában   tejet osztott.

 

A  Vöröskereszt  közvetlen segítségével    és  támogatásával   megnyitották  a Jovan  Mikić    szőnyeggyárban  a  bölcsődét.

 

  1. Januárban megszervezték  a  Gyermekek  öröme  elnevezésű  akciót,  amikor  csomagokat   osztottak    és  színházi  előadást   szerveztek.

 

Április elején  megtartották  a  szervezet  évi  közgyűlését.  Külön célként  tűzték ki annak  szükségét,  hogy    20  termelőszövetkezetben  Vöröskereszt  bizottságot  alakítsanak.  Előirányozták a  tagság  létszámának  növelését  25.000  taggal.

 

Az  év  elején az   EN  képviselői  Szabadkára  látogattak. Ez  alkalommal    dícséretben  részesítették  a szervezetet  sikeres egészségvédelmi  és  megelőző  tevékenysége  miatt.

 

  1. A Vöröskereszt   húsz  légúti   betegségben  szenvedő  gyermeket  Svájcba küldött   felépülésre.

 

Október   1-e  és  8-a  között   megszervezték  a  Vöröskereszt hetet,  melynek  keretén  belül     a  Šenoa utcai  székházban  megnyílt  a   Népegyetem  egészségügyi  tagozata.   Ebből  az  alkalomból  a  vezetőség    a   Beograd szállodában   szórakozóestet   szervezett.

 

Ebben   az  évben  megindult  az  önkéntes véradás   szervezett  formája.

 

  1. Az önkéntes  véradás  terén  felgyorsult a  tevékenység,  főleg  a  munkaszervezetekben,   a  véradók  száma  pedig  elérte  az 500-at.

 

Október  25-e  és  november 2 -a  között  megrendezték   a Vöröskereszt  hetet,  melynek  középpontjában  az  önkéntes véradás tömegesítése  volt.

A  város  területén  több  fiókintézet nyílt  a  lakosság  szükségleteinek  kielégítése  céljából.

 

  1. Az év  folyamán  több  egészségügyi  felvilágosító  tanfolyamot  szerveztek a   falusi  lakosság  részére,  főleg  a  14 – 18  éves  leánygyermekeknek.

 

Május  13-án   megtartották  a  szervezet  évi  közgyűlését.

 

  1. Az év  folyamán   66   tanfolyamot  szerveztek,  melynek  összesen  2.000  leánygyermek  hallgatója  volt.

 

A  hadiárvák  részére  összesen   1.344  csomagot  osztottak ki,  valamint    támogatásban  részesítették  a  gyermekellátó  konyhákat.

 

A  Gyermekbarát  társasággal  karöltve   az  Aranybárány  étteremben   közétkezdét  nyitott  a  Vöröskereszt,  ahol  a  szegénysorsú  gyermekek  mindennap  melegételt kaptak.  Ebben  az  évben a  szervezetnek  van  egy Krk-  szigeti  nyaralója   is.

 

  1. Februárban egy  vajból  és tejporból álló  szállítmány  érkezett,  melyet  a  Jugoszláv  Vöröskereszt  szabályzata  alapján  osztottak  ki.

 

142  gyermeket  ingyenes  nyaralásban  részesítet  a Vöröskereszt,  míg   288   gyermek  szülei  minimális   anyagi  hozzájárulással   biztosították  gyermekeik  nyaraltatását.

 

Erősödött  a  szervezet   propaganda-tevékenysége,  aminek  eredménye    87  filmvetítéssel  egybekötött  előadás , melyeknek   összesen  17.000  nézője  volt.

 

A  Vöröskereszt  hetét   május  6-átol   13-áig tartották  meg,   melynek mottója  a  közegészségi  feltételek javítása  volt.

 

A  Vöröskereszt   a  diákkonyhák  fö  elindítója  és  támogatója.   52  iskolában  működött   diákkonyha,  s  mintegy  8.000  diákot  látott  el.

 

  1. A tüdőbeteg  szülők  gyermekeinek  eltartása  volt  az  év  fő-  és  aktuális  tevékenysége.

 

  1. 196 Az alkoholizmust     megelőző  tevékenységek,  valamint  az  önkéntes  véradás  további   tömegesítése jellemezte  az  év  munkásságát.

 

Az   algériai  sebesültek  fogadása  és  elhelyezése  a Palicsi -tó  valamint a  Nádas  hotelben  és  a  sárfürdőben.

 

  1. Egészségügyi felvilágosítás  és  megelőző  programok  szervezése  az  ifjúság  számára a katonai  kiképzés előtt.

 

Megalakították  a  palicsi  Kísérleti  Oktató  és  Megelőző  Kiképző  központot.

 

Jugoszláviában  először,  a  Városháza  körüli  tereken    gyakorlatot  szervezett  a  szabadkai Vöröskereszt   elsősegélynyújtás bemutatása  céljából. A   gyakorlatot  filmezték,  és  a  kész  anyagot  bemutatták   Genfben.

 

  1. A falusi ifjúság  részére  gazdag   felvlágosító  programokat  szerveztek.

 

  1. Emberbaráti tevékenységek  a  szkopljei   nagy  földrengés  károsultjainak  javára.

 

  1. Elsősegélyt oktatók  képzése, valamint  a  sérülést  ábrázolók  képzése.

 

  1. Az elsősegélyt  előadók   képzésének  fokozása.  A  szervezetben  négy  alkalmazott  dolgozik.

 

Aktív  szerepvállalás  a  nagy  árvíz  károsultjainak  megsegítésében.

 

Apatinból    cigánygyermekeket  fogadott  be a  Vöröskereszt,  és   helyezett  el Palicson  a  Bagolyvárban,  ahol egy  hónapig  maradtak.

 

  1. A Vöröskereszt   tevékenységeivel  bekapcsolódot  az  általános honvédelembe,  mint  annak  aktív  alkotó-  és  építőeleme.

 

  1. A Banja  Luka-i  földrengés  károsultjainak  megsegítése.  A šargovaci Karlo Raić  Általános  Iskola diákjai valamint  tanárai   október  26-án,  Palicsra  költöztek  a     Sport szállodába,   ahol  nyolc hónapig  maradtak.

 

  1. 197 A Napsugaras  ősz  elnevezésű  program  megindítása, melynek  ötletadói   Antun Futo, dr. Etela Rajčić  és   Szilágyi  Gábor  voltak.

 

A  feketehimlő  elleni védőoltás körüli  önkéntes  tevékenységek.

 

  1. Újítások bevezetése a háziápolás programba.

 

Az  év  januárjában  megalakult   a  Háziápolási  központ.

 

  1. Gyűjtési akció  és  segélyosztás  az  arra  rászorultak  részére.

 

  1. Megalakult a  Vöröskereszt  fiataljainak  klubja.

 

Községi  elsősegélynyújtó-versenyt  szerveztek  az ifjoncok  és  a  fiatalok részére.

 

  1. Megkezdődött a  gépjárművezetők  oktatása  és vizsgáztatása   elsősegélynyújtási  ismeretekből.

 

  1. Ételhigiéniai, valamint  a  fertőző betegségek megelőzésének módjait  oktató   programok  az  élelmiszeriparban  dolgozók  részére.

 

  1. Április 25-én    a Vöröskereszt megvásárolta  a  Fasizmus  áldozatainak terén  lévő  mai  székházát.

 

  1. A Crna Gora-i földrengés  károsultjainak   megsegítése.

 

Megkezdődött az együttműködés a  Csongrád megyei  Vöröskereszt szervezetével.

 

Megkezdődött  a szabadkai  szeméttelep  lakosainek  szervezett   kitelepítése.

 

  1. 198 Megalakult a  Házasság előtti-   és  családi   tanácsadó.

 

A  Napsugars  ősz  elnevezésű  program  tízéves  fennállásának    ünnepe.

 

A  fiatalság  aktív  részvétele  a  Vöröskereszt  tevékenységében,  valamint   új  tagok  toborzása az  év  célkitűzése.  E  téren  külön  kiemelkedő  munkát  végzett  dr.  Slobodan Pantelić.

 

  1. A Jószomszédi  segély   program     megformálása  és  megvalósítása.  A Jovan J. Zmaj  Általános Iskolában  megalakult  az  orszagban is  első  ifjúsági   munkacsoport, feladatuk   az idősek  látogatása és a  program más  formáinak  megvalósítása.

 

  1. Külön hangsúlyt  fektetnek az  alapszervezetek  megalakítására,  elsődlegesen  a munkaszervezetekben.

 

Külön  jellemző  a  függőségi  betegség,  az  alkoholizmus elleni   prevenciós- megelőző  tevékenység.

A  Vöröskereszt  keretén  belül  megalakult a gyógykezelt  függőségi          (alkoholisták ) betegek  klubja.

 

  1. A  kopaoniki  földrengés  károsultjainak  megsegítése.

 

A  palesztin  és  a líbiai   sebesültek  és  menekültek    megsegítése.

 

  1. A szabadkai  Vöröskereszt  megkapja  Szabadka város  Októberi  nagydíját.

 

  1. A szervezet  fennállásának  100.  éve alkalmából  díszülést szerveznek a Népszínház nagytermében.

 

  1. Megalakult a  Vöröskereszt  segélykészlet-raktára  210  m2  területen  az Edvin

Zdovc  utcában,  valamint  a  Matije Gubec  utca   8.  alatt.

 

A  menekültek    mandátumon belüli  megsegítése  Palicson.

 

  1. 1992. Az emberbaráti segélyek  fogadása  és  azok    elosztása  a rászorulók  között.

 

  1. Áprilisban működni  kezdett a  Vöröskereszt  konyhája    napi  203  adaggal.

 

  1. Menekültek fogadása   a  volt Jugoszlávia   háború  sújtotta  területeiről  és  mandátumon belüli  megsegítésük .

 

  1. Mandátumon belüli   emberbaráti  tevékenység  a menekültek megsegítésére.

 

  1. A Vöröskereszt   szervezője  és  megvalósítója   Baošićen   az  ifjoncok  nyári  iskolájának.

 

Első ízben  szervezik meg Palicson a Nemzetközi   elsősegélynyújtó  és  vízimentő   tanfolyamot,  melynek   50   résztvevője  és  hét  kiképzője volt.

 

  1. 1998. Külön eredményeket ért  el a  vízimentő

 

Az  ifjúsági  elsősegálynyújtó  csapat  az  EFAK  európai  versenyén  Olaszországban  ötödik  helyezést  ért  el.

 

200  gyermek  részére  biztosított   ingyenes nyaralást  a Vöröskereszt   Baošićen.

 

A  Vöröskereszt  tulajdonosa lesz  egy  19    lakásos  alkalmi  nyaralónak Palicson,  melyben  a  továbbiakig  menekült személyeket helyeznek el.

 

  1. A Vöröskereszt illetékes  szakszolgálata     13. 479  menekült  személyt   jegyzett,  valamint    3.000  ideiglenesen  áttelepült  személyt    Koszovóról.

 

Szabadkán,  a Jovan  Mikić  utcában  megnyílt a Vöröskereszt  központi   segély -raktára   1.700  m2  felületen, valamint   saját  konyhája   6.000  napi  adag  elkészítésének  lehetőségével.  A  népkonyhának     1.277  felhasználója  van.

 

A  NATO bombázások  ideje alatt  a  Vöröskereszt   a  mandátuma  keretein  belül  tevékenykedik.  Elsősegélykiképzéssel  foglalkozik,  valamint   a  fiatal önkéntesek  a  légitámadás utáni  pillanatokban  megfelelő  segítséget  nyújtanak  az  esetleges  rászorulóknak.

 

  1. A Népkonyha  programban  az  év  során  összesen  1.000.000.000   adag   ebédet  osztottak  szét  a  rászorulók  körében.

 

A  helyi lakoságnak   1.238.379 kg  segélyt  osztottak ki,  azaz   7.862 személynek.

A  menekültek  részére  638.660  kg segélyt  osztottak  ki,  azaz  1.118 személynek.

Az  ideiglenesen  idetelepülteknek  469.256 kg segélyt  osztottak  ki .

 

A Palicsi  nyaralóban    243  fiatal  töltötte  a  nyári  szünidejét  aktív  programokkal.

 

Az  év  májusában  a  szervezet  gondozásában  megjelent  a  HM Revija   elnevezésű  folyóirat,  melynek  kuriózuma  a  Brei  írásos  melléklet.

 

  1. 2 A Vöröskereszt szervezője  és  megvalósítója   Baošićen a  Vöröskereszt nyári  iskolája  elnevezésű  programnak.

 

Megkezdődött  a  székház  felújítása  és  funkcionális  bővítése.

 

  1. 2 Minden tervezett  tevékenység   megvalósulásán  szorgoskodik  a  szakszolgálat, a  korlátozott   lehetőségektől függetlenül,  amik az  építkezés  következményei.

 

  1. 2 A szervezet terhére a fiatalok egy csoportja nyaralt a Vöröskereszt  Crna Gora-i  nyaralójában.

 

Július 5-én   az  elsősegély-csapat  négy tagja a nemzeti szervezet  csapatának  tagjaiként  részt vett  az   EFAC  versenyen  Prágában.

 

A  szabadkai Vöröskereszt  vízimentő oktatói    Crna Gorában  – Sutomoren     vízimentő  tanfolyamot  szerveztek.

 

Új  programot  mutattak  be,  mégpedig   a  Nemi  úton  terjedő  fertőzések  megelőzése  címen.

 

Egyedülálló  programot  indított a Vöröskereszt „ humanus  szombat”  és  „humanus  karácsony”  elnevezéssel,  mellyel  az  önkéntes  véradók  toborzása  a  fő  cél.

 

  1. A Vöröskereszt  Nemzetközi  hete  alkalmaból  majus  8-án  átadták  a  felújított  és  kibővített  székházat  a  tagságnak.

 

IFAC   elnevezéssel  nemzetközi  elsősegélynyújtó versenyt  és bemutatót  szerveztek  Palicson.

 

Augusztus  9-től   31-ig   “ KORIDOR  10 „   elnevezéssel   az  autópályán    fogadó- és pihenőhelyet  alakított ki  a  Vöröskereszt,  az  olimpiai  játékok idejére.

 

  1. 2 Külön hangsúlyt  fektettek  a  vérátömlesztő  osztállyal való  együttműködés  javítására.  E  célból   a  Vöröskereszt   önerőből  számítógépes  adatfeldolgozást  biztosít  az  osztálynak.

 

Folyamatosan   valósul  meg  a menekült cigánygyermekekkel való foglalkozás   és   reszocializáló  program.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ARHIVSKA GRA]A

(PREPIS SA ORGINALA)

 

 

 

 

ARHIVSKA GRAĐA

(PREPIS SA ORGINALA)

 

 

 

 

 

LEVÉLTÁRI ANYAG

(ÁTIRATOK)

 

 

F:2. polg. 3905/1886

1

 

 

 

 

1886 évi március hó 31-én Szabadka sz. Kir. városban tartott rendes havi közgyűlés jegyzőkönyvének

 

Kivonata

 

Olvastatott a magyar szent korona országai vöröskereszt egyletének f. évi március hó 4-én 521 Szám alatt kelt átirata, melyben vöröskereszt fíók egyletnek leenő alakítására hívja fel fel a város hatóságát, mely átírat a tanács részéről azon javaslattal terjesztetik be a közgyűléshez, miszerint a törvényhatósági bizottság részéről határozatilag kimondandó lenne, hogy e város közönsége Szabadkán vörös kereszt fiók egylet alakítását melegen óhajta, ezen egyletbe 100 ft összeggel alapító tagul belép s az egylet tagjainak gyűlése végett egy öt tagból álló bizottságot küld ki a saját kebeléből azon kérelemmel, miszerint az alakítandó fiók egylet érdekében minden lehetőt elkövetni szíveskedjenek.

Minthogy a város törvényhatósága az egylet tagjai közé már számú közgyűlési határozattal belépett s évenként 20 ftot fizet az egylet pénztárába, ennélfogva a tanácsnak az egyletbe lépésre vonatkozó javaslata a fenti indoknál fogva mellőztetik, hanem Szabadkán egy fiók egylet alakítása egyhangúlag elfogadtatik s a fiók egylet részére a tagok gyűjtésével a tanács megbízatik, miért is erről kivonatilag értesítetik.

 

Kiadta

Kulunchich József

főjegyző

 

 

Ezen átirat azon javaslattal terjesztetik be a közgyűléshez, miszerint a törvényhatósági bizottság részéről határozatilag kimondandó lenne, hogy a város közönsége Szabadkán vörös kereszt fiok egylet alakitását melegen óhajtja, ezen egyletbe 100 frt. összeggel alapitó tagul belép s az egylet tagjainak gyűjtése végett egy öt tagból álló bizottságot küld ki a saját kebeléből azon kérelemmel, miszerint az alakitandó fiok egylet érdekében minden lehetöt elkövetni sziveskedjenek.

Kelt Szabadkán 1886 évi márczius hó 30. tartott tanácsülésből.

 

Kiadta:

Manojlovich XXXX

jegyző

 

 

 

 

4834

 

3905/1886 sz.

 

A magyar szent korona országai vörös kereszt egyletének f. évi márczius hó 4-én 521 sz. A kelt átirata, melyben vörös kereszt fiok egyletnek Szabadkán leendő alakitására hivja fel a város polgármesterét.

Tek. Közgyűlésnek ( az átirattal:)

 

521 szám

Tekintetes polgármester ur!

 

Szabadka város majdnem 62 000 lakosával, fejlett társadalmi életével, virágzó magánegyleteivel azon helyek közé tartozik, hol a vörös kereszt egylet mindeddig nem alakult meg.

Ma midőn országszerte több mint mint 450 vörös keresztes testület működik, nagy sulyt fektetünk azra, hogy ily helyen, hol a fogékonyság hazafias és emberbaráti czéljaink iránt nem hiányzik, fiókegylet, illetöleg városi választmány alakuljon.

A szükséges actió meginditása végett megkeresést intézünk Szabadka város főispánjához Méltóságos Jankovich Aurél urhoz, ki kérelmünk szives támogatását készséggel megigérte.

Nem kétkedünk, hogy ő Méltóságának és Tekintetes polgármester urnak vállvetett müködését siker fogja koronázni.

Azon bizalomteljes kérelemmel van szerencsénk tekintetességedhez fordulni, méltóztassék ügyünket azon jó indulattal támogatni, melylyel eddig is az egylet érdekében intézett átiratainkat és megkereséseinket elintézni méltóztatott.

A mennyiben átirási ivek vagy egyéb, a működés megkönnyitésére szolgáló egyleti kiadványok nem állnának igen tisztelt polgármester ur rendelkezésére, mi azokat készséggel közvetitjük.

Kitünö tisztelettel maradván

 

Budapesten, 1886 évi márczius 4én

 

Gróf Károlyi Gyula

 

F:2. polg. 3225/1889

 

Szabadka sz. kir. város tanácsa

Igtatókönyvi szám. 3225

Tárgy:

Az országos vörös kereszt egylet megbizottjának kérvénye háború esetén ágyak és segélyezés iránt.

 

Határozat:

 

A kérvény folytán az országos vörös kereszt egylet helyi választmánya részére háború esetén 40 felszerelt ágy valamint a helyi viszonyokhoz mérten megfelelő pár helyiség rendelkezésére bocsájtatni rendeltetik.

Miről a számvevőség végzésileg és az országos vörös kereszt egylet megbizottja átiratilag értesíttetik.

Kelt Szabadkán 1889 évi április hó tartott tanácsülésből.

 

Lévay … Tanácsnok

 

 

Tekintetes Tanács!

 

Az országos vöröskeresztegylet által még 1886 oktober 24-én Szabadkán tartott vegyes bizottsági űlésen a midőn Bács-Bodrogh vármegye főispánja a cs. és kir. katona parancsnokság képviselői Ivánka Imre főgondnok és a megye ugy a város első tisztviselői résztvettek, valamint a város polgármestere mint a tanács jelenlevő tagjaitól azon ígéretet vette az egylet, hogy esetleges háború esetén nemcsak anyagi pártolásra számíthatunk, hanem hajlandónak nyílatkozott a város hogy a rendelkezése alatt lévő ágyakat is átengedi kölcsön képen azon időre amidőn a betegszálló állomáson sebesültek ápoltatnak.

Ez okból mély tisztelettel felkérem tekintetes Tanácsot nyilatkozni az iránt valjon hány ágyat lenne hajlandó háború esetén a választmány rendelkezésére bocsájtani, esetleg mily nemű segélyre számíthat egyesületünk a vész idején.

Tekintve, hogy a központ válságos időket helyez kilátásba a midőn segélyezésünk erejével tisztában kell lennünk, szabad legyen kérnem hogy elhatározását velem mielőbb tudatni szíveskedjék.

 

Szabadkán 1889 évi marcius hó 28-án

 

A vörös kereszt egylet megbízásából

Szigethy József

egyleti megbízott

 

F:2. XXIII 33/1895

 

 

 

  1. szám

1895.

 

 

 

 

 

 

 

 

KÖZPONTI  IRODA :

Budapest, IV., Koronaherczeg-utcza 2. sz.

 

 

Mellékelve van szerencsém a magyar szent korona országai vörös­kereszt egyletének 1894. évben kifejtett működéséről szóló jelentést becses tudomásvétel végett megküldeni, kérvén emberbaráti ügyünket hathatós támogatásában a jövőben is részesíteni.

 

 

Kitünő tisztelettel maradván

 

 

Az elnök:

Gróf Csekonics Endre,

  1. b. titkos tanácsos

Budapesten, 1895. évi június hó  20-án.

 

F:2: II 163/1907

 

 

  1. szám

1907.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mellékelve van szerencsém a magyar szent korona országai vörös-kereszt egyletének az 1906-ik évben kifejtett működéséről szóló jelentését, valamint annak bevezető része gyanánt a folyó évi május hó 21-én megtartott országos közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet nagybecsű tudomásvétel végett megküldeni, tisztelettel kérvén, hogy emberbaráti és hazafias czéljainkat a jövőben is hathatósan elősegíteni szíveskedjék.

 

 

kiváló tisztelettel

 

Budapesten, 1907. évi június hó 26-án.

 

 

Az igazgatóság nevében:

Gróf Csekonics Endre

  1. b. t. tanácsos,

kir. főasztalnokmester, elnök.

 

Babarczi-Scbwartzer Ottó tr.

főrendibázi tag,

  1. kir. udvari tanácsos, főgondnok.

 

F:2. V 1478/1914

 

 

 

 

 

  1. szám

 

 

 

 

 

 

 

Tekintetes Polgármesteri Hivatal!

 

Tisztelettel felkérjük a tekintetes polgármesteri hi­vatalt, hogy a csatolt felhívást, illetve kérelmet a célnak legin­kább megfelelő módon  közismertté tenni szíveskedjék.

Kérésünk teljesítésének reményében fogadja a tekinte­tes  polgármesteri hivatal hálás  köszönetünknek nyilvánítását.

 

Budapest ,1914  évi szeptember hó 8-án,

 

Teljes  tisztelettel

„A magyar szent korona országainak

vörös-kereszt egylete.”

 

AZ IGAZGATÓSÁG

 

 

 

 

 

 

 

Szabadka szabad királyi város  tekintetes

polgármesteri  hivatalának

 

 

10 drb melléklet.                                                                                  S z a b a d k a .

 

 

 

 

 

 

 

A magyar szent korona országainak vörös-kereszt egylete.

 

 

12553 szám

1914

 

Felhívás

illetve kérelem a hazai vadászterületek tulajdonosai­hoz és bérlőihez.

 

A harcztéren sebesült, vagy megbetegedett vitéz katonáinknak száma az általuk aratott fényes győzelmek sorával arányban napról-­napra szaporodik.

Nemcsak a hadvezetőség, hanem a minden áldozatra önként és örömest kész, hazafias társadalom is külön-külön együttesen a legnagyobb lelkiismeretességgel és semmiféle fáradozást sem kimélve azon iparkodik, hogy hős fiainknak sorsát lehetőleg türhetővé tegye. Gondoskodva van tehát igényeiknek és szükségleteiknek minden irányban való kielégíté­séről, megfelelő élelmezésükről is. Kétségtelen azonban, hogy az élel­mezés javítása, különösen pedig változatossá tétele tekintetében, szem­ben a gyengélkedő szervezettel, megbecsülhetetlen jelentőséggel bírna, ha sebesült és beteg, de különösen, ha a lábadozó katonák élelmezésébe az apró vad, melyben hazánknak jóformán mindegyik vidéke bővelkedik, szintén bevonható lenne.

Erre való tekintettel ama kérelemmel fordulunk tehát hazánk vadászterületeinek tulajdonosaihoz és bérlőihez, hogy vadászzsákmányuk­nak egy részét az említett czélra áldozni szíveskedjenek.

A kik hálára kötelező készséggel hajlandók kérésünket nagybecsü figyelmükre méltatni, szíveskedjenek a harcztéren sebesült vagy meg­betegedett katonáink élelmezésére szánt vadat a szállításra alkalmas kihűlt állapotban, a vörös-kereszt egylet czimére, (Budapest, Hűtőház IX. Tóth Kálmán-utcza 8-10. sz.) feladva továbbítani és erről egyidejűleg egyletünket (Budapest, L, Disz-tér 1. sz.) levelezőlapon értesíteni.

 

A magyar szent korona országainak

vörös-kereszt egylete.

 

F:2. eln. 1300/1914

 

1300/914

 

A szabadkai gör. kel. szereb egyházközség nevében Dimitrievics Szvetozár elnök kérelme a Magyar szent korona országai Vörös Kereszt egylete részére való gyűjtés engedélyezése iránt.

 

Határozat

 

Ezen kérelem a szabadki gör. keleti szerb hitközség elöljáróságágnak a Magyar szent korona országai Vörös Kereszt egylete részére való gyűjtésre az engedélyt megadom.

Mely határozatomról Szalay Mátyás rendőrfőkapitány és Dimitrievics Szvetozár hitközségi elnök értesülnek.

Szabadkán, 1914. aug. hó 9-én

 

Bíró Károly

udv. tan. polgármester

azzal, hogy 30 napon belül a begyűlt pénznek rendeltetés helyére juttatását nálam igazolni köteles.

 

 

 

 

Ad Ikt. 85/8 sz. ex 1914.                                    Szabadka, 1914. VIII.3-án

 

Tekintetes Rendörkapitányságnak Szabadkán

Méltóságos és fötisztelendő Sevics Mitrofán bácsegyházmegyei gör. kel. szerb Püspök úr 1914. évi július hó 30.án (17.én) 142/1914. sz. a. kelt közlevelében utasította, a fennhatósága alatt álló egyházközségeket, hogy, az elözetes illetékes engedély alapján, a hitsorsosok (?) között a Magyar Szt. Korona Országai Vörös Kereszt Egylet részére adományokat gyüjtsenek és az ekkép összegyüjtött adományokat neki átszolgáltassák, aki ezen összegeket a rendeltetési helyükre fogja juttatni.

Amidőn ezen rendeletröl a tek. címet értesítjük, tisztelettel kérjük:

Méltóztassék az alulírott egyházközségnek ilynemü engedélyt mielőbb megadni.

A szabadkai gör. kel. szerb egyházközség nevében:

 

 

Ognyanov Péter                                                   Dimitrijevics Szvetozár

Jegyzö                                                                     elnök.

 

 

  1. szám.

 

Körlevél

mindazokhoz, a kik tartalék-kórházat, betegnyugvó-állomást, kisegítő-kórházat vagy üdülőházat fentartanak.

 

 

A magyar szent korona országai vörös-kereszt egylete igazgatóságának az egységes intézkedés szempontjából tudomással kell bírnia arról, hogy mely egész­ségügyi intézetek, úgy mint: tartalék-kórházak, betegnyugvó-állomások, kisegítő-kórházak és üdülőházak kezelnek már sebesült, beteg vagy lábbadozó harczosokat, és melyek üresek.

Felkérjük ennélfogva a t. Czimet, hogy mihelyt a vezetése alatt álló egészségügyi intézet megkezdte működését és sebesülteket, betegeket vagy lábbadozókat gondozásra átvett, minket arról táviratilag vagy levélben az átvett katonák számának megjelölése mellett értesíteni szíveskedjék.

Ugyancsak nagybecsü értesítését kérjük, mihelyt a sebesültek, betegek, illetve lábbadozók mindannyian eltávoztak és az egészségügyi intézet üres lett.

Ebből az alkalomból közöljük, hogy Saxlehner András úr keserűvízforrás-tulajdonos (Budapest VI., Andrássy út 3.) az egyesület részére 30.000 üveg keserű-vizet ajánlott fel. Amennyiben a t. Czim ebbéli szükségletét velünk közli, szíve­sen intézkedünk elszállítása iránt.

 

Budapesten, 1914. évi szeptember hó 8-án.

 

Tisztelettel

AZ IGAZGATÓSÁG.

Gróf Gsekonics Endre s.k.                                                      Báró Feilitzsch Berthold  s.k.

kir. biztos, elnök.            központi főmegbizott-főgondnok.

 

Eln. 1543/1914

 

Szabadka szab. kir. Város tiszti főorvosa.

 

  1. szám

főorvos 1914.

 

MÉLTÓSÁGOS POLGARMESTER ÚR!

 

A magyar szent korona országai vörös-kereszt egylet körlevelet intézett Szabadka szab. kir. város Tanácsához mely körlevél 22157 tan. sz. alatt iktattott be. E körlevelet Méltóságod, elintézés céljából, a t. főorvosi hivatalnak osztotta ki.

A körlevélben foglalt felhívás szerint a magyar vörös-kereszt a katona tartalék kórházak, betegnyugvó állomások, kisegítő kórházak és üdülő házakban elhelyezett katonák, illetőleg sebesültek számáról haladéktalan értesítést kér. A m. kir. Belügyminiszter úr 5256/914 eln. ez. – hivatalom­hoz Méltóságodnak 1275/914 eln. sz.  alatt érkezett utasítása szerint az említett intézetek beteglétszámukról jelentést tenni tartoznak. A katonai tar­talék kórházak parancsnoksága velem, illetőleg hivatalommal napról-napra közli a változási kimutatásokat; azonban sem a vörös-kereszt, sem a betegnyugvó állomás, sem a Szeretet Nőegylet, sem a Délvidéki bank által fentartott  kise­gítő kórházak forgalmáról mind a mai napig értesítést, helyesebben kimuta­tást nem kaptam.

Eltekintve attól,hogy a beteg forgalmi  kimutatás ilyen körülmények között a lehető legnagyobb mértékben hiányos s ennek következtében nemcsak a vörös-kereszt központjának, helyesebben Méltóságodnak, sem a város közönségének az említett intézetek forgalmáról jelentést  tenni nem tudok, de nem felelhetek meg Méltóságod 1275/914 eln. sz. rendeletének sem.

Amikor arra kérem Méltóságodat, hogy e jelentésemet jóváhagyólag tudomásul venni, egyúttal arra is kérem, hogy ez intézményeket az adatszol­gáltatás fontosságára való tekintettel  felszólítani méltóztassék,hogy beteg forgalmi kimutatásaikat a mellékelt minta szerint hetenként a II.fokú egészségügyi főnökéhez beterjesszék.

 

Szabadka, 1914. évi szeptember hó 29-én

főorvos.

 

F:2. XII 629/1914

 

 

BUDAPEST,

VI, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT  55

 

 

NAGYSÁGOS POLGÁRMESTER ÚR!

 

A Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egylete javára kibocsájtott jótékonysági bélyegekből 10 sorozatot Nagyságos Polgármester úr vezetése alatt álló város részére azzal zárok ide, hogy azt meg­tartani és a szigorú elszámolás tárgyát képező jegyekért járó 100 koronát a csatolt befizetési lap útján meg­küldeni méltóztassék.

A művészi kivitelű jegyek jövedelme a Vörös Kereszt Egylet alapjainak gyarapítására fordíttatnak, tehát oly hazafias és magasztos célt szolgálnak, amelynek teljes erejű támogatása a mai időben elsőrendű hazafias köte­lesség!

Fogadja Nagyságos Polgármester úr őszinte köszö­netünk nyilvánítását.

 

 

Hazafias tisztelettel

 

  1. kir. ministeri tanácsos

 

F:2. I 106/1915

 

 

 

 

 

 

 

 

131/1915   szán.

 

Rokkant Katonákat Gyámolító

és Elhelyező Hivatal.

Budapest, VI., Andrássy-út 8. szám.

 

MÉLTÓSÁGOS POLGÁBMESTER ÚR!

 

A Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete megalakította a Rokkant Katonákat Gyámolító és Elhelyező Hivatal azon célból, hogy a háborúban értünk harcolt és bármely oknál fog­va rokkantakká vált katonákat rokkantságuk mérvéhez képest a pol­gári társadalomban kenyér keresethez juttassuk és megmentsük őket a koldusbottól, attól, hogy a társadalom munkanélküli eltartott­jaivá váljanak.

Éppen e célból azokat akik – bár kisebb mérvben – munka­képesek, minden rendelkezésünkre álló eszközzel munkára akarjuk szorítani. Ezen nagy és nemes feladathoz azonban úgy a nagyközön­ség, mint annak irányítójának: a városi hatóságnak erős  támogatására van szükségünk.

Hogy feladatunknak kellőkép megfeleljünk, fel kell ku­tatnunk az ország egész területén élő rokkantakat, viszont a nagy közönség erkölcsi kötelessége, hogy ezen – egyébként is használható rokkantak számára megfelelő munkaalkalmat biztosítson.

Ezen feladat biztosítása érdekében intézkedtünk, hogy lehetőleg minden városban a Vöröskereszt Egylet választmányának keretén belül rokkant bizottságok alakuljanak, melyek tagjai az önként jelentkező rokkant gyámok, kik vállalkoznak arra, hogy a rokkantak összeírását elvégzik, a munkaközvetítésben részt vesz­nek és a hozzájuk beosztott rokkantakat továbbra is pártfogásuk­ban részesítik.

Úgy hivatalunknak, mint gyámi szervezetünknek nagy szük­sége lesz azonban a városi hatóságok s így elsősorban Méltóságos Polgármester Úr jóindulatára és hathatós pártfogására.

Kérjük: ennélfogva Méltóságodat  kegyeskedjék in­tézményünket a város közönségének figyelmébe ajánlani, hogy rokkant katonák alkalmazása által igyekezzenek a háború által sújtottak bajain segíteni.

Midőn ismételten Méltóságos Polgármester Úr szíves jóindulatába ajánljuk intézményünket, mely mindenkor kész­ségesen áll Méltóságos Polgármester Úr rendelkezésére fogad­ja mély tiszteletünk nyilvánítását.

Budapest 1915 április havában.

 

F:2. XV 336/1915

 

 

 

 

 

 

Szabadkán, 1916. évi januűr hó 8-án tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyvi

 

kivonata.

 

6 kgy. 1916.

27310 tan. 1915.

 

„Magyar szt. korona országainak Vöröskereszt egylete” szabadkai fiókjának kérvénye tüzifa segély megadása iránt.

 

H a t á r o z a t

 

A törvényhatósági bizottság felhatalmazza a tanácsot hogy Vöröskereszt egylet helyi kórházának háború tartamára szükésgletéhez mérten tüzifát utaljon ki.

k; m.f.

 

főjegyző

 

F:2. II 98/1916

 

 

 

1668 szám

 

eln.1916

 

Tekintetes városi T a n á c s n a k

 

Szabadkán

 

A Magyar Vörös Kereszt Egyesület vállakozott arra, hogy Ő Felségének születés napján augusztus hó 18-án a harctéren küzdő vitéz magyar csapatokat bőséges szeretet adományokkal elássa.

Ezen cél előmozdítása érdekében a magyar vörös kereszt Egyesület elnöksége megkereste hivatalomat is, minek folytán az iránt keresem meg a tekintetes városi Tanácsot, hogy a rendelkezésre álló alapokból a városnak egy arányos összegben megállapítandó adományát megszavazni és azt a Magyar Vörös Kereszt Egyesület cimére /: Budapest V.Lipót körút 1.sz.:/ eljuttatni szíveskedjék.

 

Szabadkán, 1916  évi  augusztus  hó  6-án

 

 

 

 

udv.tan.polgármester

 

 

S, F:47. X 28/1928

 

Izvadak

Iz zapisnika redovne sednice Gradskog odbora grada Subotice održane dne 28. februara 1928. godine

 

Broj 218 – G.O.

3315 sen.

 

Predlog gr. Senata radi pripomoći gladnim u pasivnim krajevima

 

 

O d l u k a:

Gradski Odbor na predlog gr. Senata ustanovljuje pripomoć gladnima u pasivnim krajevima svotu od din. 10 000 – slovom desethiljada dinara kod računa „Nepredviđeni“ i to iz razloga što je po celoj državi pokrenua jedna hitna akcija, kako od same državn vlade, tako i od samoupravnih opštinskih vlasti iraznih humanih društava, da pomognu gladnima u Bosni Hercegovini, Dalmaciji, Liki i Crnoj Gori, gde su naši sudržavljani bez njihovih krivica došli u takovo bedno stanje, da im se mora hitna pomoć pružiti. Odobrena pripomoć će se isplatiti na netaksiranu priznanicu mesnom odboru u Subotici Društva Crvenog Krsta Kr. S.H.S., da ovaj novac odmah dostavi tamo gde je pomoć najpotrebnija.

Sa ovomodlukom se izveštava gr. Senat, gr. Računovođstvo, Mesni odbor u Subotici Društva Crvenog Krsta Kr. S.H.S.

 

D.K.G.

 

 

  1. vel. beležnik
  2. Kopilović, sr.

 

IAS, F:47. X 196/1928

 

Subotički Oblasni Odbor

Društva Crvenog Krsta S.H.S.

Br. 462

  1. novembra 1928. god.

 

Gospodinu subotičkom gradonačelniku i gradskom senatu

 

U svom radu subotički Crveni krst je za poslednje 2 – 3 godine pokazao lepe rezultate. On danas broji preko 200 redovnih i preko hiljadu pomažućih članova.

Za poslednjih 2 – 3 godine, od kada je uspeo, da se pravilno organizuje i došao do svog lokala, subotički Crveni krst je na svim poljima rada iz oblasti Crvenog krsta, pokazao dosta lepih rezultata. On je u danima teških poplava skupio i za stradalnike stavio na raspoloženje Glavnom Odboru Crvenog krsta preko 120 000 dinara u gotovom novcu. U prošloj godini prikupio je, koje u hrani i naturalijama a koje u novcu za gladne u zemlji oko 60 000 dinara i tu sumu takođe dostavio Glavnom odboru. U varoši je preko cele godine u granicama svojih redovnih sredstava pomagao veliki broj sirotinje i u buduće će deliti podjednaku pomoć siromašnima u bedu zapalim porodicama, bez razlike vere i narodnosti.

Subotički Crveni krst tiho i bez reklame vrši svoju humanu misiju, bez ikakve javne materijalne pomoći i svoju delatnost sveviše razvija u raznim pravcima, tako da će on uskoro postati jedan moćan socijalno humani faktor u našoj varoši, od koga će ovdašnje društvo imati i mnogo veće koristi.

U toku ove godine pala je odluka upravnog odbora, da se u najkraćem vremenu na Paliću podigne jedno oporavilište Crvenog krsta za bolešljivu decu u sada se sav napor upravu u tom pravcu kreće, da se ova odluka što pre ostvari, što će jedna ovakva institucija u neposrednoj blizini varoši značiti za Suboticu, gde tuberkoloza satire njen podmaladak, nije potrebno naročito obrazložavati.

U izvršenju svojih humanih zadataka ovdašnji Crveni krst se pomaže isključivo svojim sopstvenim sredstvima, članarinom i prihodima od zabava i dana Crvenog krsta. Ti prihodi bi mogli biti dovoljni za akciju u posve skromnim granicama, ali za jednu humanitarnu akciju većega stila od koje će širi slojevi građanstva imati u budućnosti velike koristi, ta su sredstva nedovoljna. Tu Crveni krst mora biti pomognut i od naših samoupravnih tela kojima dobrobit njihovih građana mora biti jedna od prvih briga.

Uveren da će subotička gradska uprava sa svoje strane rado potpomoći Odbor Crvenog krsta u vršenju njegovih zadataka, potisanom je čast umoliti gospodina gradonačelnika i gradski senat, da ovdašnjem Crvenom krstu odredi za ovu godinu jednu sumu od 15 – 20 000 dinara, koja će se uneti u fond za podizanje dečijeg opravilišta na Paliću.

Po raspoloženju članoa odbora za ovu stvar i trudu koji oni ulažu oko stvaranja prihoda za ovu svrhu, Odbor računa, da će već početkom 1930. godine moći pristupiti prvim poslovima na ostvarivanju korisne ustanove.

 

sa odličnim poštovanjem

predsednik Crvenog krsta

Dr Miodrag Aćimović[343]

 

 

 

 

 

 

15.

IAS, F:47. X 301/1930

 

Rusko Društvo Crvenog Krsta

U Kraljevini S.H.S.

Odbor za Suboticu i Palić

  1. aprila 1930

Br. 16

 

 

ГРАДОНАČЕЛНИКУ ГРАДА СУБОТИЦЕ

 

 

Управа Одбора Руског Друšтва Црвеног Крста за Суботицу и Палиć има čаст обратити се Вама са овом уčтивом молбом.

Поčев од 1921. год. Одбора Руског Друšтва Црвеног Крста изводи своју хуману делатност у погледу указиваnjа помоćи сиромаšним, изнемоглим и болесним руским емигрантима, изналазеćи средства са великим теšкоćама за ту цилј потем сакупљаnjа добровољних прилога, прихода од приређиваnjа čајанка, забава, предаваnjа, čланских улога и томе слиčно.

У последnjе време, а нароčито у проšлој и овој години велики се број сиромаšних руских емиграната обраćа овом одбору ради указиваnjа мареријалне помоćи, а за подмиреnjе нанеопходнијих потреба за опстанак.

Управа Одбора Руског Друšтва Црвеног Крста, у колико је могла, старала се да се молиоцима макар и у малом делу одазове, али та помоć није била довољна с обзиром на скромна средства управе.

Сада Одбор нароčито осеćа оскудицу у средствима због тога šто услед болести лекара амбуланте Руског Црвеног Крста мора и njему пруžити помоć, а осим тога има и велики број незапослених Руса, којима треба помагати бар у издаваnjу хране ради одрžаваnjа žивота.

Имајуćи све ово у виду, а такође и то šто сада нема никаквог наčина за побољšаnjе материјалног стаnjа Одбора, Управи је čаст обратити се Градонаčелнику с молбом да по могуćности додели Одбору  Руског Друšтва Црвеног Крста у Суботици новčану помоć, имајуćи у виду хумани циљ установе, čија је дуžност свакоме сиромаšном и знемоглом пруžити помоć.

У току целог времена од 1921 до 1930 г. Ова Управа се сада први пут обраćа граду Суботици и стога се и нада да ćете се Ви, Господине Гардонаčелниčе, одазвати обој молби, čиме ćете уčинити велико дело хуманости, заšто ćе Вам цела руска колонија у Суботици бити захвална.

 

 

Председник Одбора

Професор универзитета

Троицки Сергије[344]

 

 

16.

IAS; F:47 257/1934

Mesni odbor Crvenog Krsta

Br. 538

29.XII 1933

Subotica

 

 

Kulturno – socijalnom odeljenju grada Subotice

 

Prema tom traženju od 12-XII- t.g. čast nam je sledeći izveštaj podneti:

1)   broj stalnih članova: 5

broj redovnih članova : 135

broj pomažućih članova: 463

  • Predsednik uprave: dr Miodrag Aćomović prof. Umiverziteta, potpredsednica Kosara dr Josipa Martinisa i Olga Petra Ognjanova. Sekretar: Dušan Stojković školski upravitelj, blagajnik: Radomir K. Vujić školski nadzdornik. Upravni odbor se sastoji sem gornjih još iz 37 članica i 39 članova. Nadzorni odbor: predsednik Ilija Lepedat i još 2 člana.
  • U cilju svršavanja tekućih poslova održano je 8 odborskih i 1 skupštinska sednica.
  • Prihodi su bili:članarina od čajanki i od kermesa na Paliću u ukupnoj sumi od 17 100 din.
  • Izdaci
  1. a) pojedinačne pomoći – 4 500 din.
    1. za odelo i obuću sir. škol. deci – 6 200 din.
    2. za lekove sirotinji – 2 000 din.
    3. za poplavljene u Dravskoj i Savskoj ban. – 1 000 din.

 

po nalogu predsednika

sekretar Dušan Stojković

 

 

17.

IAS, F:47 III 2093/1936

СРЕСКИ ОДБОР

ДРУŠТВА ЦРВЕНОГ КРСТА

Бр 563

  1. 28. XII 1935 год.

СУБОТИЦА

 

Господину градонаčелнику

За ЕКОНОМАТ ГРАДСКОГ ПОГЛАВАРСТВА

 

 

Čаст нам је известити Вас да овај Одбор на дан 15 децембра 1935 године у 4 čаса по подне приређује čајанку у Градском Позориšту као и проšлих година.

Умољава се стога Економат да изволи каои до сада овоме Друšтву поклонити 100 литара вина које ćе се тоčити на Čајанки а у корист овог Друšтва, које ćе добивени приход од продатог вина употребити за помагаnjе сиротиеnj Града Суботице.

 

Секретар                                                                                              Председник Црвеног Крста

Žарко Вакаnjац                                                                                 Др М. Аćимовиć

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

18.

IAS, F:47. III 76/1938

 

 

СРЕСКИ ОДБОР

ДРУŠТВА ЦРВЕНОГ КРСТА

Бр 136

  1. III 1936 год.

СУБОТИЦА

 

 

Pretsedniku opštine i senatu grada Subotice

 

 

Upravni Odbor Društva Crvenog Krsta u Subotici doneo je još 1928. godine na jednoj od svojih sednica odluku, da se osnuje fond za podizanje jednog dečijeg opravilišta na Paliću, koje bi u smislu društvenih pravila bilo podešeno tako, da u miru služi za oporavilište slabunjave subotičke dece, a za vreme rata, da se može probratiti u vojnu bolnicu i služiti za smeštaj izvesnog broja ranjenika i bolesnika.

U svrhu podizanja ovakve jedne ustanove koja će biti ne samo od neprocenjive koristi siromašnom subotičkom građanstvu nego i služiti na čast varoši, odbor je već prikupio zamašnu sumu od preko 100 000 dinara, koju drži na priplodu kod Gradske štedionice, a prikupio bi i više, da nije pod teškim okolnostima i ekonomskim prilikama, koje poslednjih godina vladaju, bio priniđen da mesnoj sirotinji svakodnevno ukazuje svoju pomoć.

Za ostvarenje ove zamisli, ova suma nije ni približno dovoljna, ali se sa njom već može da pristupi izvršenju početnih radova, izgradnji plana, parkiranju, uređenju placa itd., što u znatnoj meri ima da pojača interesovanje mesnog građanstva, da Odbor u ovom zamašnom poduhvatu pomogne. Naročito Odbor u tom pogledu očekuje blagonaklonost i pomoć varoške uprave. Njeno bi bilo da odboru u tu svrhu besplatno ustupi podesan plac na Paliću. Takav jedan plac koji gradu ničemu ne služi a kao poručen bi bio za ovakvu ustanovu, nalazi se na uzvišici između kupališne plaže i Sokolovca.

Ako bi gradska Uprava bila voljna da ovaj ili eventualno koji drugi plac koji bi za to bio podesniji besplatno ustupi mesnom Odboru Društva Crvenog Krsta za gornju svrhu, molim da se Odbor što skorije o tome izvesti a u isto vreme i da se od strane gradske Uprave odredi jedna komisija koja bi sa određenim članovima ovog Odbora izašla na lice mesta i pregledala koje bi mesto sa higijenskog i zdravstvenog gledišta za ovaj posao bilo najpodesnije.

Odbor se nada da će g. Prestsednik opštine i gradski senat prihvatiti ovu njegovu molbu i povoljno je rešiti.

Sa odličnim poštovanjem

 

 

Секретар                                                                                              Председник Црвеног Крста

Žарко Вакаnjац                                                                      др Миодраг Аćимовиć

 

 

 

 

19.

IAS, F:57.203/1938

 

СРЕСКИ ОДБОР

ДРУŠТВА ЦРВЕНОГ КРСТА

Бр 356

  1. XII 1937 год.

СУБОТИЦА

 

 

SRESKOM NAČELNIKU

SUBOTICA

 

Čast nam je izvestiti Sresko načelstvo, da smo pozivom na član 32 tačka 7 Zakona o Društvu Crvenog Krsta Kraljevine Jugoslavije danas pod gornjim brojem uputili pismenu molbu Pretsednuku Opštine grada Subotice i umolili ga, da u budžet Opštinskog poglavarstva za narednu 1938 godinu unese izvesnu sumu na ime pomoći Crvenim Krstu, koja će se u celosti upotrebiti za društvene fondove za izvršenje zadataka Crvenog Krsta, a naročito za Fond prve pomoći mesnoj sirotinji.

Molimo načelstvo, da ovoj molbi izađe u susret i da sa svoje strane skrene pažnju Savetu grada Subotice za izvršenje ovog zadatka, koji je propisan  Zakonom o Crvenom Krstu kao i na obavezu da se po njemu postupi.

 

 

 

predsednik Crvenog krsta

Dr Miodrag Aćimović

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

25.

IAS, F:68. V 333/1945

 

МЕСНИ ОДБОР ДРУŠТВА ЦРВЕНОГ КРСТА

СУБОТИЦА

Број 301

Subotica, 24.feb.1944[345]

 

Tehničkom odelejenju

 

 

 

Grada Subotice

 

 

Molim da se zgrada Mesnog odbora Crvenog Krsta, Subotica, Šenoe ulica br. 14, koja je od bombardovanja nastradala, dovede u red, t.j. krov, zastakljivanje i ostalo.

Zgrada je potrebna za rad Crvenom Krstu.

 

Smrt Fašizmu – Sloboda Narodu!

 

 

Sekretar:                                                P-predsednik:

 

20.

F:60.2526/1941

 

Szabadkai városi

katonai parancsnokság.

 

 

A Magyar Vöröskereszt Központi Irodájának,

Budapes  t.

VIII.,Baross-utca 15.

 

A 4298/1941.számú megkeresésére közlöm:

 

Helység neve:   Szabadka sz. kir. város
Van-e vöröskereszt fiókegylet ? igen Szabadkai Járási

Vöröskereszt Egyesület
Jelenlegi vezetőjének neve állása,  címe Dr  Atyimovics Miodrag jogakadémiai  tanár

/ismeretlen helyen tartózkodik/

 
Nemzethűségi stb. szempont­ból nem esik-e kifogás alá? kifogás alá esik  
Ha igen,kit jelölt ki a járási katonai parancsnok­ság a vöröskereszt ügyei­nek   vezetésére? Ennek neve és cime: Dr. Sántha György ny. kórházi főorvos

Szabadka, I. kör,  Lenkey u. lakost.

Nevezett  a helyi  Vöröskereszt  fiókegyleti utolsó magyar elnöke volt 1918-ban.
Milyen ingatlan vagyonnal rendelkezik az ottani vö­röskereszt  fiókegylet ingatlan vagyona nincs

 

  
Készpénzvagyona: van 696 Pengő
Takarékbetétben: van 90,199 Dinár, 25 para
Ezek kinél őriztetnek: Városi  Takarékpénztár Szabadka
Van-e mentőautója, hány? van egy drb.
Egyéb vagyona, /mint pl. kórházi felszerelések,hordágyak, mentőfelszerelések, berendezési tárgyak, műtőfelszerelések, stb./ van csatolt leltár szerint

 

Szabadka, 1941……………………1941. évi… május…………hó 31.-n

 

 

aláírás.

városi katonai parancsnok.

 

21.

F:60.9006/1941

 

 

Jegyzőkönyv

 

Szabadkán 1941.július 19.-én délután ½ 6 órakor a Magyar Vörös-Kereszt Egylet alakuló gyűlésén.

Dr. Mezey István szervező orvos üdvözli a megjelenteket s a gyűlést megnyitja, majd bejutatja Mauks Márta központi szervező, délvidéki főnökasszonyt, aki átveszi az elnöklést s ismerteti a Ma­gyar Vörös-Kereszt Egylet szabadkai megalakulásának szükségét és felhívja a jelenlevőket, hogy a megalakulást mondják ki és a tiszti­kart válasszák meg.

A jelenlevők egyhangúlag hozott határozattal kimondották, hogy a Magyar Vörös-Kereszt -Egyletet Szabadkán megalakítják s elnök­nek egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Bittó Dezső tábornokot, Szabadka város katonai parancsnokát választották meg. A többi tisztsé­gekre is egyhangúlag ejtették meg a választást és pedig a következő­képpen:

Ügyvezető elnök: Dr. Mezey István orvos

Női társelnök: Szávits Szilárdné

Főorvos: Dr.Fekete Lálszló orvos

Titkár: Lépes Mihályné

A délvidéki főnökasszony javaslatára választmányi tagokul, megválasztattak az összes megjelent hölgyek és urak, névszerint a következők: Balázs Imréné, Dr.Békeffy György, Dr. Békeffy Györgyné, Dr.Britvich Józsefné, Czéhner Andorné, Dr. Dekker Endréné, Decsy Jenőné, Emich Jánosné, Erdélyi Antalné, Fehér Ferencné, Dr. Fekete Lászlóné, Gábor Béla, Gritzbauch Walterné, Ivkovics Jánosné, Kapamadzsia Konstantinné, Dr. Kengyelác Milivojné, Dr.Kovács Sztrikó Imréné, Kriszháber Jenőné, Ognyanov Péterné, Dr.Pavlovics Milosné, Pletl Antalné, Dr. Prokesch Mihályné, Prokesch Ilona, Dr. Reisz Elekné, Dr. Révffy Lajos, Dr.Révffy Lajosné, Dr.Ruby Gyula, Dr.Singer Béláné, Dr Vidákovich Ferencné, Dr. Veréb Gyula, Dr. Veréb Gyuláné, Vértessy Béláné, Dr. Vojnich Istvánné.

A választások megtörténte után Mauks Márta délvidéki főnökasszony ismertette a Magyar Vöröskereszt célját és működési körét. Bejelentette, hogy az egyesület a legrövidebb időn belül 2 hetes házi ápolónői tanfolyamot rendez az egyesület Bem utca 14. számú épületében, amelyre bárki jelentkezhet, a jugoszláviai ápolónői tanfolymot végzetteket átképző tanfolyamon átminősítik és igazolványaikat magyar igazolványokra kicserélik.

A gyűlés kimondotta, hogy a most megalakult Magyar Vörös-Kereszt Egylet jogutódja a volt Szabadkai Jugoszláv Vörös-Kereszt Egyletnek és így annak minden ingó és ingatlan vagyona a most megalakult Egyesület tulajdonába ment át. Az egyesület átvette a volt

szabadkai Vorös-Kereszst Egylet vagyonát ami a következőkből áll:

  • 2       drb. zöldposztóval bevont világosbarna szekrény
  • 22     drb. tonett szék
  • 1     drb. 3 ajtos világosbarna szekrény
  • 1       drb. zöldposztóval bevont íróasztal
  • 1           drb.  karosszék
  • 1           drb. mosdó
  • 1       drb. fogas
  • 2       drb. hordágy
  • 57     drb. gyűjtő persely
  • 16     drb. fehér ágy
  • 8       drb. hálószekrény
  • 2       drb. mosdó
  • 6       drb. gyapjútakaró
  • 15   drb. párna tollal
  • 9       drb. üres párnatok
  • 13     drb. lepedő
  • 17     drb. párnahuzat
  • 12     drb. törülköző

Az Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesület damjanich-utcai garázsában egy Dods gyártmányú mentő autó.

A Városi Takarékpénztárnál 8111/56   betétkönyvön                                         D.                                96.75

7786/393.           ”                                         D.                          90102.5

A Bem utca 14 számú ház.

Szávics Szilárdné ismertette a Bem utcai ház és az autmobil jogi helyzetét. A Bem utca 14.számú házat a volt “Stvaranje” /:Alkotás:/ szabadkai szabadkőműves páholy még 1940.-ben amikor az egyesület szabad elhatározásából feloszlott jegyzőkönyvi határozattal a Vöröskereszt Egyletnek ajándékozta. Az akkori Vörös-Kereszt Egylet az épületet birtokába is vette, de a tulajdonjog telekkönyvi átírása még nem történt meg. Az épületnek a Vörös-Kereszt javára való telekkönyvi átírása kérdésében többen felszólaltak, amire Mauks Márta délvidéki főnökasszony kijelentette, hogy folyó hó 24-én újra Szabadkára jön ez ügy végleges rendezése végett.

Az Önkéntes Mentő és Tűzoltó Egyesület garázsában levő automobil a volt szabadkai Vörös Kereszt Egylet Szabadka sz.k.városnak használatra a város és környéki mentőszolgálat teljesítésére irásban kötött szerződési feltételekkel adta át a Vörös-Kereszt Egylet azzal, hogy az Egyesület adja az üzemi anyagot, fedezi az eseti javításokat, Szabadka városa adja a garázst, a személyzetet, az autó jövedelme a Vörös-Kereszt Egyletet illeti meg, amivel a Mentő Egyesület időnként elszámol. Az elszámolás már hónapok óta nem történt meg. A gyűlés elhatározta, hogy az automobil ügyet is 24.-én a délvidéki főnökasszonnyal együttesen fogja az Egyesület rendezni.

A délvidéki főnökasszony megköszönte a megjelenteknek az érdeklődést s a gyűlést berekesztette.

Kmft.

szervező orvos                                                         délvidéki főnökasszony

elnök

 

22.

F:60.12804/1941

 

Szabadka város katonai parancsnoksága.

1941 VII. 24.

  1. 12801 /1941 eü. szám.

Tárgy: A zöldkereszt városi egészségvádelmi szolgálat.

 

 

 

H I R D E T M É N Y

 

Szabadka, 1941 julius hó 23-án

 

Felhívom a lakosság figyelmét arra, hogy a Zöldkereszt városi egészségvédelmi szolgálat f. hó 23-án a Mikes ucca 2 szám alatti házában megkezdte müködését a következö ingyenes orvosi tanécsadási orákkal és pedig:

Csecsemő és kisgyermekeknek, terhez anyáknak

Hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken d.u. ½ 5-6 óráig

Tüdőbetegeknek

Hétfőn, szerdán és pénteken reggel ½ 8-9 óráig

Bőr és nemibetegeknek

Férfiaknak: Hétfőn, szerdán és pénteken

Nöknek: Kedden, csütörtökön és szombaton d.u. ½ 4-5 óráig

Erröl értesül a Szabadkai “Hirlap” ez év julius hó 27, 29 és 31 számában jelentesse meg.

 

  1. kir. tisztiorvos városi katonai parancsnok

eü. Elöadó

 

 

23.

F:60.22044/1941

 

Budapest,Nürnberg utca 36.

1941,szeptember 22.

 

Mélyen tisztelt Polgármester Úr !

 

Engedje meg,hogy szíves figyemét felhívjam a Szabadkán /Lenkei-utca 7./ elnökletem alatt működő Orosz Vöröskereszt bi­zottságára.

Az Orosz Vöröskereszt /régi szervezet/ az emberbaráti te­vékenységet a Magyar Vöröskereszt Egylet hozzájárulásával fejti ki az egész országban.

Nagyon hálás lennék Őnnék, ha támogatná ezt az emberba­ráti működését Szabadkán is, ahol sok szegény munkanélküli, munka­képtelen, agg, invalidus orosz emigráns él. Ezek a szerencsétlen em­berek csak az Orosz Vöröskereszt támogatásából élnek.

A szabadkai bizottság h.elnöke : von Gersdorff György, /Pupinova-utca 2l/, orosz cári államtanácsos, volt orosz nemességi főmarsal.

Előre is legőszintébb köszönetet mondok melyen tisztelt Polgármester úrnak és szíves üzvözlettel maradok:

 

Nagyságos

 

Dr.Völgyi János  úrnak,

Polgármester

 

Szabadka.

 

24.

F:60.21949/1941

 

jegyzőkönyv

Felvétetett Szabadkán a tüzoltófőparancsnokság irodajában 1941 évi szeptember hó 15-ik napján a Magyar Vö­röskereszt Egylet szabadkai kirendeltségének a Szabadka Városi Katonai Parancsnoksághoz 1941 julius 28-án beadott 13.168/1941 számú kérelmében előadottak kivizsgálása tárgyában.

Jelen vannak alulirottak:

Sternhardt Sándor szabadkai Teréz tér 3 sz. alatti lakos gépkocsivezető az előtte ismertetett fenti ügydarabra vonatkozólag a következőket adja elő:

“1941 április 5-én hívtak be a jugoszláv uralom alatt katonai szolgálatra, és mint gépkocsivezetőt a tűzoltó paranosnokságon /:Damjanich-utca 55 sz. alatt:/ garazsirozott vöröskeresztes mentőautóhoz osztottak be szolgálat tételre.

1941 április 8-án hajnalban 1 órakor azt a parancsot kaptam, hogy azonnal töltsem fel üzemanyaggal a vörös-kereszt tulajdonát képező “Crveni krszt Szubotica” felirásu “Dodzs” gyártmányú mentőautót. A parancsnak elegett kellett tennem. Hajnali 2 órakor a szabadkai Vöröskereszt Egyesület elnöke, aki Atyimovity nevü jogi fakultási dékán volt – lakása elé /: Halasi ut:/ kellett állnom. Nevezett Vöröskereszt Egyesületi elnök csaladjával együtt beszállt a kocsiba magukkal hozván értéktárgyaikat is és parancsot adott hogy őt családjával együtt szállitsam le Belgrádtól nyugatra 14 km. eső Szurcsin nevü községbe. A parancsot teljesitettem es a megadott helyre ugyanaznap délelött 11 órakor érkeztünk meg. Itt azt a parancsot adta hogy várjam meg mig ő a jugoszláv minisztériummal érintkezésbe lép további utasitás kikérése céljából.

Én azzal az ürüggyel kértem engedélyt Atyimovity elnök urtól az autóval való eltávozásra, hogy Zimonyba lakó rokonaimat szeretném megnézni nem e történt a légi támadáskor valami bajuk, s igy a kocsit visszahoztam Szabadkára, és azt ujra a városi tüzoltófőparancsnokságon adtam le.

A beadvány azon állitása, hogy a kocsi az önkéntes tüzoltóságnál teljesitett volna szolgálatot nem felel meg a valóságnak, mert az a jugoszláv Vöröskereszt elnökének szökése előtt is a tűzoltó főparancsnokságon /:Damjanich-utca 55 sz. alatt:/ volt elhelyezve, és én is ugyanoda hoztam vissza azt.

Igaz, hogy nagyszombat reggelén a szabadkai vasúti-hid robbantásánál megsebesült Tamási urat hajnali 3 órakor a fenti mentőautóval én szállítottam be a városi közkórház­ba, azonban a beadványt benyújtók elhallgatták azt, hogy ennél az útnál a jugoszláv hadsereg akarta a mentőautót magával vinni, azonban én életem kockáztatásával másodszor is megmentettem a fenti mentőautót ugy, hogy a kórházmögötti mezőkön bujtam el vele. Itt rejtőzködtem mindaddig mig a jugoszláv hadsereg utolsó menetoszlopa a várost el nem hagy­ta.

Ekkor a kocsival visszajöttem újra a tüzoltófőparancsnokságra, ahol már a magyar királyi honvédség részére álltam szolgálatba egészen április l6-ig, amikor a fenti autót Dr. Benedek Mihály székesfővárosi tüzoltóalparancsnok a Dél­vidékre kirendelt tűzoltó kiképzőkeretek parancsnokának ad­tam át.

Ezzel az üggyel kapcsolatba mást előadni nem tudok”.

Jegyzőkönyv lezáratott.

kmft.

 

gépkocsivezető.                                                                   szfőv. tüzoltóalparancsnok

Délvidék tüzoltó kiképzőkeret

parancsnoka.

 

 

 

 

 

hiv. tűzoltóparancsnok

mint jegyzőkönyvvezető

 

ČELNI LJUDI SUBOTIČKOG CRVENOG KRSTA 1886-2006

 

 

 

 

 

  PREDSEDNICI PODPREDSEDNICI SEKRETARI BROJ ČLANOVA
 1886- 1887 Aurel Janković   Jožef Sigeti 499
 1887- 1892 Lukač Vojnić st.     518
1894- Jožef Piuković Lazar Mamužić    
    Đula Birkaš    
1913 Bela Vermeš      
1914 udov. Mađar Đerđa      
1915-

1918

 Dr Karolj Biro Dr Đerđ Šanta    
1926-

1941

 Dr Miodrag

Aćimović

   Dušan Stojković 233[346]
1930-   Melanija Manojlović    
1933-

1935

   Olga Ognjanov       5 stalnih,

133 redovnih

463 pomažućih
1939   Dr Vladeta Savić .    
1935-   Kosara Martinis Žarko Vakanjac 498
1941 Bito Deže      
1942-

1944

 sup. dr Velđi  Janoša Margita Čajkaš    
1945-        
1946- Dr Vladeta Savić   Žarko Vakanjac  
         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ILUSTRACIJE

 

 

 

 

 

 

 

ILUSTRACIJE

 

 

 

 

 

 

ILLUSZTRÁCIÓK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

[1] Laslo Mađar, Ilustrovana istorija Subotice, Subotica 2004, st.115

[2] vidi: Laslo Mađar, Izgradnja železničke pruge Segedin – Subotica (1864-18969), Ex Pannonia br. 1, Subotica 1996, st. 111-128

[3] Laslo Mađar, Ilustrovana istorija Subotice, Subotica 2004 st. 125.

[4] Isto, st. 125

[5] Te 1910. godine Beograd je imao 89 876, Zagreb 79 038 a  Novi Sad 30 593 stanovnika.

[6] Istorijski arhiv Subotica (dalje IAS), F:2 , Zapisnik 1882. godine, odluka br. 10499/21

[7] IAS, F:2 , Zapismik 1886,

[8] IAS, F:2. ured vel.župana 76/1890

[9] IAS, F:2. ured vel.župana 471/1894

[10] IAS, F:2, ured vel.župana 283/1897

[11] F:2. XIX 48/1913. Iz dokumenta saznajemo da je jedan sporazum iz 1906. godine precizno regulisao izgled i način upotrebe simbola i reči Crveni krst.

[12] Dr Karolj Biro (Bíró Károly) (1864-1952) advokat, gradonačelnik u periodu od 1901. do 1918. godine.

[13] Joca Manojlović, advokat (Subotica 1872-1956). vidi: Tatjana Segedinčev, Braća Vladislav i Jovan Manojlović, Ex Pannonia br. 9-10, Subotica 2006

[14] Tereza Hartman rođena Šreger ( Schrégér Teréz), (Szentes 1863 – Subotica 1940) bila je supruga Rafaela Hartmana, jednog od osnivača firme “Hartmann és Conen”. Mada je imala samo 2 razreda osnovne škole odlikovao ju je izuzetan poslovni osećaj. Sa razvojem firme, potvrdiće se kao veliki dovrotvor i pomagač dobrotvornih,  humanitarnih  i prosvetnih  udruženja  i institucija u Subotici.

[15] Vršene su pripreme i za kurseve u Subotici.

[16] IAS, F:2.XV 336/1915

[17] Privredna banka d.d. – Délvidéki Közgadasági Bank r.t.

[18] Dr Emil Libman, Istaknuti lekari Subotice (1792-1992), Subotica  2003, st. 51-55.  Objekat koji se nalazi u današnjoj ulici Ivana Gorana Kovačića ?, tadašnja Lenkei ulica  broj 174, izgrađen je upravo za sanatorijum 1906. godine. Dr Đerđ Šanta, istaknuti hirurg ginekolog ( Tenke 1863 –  Budimpešta 1947) po završetku studija radio je 1888. i 1889. godine u bolnici Crvenog krsta u Budimpešti.

[19] Stevan Sentđerđi, Subotički Crveni krst od 1886. do 1914. i od 1914. do 1918., Crveni krst u Subotici 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 28.

[20] Iz govora na svečanoj sednici Senata povodom 15 godina od oslobođenja Subotice.IAS, F:47. Zapisnik Senata 1933. g.

[21] Vidi: Miroslav Jovanović, Doseljavanje ruskih izbeglica u Kraljevinu SHS 1919-1924, Beograd 1996; Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia br. 1, st. 155-164

[22] Ugalj je bio deficitarna roba i nije se praktikovala njegova upotreba za u svrhu grajanja.

[23] „Ubogim i nemoćnim na osnovu paragrafa 145 Zak. Čl. XXII iz 1886. god. Po kojem je zavičajna opština dužna da se brine za sva ona lica, koja se bez pripomoći opštinske ne bi mogla izdržavati.“ IAS, F: 47 IV 5803/1932

[24] Dr Matija Evetović (Subotica, 24. II 1894. – 2. VII 1972.), pisac, podgradonačelik Subotice, ravnatelj subotičke Gimnazije, Gradskog muzeja.

[25] Aprovizacija je  vodila poimenične spiskove, radi dodele pomoći u brašnu.  IAS,  F:47.1199.  I 129/1919, XXIII 101/1920.

[26] IAS, F:47. XXIII 96/1920.

[27] Milenko Palić, Pregled administrativno – teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, sv. 38, Novi Sad 1954, st. 27

[28] Položaj radničke klase u 1926-27 godini, Radnička Komora za Vojvodinu, Novi Sad 1927.

   Radničke plate su tada bile u proseku od 600 do 1000 dinara, a cena hleba 2,5 dinara, šećera 13, goveđeg

mesa 13, čokolade 30

[30] Kosta Petrović, Kr. Slob. Grad Subotica i kupalište Palić, Subotica 1928. st.XVII.

[31] IAS, F:47. I 558/1931.

[32]  IAS, F:47. II 44/1928. Po „maternjem jezikui narodnosti je bilo 71 085 Jugoslovena, 523 ostalih Slovena, 2 349 Nemaca, 27 561 Madžara, 191 ostalih narodnosti“. To su podaci koje gradska vlast dostavlja za potrebe publikacije Matica živih i mrtvih Srba, Hrvata i Slovenaca. IAS, F:47. II 44/1928

[33] IAS, F :47. Gradonačelnik 853/1931

[34]  IAS, F:47. II 3603/1938. Palić je po podacima iz 1935. godine imao 1701 stanovnika, Žednik 2705, Gornji Tavankut 2892 a Donji Tavankut 3386. IAS, F:47. II 416/1935

[35] IAS, F:70. 9090/1945

[36] Kako se i u tom međuratnom periodu ispostavilo, sama veličina grada sa svojom okolinom, nije dovoljno jak garant rasta i napredka. Drugi jugoslovenski centri, poput Beograda, Zagreba ili nama bližeg Novog Sada, koji su uneli u novu državu slične ili znatno manje demografske potencijale, razvijali su se mnogo brže i uspešnije od Subotice. Otežavajuće okolnosti za Suboticu u tom vremenu su bili njen pogranični položaj, relativna demografska dominacija mađarskog stanovništva, njen dominantno poljoprivredni karakter u produkciji, malobrojnost “slovenskog” (srpskog, hrvatsko bunjevačkog) građanskog sloja.

[37] Taj izraz u javnim obraćanjima, često je koristio i subotički gradonačelnik (1929-1931), brigadni general Selimir Ostojić (Beograd 1875 – 1931). Da li mu se može pripisati i autorstvo nad njim, nije nam poznato.

[38] IAS, F:47. I 1/1923

[39] Od toga broja, nesrećnih slučajeva, samoubistva i umorstava bilo je 49. U Gradsku bolnicu je bilo primljeno ukupno 5340 bolesnika a  umrlo je 212.

[40] Za zaštitu i osiguranje radnika, Memoar centrale Sekretarijata radničkih komora i slobodnih radničkih sindikata podnet predsedniku Ministarskog saveta i Ministru socijalne politike, Beograd 1929, st. 66.

[41] IAS, F:47. I 25/1927

[42] IAS, F:47.  IV 1586/1936

[43] IAS, F:47. IV 1586/1936

[44] Radnici su zapošljavani na zidanju „Narodnog doma viteškog Kralja Aleksandra I ujedinitelja“ i Stadiona za veliki sokolski slet.

[45] IAS, F:47 1586/1936. Po podacima Mesnog međustrukovnog odbora Ujedinjenog Radničkog Sindikalnog Saveza Jugoslavije u Subotici je bio znatno veći broj nezaposlenih: oko 10 000 poljoprivrednih i 3000 industrijskih radnika.

[46] IAS, F:47 1586/1936

[47] IAS, F:47.2. Zapisnik 1921-1922. 19 PS, 803/1922. Dr Zoltan Lorant, sekretar  pisao je molbu Proširenom Senatu (gradskoj skupštini) i dobio 5000 dinara za 1922. godinu.

[48] IAS; F:47 I 2/1930. Selimir Ostojić, konjički brigadni đeneral u penziji, gradonačelnik 1929-1931. godine.

[49] IAS; F:47. IV 812/1932

[50] IAS, F:47. IV 257/1934

[51] IAS; F:47 IV 14297/1940

[52] U decembra 1933. godine tamo je bilo 67 lica, januara 1934. primljenoje 9, izašlo 3 i umrlo 8 lica.

[53] IAS, F:47 IV 5803/1932. Starci starice su dobivali tamo smeštaji hranu, nezaposleni i siromasi damo ručak.

[54] IAS; F:47 IV  3295/1938. Policija je tražila da se ta lica strožije čuvaju u Domu, a ne  da se puštaju već drugi dan.

[55] IAS, F:47. III 12/1940

[56] Vidi: Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia br. 1, st. 155-164; Ruska emigracija na subotičkom pravnom fakultetu (1920-1941), Ex Pannonia br. 2, Subotica 1997, st. 105-120

[57] Grigorije Demčenko, redovni profesor  (Kijev 1869 – Subotica 1958) otac Vasilije, majka Jevgenija, rođena Bošnjak, rodom iz Subotice?. Doktor pravnih nauka, bavio se istorijom prava, “profesorski stipendijat” Univerziteta Sv. Vladimira u Kijevu od 1892. do 1895. zatim premešten i unapređen za docenta Varšavskog univerziteta , 1920. godine potvrđen kao honorarni nastavnik  za Krivično pravo. Stigao u Suboticu  8.juna 1920. Postavljen 1922. godine za honorarnog redovnog prof.  Pravnog fakulteta u  Subotici  (Istorija slovenskog prava i Pravna enciklopedija i Krivično pravo). Penzionisan je 1936. godine.

[58] IAS, F:47. II  143/1922

[59] IAS, F:47. X 301/1930. Iz molbe gradonačelniku za pomoć, koju u ime društva potpisuje Sergije Troicki, profesor subotičkog Pravnog fakulteta.

[60] IAS, F:47. IV 1880/1932

[61] IAS, F:47. IV 1802/1932. U potpisu, kao predsednik Odbora Društva Ruskog crvenog krsta stoji Gersdorf.

[62] Pravni fakultet je osnovan 1920. godine.

[63] To je povezano sa proslavom 8. juma, dana venčanja Kralja Aleksandra I i Kraljice Marije.

[64] Iz raspisa Glavnog odbora crvenog križa Kraljevine Jugoslavije. 11.5.1932. IAS, F:47.III 2430/1933

[65] IAS, F:47.  X 28/1928

[66] IAS, F:47. II 24/1928

[67] IAS, F:47. II 24/1928

[68] IAS, F:47. IV 2808.1936

[69] Smilja Prodanović, Sreski odbor društva Crvenog krsta 1939. godine, Ex Pannonia, 7-8-9, Subotica 1998, st. 60-61

[70] Milenko Palić, Pregled administrativno – teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, sv. 38, Novi Sad 1954

[71] Dr Miodrag Aćimović (Jagodina 1875 –  ? ), profesor subotičkog Pravnog fakulteta za redovnog profesrora za predmet Krivično sudski postupak. Dekan 1921,1924,1925,1926, 1930 i 1935. godine. U 1931. predaje međunarodno javno pravo. Dobio je više odličja: Karađorđevu zvezdu 1905. godine, Orden Belog orla 1913. godine,  Orden Sv.  Save 1914. godine, Albansku spomenicu.

[72] O Sreskom načelstvu Subotica vidi: Stevan Mačković, Sresko načelstvo Subotica (1934 – 1941), Ex Pannonia, br. 3-4, Subotica 2000, st. 23-42

[73] IAS, F:47. X 167/1929

[74] IAS, F:47. X 167/1929

[75] IAS, F:47. X 299/1930.

[76] IAS, F:47. III 449/1928

[77] Bulatović je 7.09.1937. godine prijavio  Sreskom načelstvu blagajnicu tamošnjeg Crvenog krsta Amalku P. Za proneveru 346 dinara i tražio njenu krivičnu odgovornost.

[78] IAS, F : 47. IV 257/1934. Subotička Jevrejska ženska zadruga i pučka kuhinja  dala je pomoć u vrednosti od 50 135 dinara,  Dobrotvorna zajednica Bunjevaka od 29 229 a Dobrotvorna zadruga Srpkinja od 16 184. Kao ilustraciju šta znače te dinarske vrednosti prema nekim tadašnjim platama i cenama, kvalifikovani radnik je mesečno zarađivao od 2000 do 3000 dinara, a na pr. direktor  „Opšte kreditne banke d.d. – Subotica” imao je mesečnu platu 13 500, službenik 4310. dinara itd. IAS, F:43.106. Cena hleba je tada bila 4 dinara, pirinča 10, kobasice 30, kafe 40.

[79] Obično su se obraćali invalidi, bivši gradski službenici, itd.

[80] IAS, F:47 III 1747/1933. Po toj odluci vidi se da je cena 1 litre vina obračunata 3 dinara. U 1936. godini je cena vinu, koje se unosi u Grad, i na koje se nije platila gradska trošarina – poseban gradski porez na robu,  iznosi od 4,5 do 5 dinara. IAS, F:47. III 561/1936.

[81] IAS, F:47.IV 4788/1933

[82] Olga Ognjanov je bila upravnica osnovne škole u Aleksandrovu.

[83] Gligorije Jovanović je bio učitelj u Žedniku.

[84] Beba Belimarković je bila supruga brigadnog đenerala.

[85] Bela Gabor (Budimpešta 1874 – Aušvic 1943), industrijalac, jedan od vlasnika fabrike „Rothmann“ (nakon rata „Partizan, fabrika bicikla“)

[86] Radomir Vujić je bio školski nadzornik.

[87] IAS, F :47 III 76/1938 i F:47.III 1929/1936. Gradsko Tehničko odeljenje razmatralo je nekoliko zahteva za dodelu placeva za gradnju na Paliću, Bačke Duhovne oblasti za Rimokatoličku crkvu, Srpske pravoslavne crkvne opštine za pravoslavnu crkvu, Saveza skauta za dodelu zemljišta za logorovanja i Sreskog odbora Crvenog krsta za dečije oporavilište. Predlog tog tela je bio da se sačeka izrada regulacionog plana ali i da potencijalno mesto za oporavilište može biti južno od Sokolvca.

[88] IAS, F :47. III 76/1938

[89] IAS, F :47. III 76/1938. Akt nosi datum od 14.3.1939. godine.

[90] IAS, F :47. III 1726/1937

[91] IAS, F:47.IV 4788/1933

[92] IAS, F:165.13/1939

[93] Ruska kolonija je u tom periodu bila u dva „skloništa“ u ulici Oslobođenja 148 i Masarikovoj ulici 127. Tamo je stanovalo 4 porodice sa 14 dece i 9 samaca. IAS, F:165.6/1939

[94] IAS, F:165.398/1939

[95] Supruga dr Kenđelca  i firma Električna centrale su  priložili po 100 dinara, dr Balog i dr Kemnji , te dr Geršon (rabin) po 20. IAS, F:165.96/1939

[96] Sačuvani su računi za tu robu. Slanina i konzerve sardina su kupljene u mesarskoj radnji Korhec.IAS, F:165.205/1939

[97] Žarko Vakanjac, pravnik, rođen 1882. u Osijeku. Mesečni honorar za njegove usluge je bio 500 dinara.

[98] Služitelj je dobijao samo 150 dinara.

[99] IAS, F:165.205/1939. Iz obračuna prihoda saznajemo i da je prilog Ilije Šibalića  bio 300, a Konena 100 dinara.

[100] IAS, F:47.1931/1941

[101] IAS, F:47.1931/1941

[102] Nevenka Bašić Palković, Subotički Crveni krst od 1918. do 1941., Crveni krst u Subotici 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 35

[103] IAS, F:60.21949/1941. U prilogu predmeta, zapisnika o saslušanja vozača, nalazi se i obaveštenje Crvenog krsta o tarifama auto stanice iz 1938/39. godine.

[104] IAS, F:60. P-2526/1941.

[105] IAS, F:60. P-8357/1941.

 

[106] IAS, F:60. P-24241/1941.

[107] IAS, F:60. P-29098/1941.

[108] IAS, F:60. P-7944/1941.

[109] Eva Bažant, Subotički Crveni krst od 1941. do 1944. i od 1944. do 1956.m st. 39., Crveni krst u Subotici 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 39

[110] Isto

[111] Mirko Grlica, dr Antal Hegediš, Milan Dubajić, Lazar Merković, Imenik žrtava Drugog svetskog rata na području subotičke opštine, Subotica 2000.

[112] Pomoć je stizala od anglo američke organizacije za civilnu pomoć oslobođenim zemljama, od koje je već u prvoj polovini 1945. dobijeno 120 000 tona namirnica, i od Ujedinjenih nacija, od kojih je do kraja 1947. stiglo 2,5 tona razne robe. Vlado Strugar, Jugoslavija 1941-1945, Beograd 1978, st. 227.

[113] Eva Bažant, nav. delo, st. 40

[114] Radovi su obavljeni i početkom 1947. godine izvršeno je i svečano otvaranje tog objekta.

[115] Laslo Mađar, Ilustrovana istorija Subotice, Subotica 2004, st.115

[116] vidi: Laslo Mađar, Izgradnja železničke pruge Segedin – Subotica (1864-18969), Ex Pannonia br. 1, Subotica 1996, st. 111-128

[117] Laslo Mađar, Ilustrovana istorija Subotice, Subotica 2004 st. 125.

[118] Isto, st. 125

[119] Te 1910. godine Beograd je imao 89 876, Zagreb 79 038 a  Novi Sad 30 593 stanovnika.

[120] Istorijski arhiv Subotica (dalje IAS), F:2 , Zapisnik 1882. godine, odluka br. 10499/21

[121] IAS, F:2 , Zapismik 1886,

[122] IAS, F:2. ured vel.župana 76/1890

[123] IAS, F:2. ured vel.župana 471/1894

[124] IAS, F:2, ured vel.župana 283/1897

[125] F:2. XIX 48/1913. Iz dokumenta saznajemo da je jedan sporazum iz 1906. godine precizno regulisao izgled i način upotrebe simbola i reči Crveni krst.

[126] Dr Karolj Biro (Bíró Károly) (1864-1952) advokat, gradonačelnik u periodu od 1901. do 1918. godine.

[127] Joca Manojlović, advokat (Subotica 1872-1956). vidi: Tatjana Segedinčev, Braća Vladislav i Jovan Manojlović, Ex Pannonia br. 9-10, Subotica 2006

[128] Tereza Hartman rođena Šreger ( Schrégér Teréz), (Szentes 1863 – Subotica 1940) bila je supruga Rafaela Hartmana, jednog od osnivača firme “Hartmann és Conen”. Mada je imala samo 2 razreda osnovne škole odlikovao ju je izuzetan poslovni osećaj. Sa razvojem firme, potvrdiće se kao veliki dovrotvor i pomagač dobrotvornih,  humanitarnih  i prosvetnih  udruženja  i institucija u Subotici.

[129] Vršene su pripreme i za kurseve u Subotici.

[130] IAS, F:2.XV 336/1915

[131] Privredna banka d.d. – Délvidéki Közgadasági Bank r.t.

[132] Dr Emil Libman, Istaknuti lekari Subotice (1792-1992), Subotica  2003, st. 51-55.  Objekat koji se nalazi u današnjoj ulici Ivana Gorana Kovačića, tadašnja Lenkei ulica  broj 174, izgrađen je upravo za sanatorijum 1906. godine. Dr Đerđ Šanta, istaknuti hirurg ginekolog ( Tenke 1863 –  Budimpešta 1947) po završetku studija radio je 1888. i 1889. godine u bolnici Crvenog krsta u Budimpešti.

[133] Stevan Sentđerđi, Subotički Crveni krst od 1886. do 1914. i od 1914. do 1918., Crveni krst u Subotici 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 28.

[134] Iz govora na svečanoj sednici Senata povodom 15 godina od oslobođenja Subotice.IAS, F:47. Zapisnik Senata 1933. g.

[135] Vidi: Miroslav Jovanović, Doseljavanje ruskih izbeglica u Kraljevinu SHS 1919-1924, Beograd 1996; Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia br. 1, st. 155-164

[136] Ugalj je bio deficitarna roba i nije se praktikovala njegova upotreba za u svrhu grajanja.

[137] „Ubogim i nemoćnim na osnovu paragrafa 145 Zak. Čl. XXII iz 1886. god. Po kojem je zavičajna opština dužna da se brine za sva ona lica, koja se bez pripomoći opštinske ne bi mogla izdržavati.“ IAS, F: 47 IV 5803/1932

[138] Dr Matija Evetović (Subotica, 24. II 1894. – 2. VII 1972.), pisac, podgradonačelik Subotice, ravnatelj subotičke Gimnazije, Gradskog muzeja.

[139] Aprovizacija je  vodila poimenične spiskove, radi dodele pomoći u brašnu.  IAS,  F:47.1199.  I 129/1919, XXIII 101/1920.

[140] IAS, F:47. XXIII 96/1920.

[141] Milenko Palić, Pregled administrativno – teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, sv. 38, Novi Sad 1954, st. 27

[142] Položaj radničke klase u 1926-27 godini, Radnička Komora za Vojvodinu, Novi Sad 1927.

   Radničke plate su tada bile u proseku od 600 do 1000 dinara, a cena hleba 2,5 dinara, šećera 13, goveđeg

mesa 13, čokolade 30

[144] Kosta Petrović, Kr. Slob. Grad Subotica i kupalište Palić, Subotica 1928. st.XVII.

[145] IAS, F:47. I 558/1931.

[146]  IAS, F:47. II 44/1928. Po „maternjem jezikui narodnosti je bilo 71 085 Jugoslovena, 523 ostalih Slovena, 2 349 Nemaca, 27 561 Madžara, 191 ostalih narodnosti“. To su podaci koje gradska vlast dostavlja za potrebe publikacije Matica živih i mrtvih Srba, Hrvata i Slovenaca. IAS, F:47. II 44/1928

[147] IAS, F :47. Gradonačelnik 853/1931

[148]  IAS, F:47. II 3603/1938. Palić je po podacima iz 1935. godine imao 1701 stanovnika, Žednik 2705, Gornji Tavankut 2892 a Donji Tavankut 3386. IAS, F:47. II 416/1935

[149] IAS, F:70. 9090/1945

[150] Kako se i u tom međuratnom periodu ispostavilo, sama veličina grada sa svojom okolinom, nije dovoljno jak garant rasta i napredka. Drugi jugoslovenski centri, poput Beograda, Zagreba ili nama bližeg Novog Sada, koji su uneli u novu državu slične ili znatno manje demografske potencijale, razvijali su se mnogo brže i uspešnije od Subotice. Otežavajuće okolnosti za Suboticu u tom vremenu su bili njen pogranični položaj, relativna demografska dominacija mađarskog stanovništva, njen dominantno poljoprivredni karakter u produkciji, malobrojnost “slovenskog” (srpskog, hrvatsko bunjevačkog) građanskog sloja.

[151] Taj izraz u javnim obraćanjima, često je koristio i subotički gradonačelnik (1929-1931), brigadni general Selimir Ostojić (Beograd 1875 – 1931). Da li mu se može pripisati i autorstvo nad njim, nije nam poznato.

[152] IAS, F:47. I 1/1923

[153] Od toga broja, nesrećnih slučajeva, samoubistva i umorstava bilo je 49. U Gradsku bolnicu je bilo primljeno ukupno 5340 bolesnika a  umrlo je 212.

[154] Za zaštitu i osiguranje radnika, Memoar centrale Sekretarijata radničkih komora i slobodnih radničkih sindikata podnet predsedniku Ministarskog saveta i Ministru socijalne politike, Beograd 1929, st. 66.

[155] IAS, F:47. I 25/1927

[156] IAS, F:47.  IV 1586/1936

[157] IAS, F:47. IV 1586/1936

[158] Radnici su zapošljavani na zidanju „Narodnog doma viteškog Kralja Aleksandra I ujedinitelja“ i Stadiona za veliki sokolski slet.

[159] IAS, F:47 1586/1936. Po podacima Mesnog međustrukovnog odbora Ujedinjenog Radničkog Sindikalnog Saveza Jugoslavije u Subotici je bio znatno veći broj nezaposlenih: oko 10 000 poljoprivrednih i 3000 industrijskih radnika.

[160] IAS, F:47 1586/1936

[161] IAS, F:47.2. Zapisnik 1921-1922. 19 PS, 803/1922. Dr Zoltan Lorant, sekretar  pisao je molbu Proširenom Senatu (gradskoj skupštini) i dobio 5000 dinara za 1922. godinu.

[162] IAS; F:47 I 2/1930. Selimir Ostojić, konjički brigadni đeneral u penziji, gradonačelnik 1929-1931. godine.

[163] IAS; F:47. IV 812/1932

[164] IAS, F:47. IV 257/1934

[165] IAS; F:47 IV 14297/1940

[166] U decembra 1933. godine tamo je bilo 67 lica, januara 1934. primljenoje 9, izašlo 3 i umrlo 8 lica.

[167] IAS, F:47 IV 5803/1932. Starci starice su dobivali tamo smeštaji hranu, nezaposleni i siromasi damo ručak.

[168] IAS; F:47 IV  3295/1938. Policija je tražila da se ta lica strožije čuvaju u Domu, a ne  da se puštaju već drugi dan.

[169] IAS, F:47. III 12/1940

[170] Vidi: Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia br. 1, st. 155-164; Ruska emigracija na subotičkom pravnom fakultetu (1920-1941), Ex Pannonia br. 2, Subotica 1997, st. 105-120

[171] Grigorije Demčenko, redovni profesor  (Kijev 1869 – Subotica 1958) otac Vasilije, majka Jevgenija, rođena Bošnjak, rodom iz Subotice?. Doktor pravnih nauka, bavio se istorijom prava, “profesorski stipendijat” Univerziteta Sv. Vladimira u Kijevu od 1892. do 1895. zatim premešten i unapređen za docenta Varšavskog univerziteta , 1920. godine potvrđen kao honorarni nastavnik  za Krivično pravo. Stigao u Suboticu  8.juna 1920. Postavljen 1922. godine za honorarnog redovnog prof.  Pravnog fakulteta u  Subotici  (Istorija slovenskog prava i Pravna enciklopedija i Krivično pravo). Penzionisan je 1936. godine.

[172] IAS, F:47. II  143/1922

[173] IAS, F:47. X 301/1930. Iz molbe gradonačelniku za pomoć, koju u ime društva potpisuje Sergije Troicki, profesor subotičkog Pravnog fakulteta.

[174] IAS, F:47. IV 1880/1932

[175] IAS, F:47. IV 1802/1932. U potpisu, kao predsednik Odbora Društva Ruskog crvenog krsta stoji Gersdorf.

[176] Pravni fakultet je osnovan 1920. godine.

[177] To je povezano sa proslavom 8. juma, dana venčanja Kralja Aleksandra I i Kraljice Marije.

[178] Iz raspisa Glavnog odbora crvenog križa Kraljevine Jugoslavije. 11.5.1932. IAS, F:47.III 2430/1933

[179] IAS, F:47.  X 28/1928

[180] IAS, F:47. II 24/1928

[181] IAS, F:47. II 24/1928

[182] IAS, F:47. IV 2808.1936

[183] Smilja Prodanović, Sreski odbor društva Crvenog krsta 1939. godine, Ex Pannonia, 7-8-9, Subotica 1998, st. 60-61

[184] Milenko Palić, Pregled administrativno – teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, sv. 38, Novi Sad 1954

[185] Dr Miodrag Aćimović (Jagodina 1875 –  ? ), profesor subotičkog Pravnog fakulteta za redovnog profesrora za predmet Krivično sudski postupak. Dekan 1921,1924,1925,1926, 1930 i 1935. godine. U 1931. predaje međunarodno javno pravo. Dobio je više odličja: Karađorđevu zvezdu 1905. godine, Orden Belog orla 1913. godine,  Orden Sv.  Save 1914. godine, Albansku spomenicu.

[186] O Sreskom načelstvu Subotica vidi: Stevan Mačković, Sresko načelstvo Subotica (1934 – 1941), Ex Pannonia, br. 3-4, Subotica 2000, st. 23-42

[187] IAS, F:47. X 167/1929

[188] IAS, F:47. X 167/1929

[189] IAS, F:47. X 299/1930.

[190] IAS, F:47. III 449/1928

[191] Bulatović je 7.09.1937. godine prijavio  Sreskom načelstvu blagajnicu tamošnjeg Crvenog krsta Amalku P. Za proneveru 346 dinara i tražio njenu krivičnu odgovornost.

[192] IAS, F : 47. IV 257/1934. Subotička Jevrejska ženska zadruga i pučka kuhinja  dala je pomoć u vrednosti od 50 135 dinara,  Dobrotvorna zajednica Bunjevaka od 29 229 a Dobrotvorna zadruga Srpkinja od 16 184. Kao ilustraciju šta znače te dinarske vrednosti prema nekim tadašnjim platama i cenama, kvalifikovani radnik je mesečno zarađivao od 2000 do 3000 dinara, a na pr. direktor  „Opšte kreditne banke d.d. – Subotica” imao je mesečnu platu 13 500, službenik 4310. dinara itd. IAS, F:43.106. Cena hleba je tada bila 4 dinara, pirinča 10, kobasice 30, kafe 40.

[193] Obično su se obraćali invalidi, bivši gradski službenici, itd.

[194] IAS, F:47 III 1747/1933. Po toj odluci vidi se da je cena 1 litre vina obračunata 3 dinara. U 1936. godini je cena vinu, koje se unosi u Grad, i na koje se nije platila gradska trošarina – poseban gradski porez na robu,  iznosi od 4,5 do 5 dinara. IAS, F:47. III 561/1936.

[195] IAS, F:47.IV 4788/1933

[196] Olga Ognjanov je bila upravnica osnovne škole u Aleksandrovu.

[197] Gligorije Jovanović je bio učitelj u Žedniku.

[198] Beba Belimarković je bila supruga brigadnog đenerala.

[199] Bela Gabor (Budimpešta 1874 – Aušvic 1943), industrijalac, jedan od vlasnika fabrike „Rothmann“ (nakon rata „Partizan, fabrika bicikla“)

[200] Radomir Vujić je bio školski nadzornik.

[201] IAS, F :47 III 76/1938 i F:47.III 1929/1936. Gradsko Tehničko odeljenje razmatralo je nekoliko zahteva za dodelu placeva za gradnju na Paliću, Bačke Duhovne oblasti za Rimokatoličku crkvu, Srpske pravoslavne crkvne opštine za pravoslavnu crkvu, Saveza skauta za dodelu zemljišta za logorovanja i Sreskog odbora Crvenog krsta za dečije oporavilište. Predlog tog tela je bio da se sačeka izrada regulacionog plana ali i da potencijalno mesto za oporavilište može biti južno od Sokolvca.

[202] IAS, F :47. III 76/1938

[203] IAS, F :47. III 76/1938. Akt nosi datum od 14.3.1939. godine.

[204] IAS, F :47. III 1726/1937

[205] IAS, F:47.IV 4788/1933

[206] IAS, F:165.13/1939

[207] Ruska kolonija je u tom periodu bila u dva „skloništa“ u ulici Oslobođenja 148 i Masarikovoj ulici 127. Tamo je stanovalo 4 porodice sa 14 dece i 9 samaca. IAS, F:165.6/1939

[208] IAS, F:165.398/1939

[209] Supruga dr Kenđelca  i firma Električna centrale su  priložili po 100 dinara, dr Balog i dr Kemnji , te dr Geršon (rabin) po 20. IAS, F:165.96/1939

[210] Sačuvani su računi za tu robu. Slanina i konzerve sardina su kupljene u mesarskoj radnji Korhec.IAS, F:165.205/1939

[211] Žarko Vakanjac, pravnik, rođen 1882. u Osijeku. Mesečni honorar za njegove usluge je bio 500 dinara.

[212] Služitelj je dobijao samo 150 dinara.

[213] IAS, F:165.205/1939. Iz obračuna prihoda saznajemo i da je prilog Ilije Šibalića  bio 300, a Konena 100 dinara.

[214] IAS, F:47.1931/1941

[215] IAS, F:47.1931/1941

[216] Nevenka Bašić Palković, Subotički Crveni krst od 1918. do 1941., Crveni krst u Subotici 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 35

[217] IAS, F:60.21949/1941. U prilogu predmeta, zapisnika o saslušanja vozača, nalazi se i obaveštenje Crvenog krsta o tarifama auto stanice iz 1938/39. godine.

[218] IAS, F:60. P-2526/1941.

[219] IAS, F:60. P-8357/1941.

 

[220] IAS, F:60. P-24241/1941.

[221] IAS, F:60. P-29098/1941.

[222] IAS, F:60. P-7944/1941.

[223] Eva Bažant, Subotički Crveni krst od 1941. do 1944. i od 1944. do 1956.m st. 39., Crveni krst u Subotici 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 39

[224] Isto

[225] Mirko Grlica, dr Antal Hegediš, Milan Dubajić, Lazar Merković, Imenik žrtava Drugog svetskog rata na području subotičke opštine, Subotica 2000.

[226] Pomoć je stizala od anglo američke organizacije za civilnu pomoć oslobođenim zemljama, od koje je već u prvoj polovini 1945. dobijeno 120 000 tona namirnica, i od Ujedinjenih nacija, od kojih je do kraja 1947. stiglo 2,5 tona razne robe. Vlado Strugar, Jugoslavija 1941-1945, Beograd 1978, st. 227.

[227] Eva Bažant, nav. delo, st. 40

[228] Radovi su obavljeni i početkom 1947. godine izvršeno je i svečano otvaranje tog objekta.

[229] Magyar László, Szabadka képes történelme, Szabadka, 2004., 115. old.

[230] Magyar László, A Szeged – Szabadka közötti vasútvonal kiépítése (1864-1869), Ex Pannonia 1. sz., Szabadka, 1996., 111-128. old.

[231] Magyar László, Szabadka képes történelme, Szabadka, 2004.,125. old.

[232] Uo., 125. old.

[233] 1910-ben Belgrádnak 89 876, Zagrábnak 79 038, Újvidéknek pedig  30 593 lakosa volt.

[234] Szabadkai Történelmi Levéltár (a továbbiakban SZTL), F:2 , Jegyzőkönyv, 1882., 10499/21. sz. határozat.

[235] SZTL, F: , Jegyzőkönyv, 1886.

[236] SZTL, F:2. Főispáni hivatal, 76/1890.

[237] SZTL, F:2. Főispáni hivatal, 471/1894.

[238] SZTL, F:2, Főispáni hivatal, 283/1897.

[239] F:2. XIX 48/1913. Az okiratból megtudhatjuk, hogy egy 1906-ban keltezett megegyezés nagyon pontosan szabályozza a Vöröskereszt szó és jelkép jelentését és használatának módját.

[240] Dr. Bíró Károly (1864-1952) ügyvéd, az 1901-1918 közötti időszakban polgármester.

[241] Joca Manojlović, ügyvéd (Szabadka, 1872-1956). lásd: Tatjana Segedinčev, Braća Vladislav i Jovan Manojlović, Ex Pannonia 9-10. sz., Szabadka, 2006.

[242] Hartmann, szül. Schrégér Teréz, (Szentes, 1863 – Szabadka, 1940) Hartmann Rafael, a Hartmann és Conen cég megalapítója egyikének felesége. Annak ellenére, hogy csak két osztályt fejezett be, különleges üzleti érzékkel volt megáldva. A cég fellendülésével párhuzamosan egyre több emberbaráti és oktatási intézményt megsegítő jótékonysági és segélyező akcióban vett részt Szabadkán.

[243] Szabadkán is történtek előkészületek a tanfolyamok beindítására.

[244] SZTL, F:2.XV 336/1915.

[245] Délvidéki Közgadasági Bank Rt.

[246] Dr Emil Libman, Istaknuti lekari Subotice (1792-1992), Szabadka,  2003., 51-55. old. Az épület, mely a mai Ivan Goran Kovačić utcában áll (akkoriban Lenkey utca 174.) dr. Sánta György szanatóriumaként épült 1906-ban. Dr. Sánta neves nőgyógyász-sebész (Tenke, 1863 – Budapest, 1947) egyetemi tanulmányai befejezése után 1888-ban és 1889-ben a budapest Vöröskeresztes kórházban dolgozott.

[247] Szentgyörgyi István, A szabadkai Vöröskereszt 1886-tól 1914-ig és 1914-től 1918-ig, A szabadkai Vöröskereszt 1886-1986., Subotičke novine, Szabadka, 1986., 28. old.

[248]SZTL, F:47. Tanácsi jegyzőkönyv, 1933. A városi tanács Szabadka felszabadulásának 15. évfordulója kapcsán tartott ülésén elhangzott beszédből.

[249] lásd: Miroslav Jovanović, Doseljavanje ruskih izbeglica u Kraljevinu SHS 1919-1924, Belgrád, 1996.; Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia 1. sz., 155-164. old.

[250]A szén hiánycikknek számított, ezért fűtőanyagként nem is használták.

[251]SZTL, F: 47 IV 5803/1932. „A nincsteleneknek és szerencsétleneknek, az 1886. évi 145. sz. törvény XXII. szakasza értelmében. A helyi önkormányzat köteles mindazon személyekről gondoskodni, akik ezen segély nélkül képtelenek magukat fenntartani.“

[252] Dr. Matija Evetović (Szabadka, 1894. február 24. –1972. július 2.), író, Szabadka alpolgármestere, a szabadkai Gimnázium és a Városi Múzeum igazgatója.

[253] SZTL,  F:47.1199.  I 129/1919, XXIII 101/1920. Az aprovizíció pontos nyilvántartást vezetett a lisztjárandóság kiosztása céljából.

[254] SZTL, F:47. XXIII 96/1920.

[255] Milenko Palić, Pregled administrativno – teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, 38. füzet, Újvidék, 1954., 27. old.

[256] Položaj radničke klase u 1926-27 godini, Radnička Komora za Vojvodinu, Újvidék, 1927.

   A  munkások átlagos fizetése 600 és 1000 dinár között mozgott, míg például a kenyér 2,5, a cukor 13, a marhahús 13, a csokoládé 30 dinárba került.

[258] Kosta Petrović, Kr. Slob. Grad Subotica i kupalište Palić, Szabadka, 1928., 17. old.

[259] SZTL, F:47. I 558/1931.

[260]  SZTL, F:47. II 44/1928. „Anyanyelvüket és nemzeti hovatartozásukat tekintve 71 085 jugoszláv, 523 más szláv, 2349 német, 27 561 magyar, és 191 más nemzetiségű volt. Ezeket az adatokat a városi szervek Az élő és holt szerbek, horvátok és szlovének c. kiadvány szükségleteihez adalékolták. SZTL, F:47. II 44/1928.

[261] SZTL, F :47. Polgármesteri hivatal, 853/1931.

[262]  SZTL, F:47. II 3603/1938. Az 1935. évi adatok szerint Palicsnak 1701, Nagyfénynek 2705, Felső-Tavankútnak 2892, Alsó-Tavankútnak 3386 lakosa volt. SZTL, F:47. II 416/1935.

[263] SZTL, F:70. 9090/1945.

[264] Más nagyvárosok, mint Belgrád, Zágráb, vagy a hozzánk közelebb fekvő Újvidék, sokkal gyorsabban és eredményesebben fejlődtek az új államban. Szabadka kedvezőtlen helyzete határmenti fekvésével, a magyar lakosság többségi létszámával, a mezőgazdaság térhódításának más iparágakkal szemben, a szlávok (szerbek, horvátok, bunyevácok) elenyésző számánál a polgárság köreiben, magyarázható.

[265] Nyilvános fellépései alkalmával ezt a kifejezést gyakran használta Selimir Ostojić (Belgrád, 1875 – 1931.) dandárparancsnok, Szabadka polgármestere. Hogy valóban tőle származik-e, nem ismeretes számunkra.

[266] SZTL, F:47. I 1/1923.

[267]A halálesetek közül 49 alkalommal baleset, öngyilkosság vagy gyilkosság volt a halál oka. A Városi Kórházba 5340 beteget vettek fel, ezek közül 212 halt meg.

[268] Za zaštitu i osiguranje radnika, Memoar centrale Sekretarijata radničkih komora i slobodnih radničkih sindikata podnet predsedniku Ministarskog saveta i Ministru socijalne politike, Belgrád, 1929., 66. old.

[269] SZTL, F:47. I 25/1927.

[270] SZTL, F:47.  IV 1586/1936.

[271] SZTL, F:47. IV 1586/1936.

[272] A munkásokat  „A Vitéz és Egyesítő I. Sándor Király Népotthon“ és a nagy Sokol-bemutató helyszínének építkezésein foglalkoztatták.

[273] SZTL, F:47 1586/1936. A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Szakmai Összekötő helyi bizottságának adatai szerint Szabadkán sokkal több munkanélküli volt: mintegy 10 000 földműves  és 3000 gyári  munkás.

[274] SZTL, F:47 1586/1936.

[275] SZTL, F:47.2. Jegyzőkönyv, 1921-1922. 19 PS, 803/1922. Dr. Lóránt Zoltán titkár kérvénnyel fordul a kibővített közgyűléshez (városi tanácshoz), és az 1922. évre 5000 dinárt hagynak számára jóvá.

[276] SZTL; F:47 I 2/1930. Selimir Ostojić, generális, polgármester az 1929-1931 közötti időszakban.

[277] SZTL. F:47. IV 812/1932.

[278] SZTL, F:47. IV 257/1934.

[279] SZTL. F:47 IV 14297/1940.

[280]1933 decemberében a Szegényházban 67 személy volt, 1934 januárjában kilencet fogadtak be, 3 elment, 8 pedig meghalt.

[281] SZTL, F:47 IV 5803/1932. Az idősek szállást és ellátást kaptak, a munkanélküliek és szegények viszont csak ebédet.

[282] SZTL, F:47 IV  3295/1938. A rendőrség elvárta, hogy ezeket a személyeket szigorúbban felügyeljék a Szegényházban, ne engedjék ki őket már másnap.

[283] SZTL, F:47. III 12/1940.

[284] lásd: Tatjana Petković, Iz života ruske emigracije u Subotici u periodu od 1919-1941, Ex Pannonia 1. sz., 155-164. old.; Ruska emigracija na subotičkom pravnom fakultetu (1920-1941), Ex Pannonia 2. sz., Szabadka, 1997., 105-120. old.

[285] Grigorije Demčenko, rendes tanár  (Kijev, 1869 – Szabadka, 1958) a jogtudományok doktora, jogtörténettel foglalkozott, 1892-1895 között a kijevi  Sv. Vladimir Egyetem ösztöndíjasa, majd áthelyezése után a varsói egyetem docense. 1920-ban büntetőjogot tanít. Szabadkára 1920. június 8-án érkezik. 1922-től a szabadkai Jogi Egyetem bedolgozó rendes tanára. (Istorija slovenskog prava i Pravna enciklopedija i Krivično pravo). 1936-ban vonul nyugdíjba.

[286] SZTL, F:47. II  143/1922.

[287] SZTL, F:47. X 301/1930. Az egyesület polgármesterhez írt, pénzsegélyt igénylő  kérvényéből, melyet a szabadkai Jogi Egyetem tanára Sergie Troicki írt alá.

[288] SZTL, F:47. IV 1880/1932.

[289] SZTL, F:47. IV 1802/1932. Az Orosz Vöröskereszt Egyesület elnökeként Gersdorf írt alá.

[290] A Jogi Egyetem 1920-ban alakult meg Szabadkán.

[291] A dátum június 8-ához kapcsolódik, akkor kötött házasságot I. Sándor király és Mária királyné.

[292] A Jugoszláv Vöröskereszt Főbizottságának körleveléből, 1932. 5. 11.. SZTL, F:47.III 2430/1933.

[293] SZTL, F:47.  X 28/1928.

[294] SZTL, F:47. II 24/1928.

[295] SZTL, F:47. II 24/1928.

[296] SZTL, F:47. IV 2808.1936.

[297] Smilja Prodanović, Sreski odbor društva Crvenog krsta 1939. godine, Ex Pannonia, 7-8-9. sz., Szabadka, 1998., 60-61. old.

[298] Milenko Palić, Pregled administrativno – teritorijalnih promena u Vojvodini 1918-1941, Zbornik za društvene nauke, 38. füzet, Újvidék, 1954.

[299] Dr Miodrag Aćimović (Jagodina, 1875 –  ? ), A szabadkai Jogi Egyetem tanára, a bírósági büntetőeljárás tantárgyat tanította. Az egyetem dékánja 1921.,1924.,1925., 1926., 1931. és 1935. évben. 1931-ben nemzetközi jogot tanít. Több kitüntetést kapott: Karađorđe csillagot 1905-ben, Fehér Sas érdemrendet 1913-ban, Szent Sava érdemrendet 1914-ben, Albán emlékérmet.

[300] O Sreskom načelstvu Subotica lásd: Stevan Mačković, Sresko načelstvo Subotica (1934 – 1941), Ex Pannonia, 3-4. sz., Szabadka, 2000., 23-42. old.

[301] SZTL, F:47. X 167/1929.

[302] SZTL, F:47. X 167/1929.

[303] SZTL, F:47. X 299/1930.

[304] SZTL, F:47. III 449/1928.

[305] Bulatović 1937. szeptember 7-én a Vöröskereszt járási bizottságánál feljelentést tett P. Amálka ottani titkár ellen, 346 dinár elsikkasztása miatt. Kéri, hogy a titkár büntetőjogilag feleljen tettéért.

[306] SZTL, F : 47. IV 257/1934. A Zsidó Nők és a városi népkonyha 50 135 dinár, a Bunyevác Nők Jótékonysági Szövetkezete 29 229 dinár, a Szerb Nők Jótékonysági Szövetkezete 16 184 dinár pénzsegélyt gyűjtött össze. A begyűjtött pénz jelentőségét akkor érezhetjük igazán, ha tudjuk, hogy egy szakképzett munkás 2000-3000 dinárt keresett havonta,  a szabadkai Általános Hitelben Rt. igazgatójának fizetése 13 500 dinár volt, az ugyanott dolgozó tisztviselőjé pedig 4310. SZTL, F:43.106. A kenyér 4, a rizs 10, a kolbász 30, a kávé 40 dinárba került.

[307] Általában nyomorékok, volt városi tisztviselők igényeltek ilyen segélyt.

[308] SZTL, F:47 III 1747/1933.A határozatból látszik, hogy egy liter borért 3 dinárt számoltak fel. 1936-ban arra a városba behozott bornak, melyre nem fizettek fogyasztási adót, literje 4,5 és 5 dinár között mozgott. SZTL, F:47. III 561/1936.

[309] SZTL, F:47.IV 4788/1933.

[310] Olga Ognjanov a sándori iskola igazgatónője volt.

[311] Gligorije Jovanović nagyfényi tanító.

[312] Beba Belimarković egy dandártábornok felesége.

[313] Gábor Béla (Budapest, 1874 – Auschwitz, 1943.), nagyiparos, a „Rothmann“ gyár egyik tulajdonosa (a háború után Partizán Kerékpárgyár).

[314] Radomir Vujić iskolafelügyelő volt.

[315] SZTL, F :47 III 76/1938 i F:47.III 1929/1936. A városi műszaki osztály több palicsi telek kiosztására vonatkozó kérelmet is megvizsgált. Római-katolikus templomot és  pravoszláv templomot is szerettek volna építeni, a cserkészek táborozásra alkalmas telket, a Vöröskereszt gyermeküdülő építésére alkalmas telket kért. Az illetékes testület úgy határozott, hogy meg kell várni a városrendezési terv kidolgozását, és hogy a gyermeküdülő felépítésére alkalmas hely a Sokol-otthontól délre eső terület lehet.

[316] SZTL, F :47. III 76/1938.

[317] SZTL, F :47. III 76/1938. Az irat 1939. március 14-i keltezésű.

[318] SZTL, F :47. III 1726/1937.

[319] SZTL, F:47.IV 4788/1933.

[320] SZTL, F:165.13/1939.

[321] Az orosz idetelepültek két helyen húzták meg magukat: a Felszabadulás utca 148. és a Masarik utca 127. alatt. Ezeken a címeken 4 család élt 14 gyerekkel, valamint 9 egyedülálló.SZTL, F:165.6/1939

[322] SZTL, F:165.398/1939.

[323] SZTL, F:165.96/1939 Dr. Kenđelc felesége és a Villanytelep 100-100 dinárt, dr. Balog, dr. Kemnji és dr Gerson rabbi 20-20 dinárt fizettek be.

[324] Fennmaradtak az áruért kifizetett számlák, a szalonnát és halkonzerveket a Korhecz-féle hentesüzletben vették.SZTL, F:165.205/1939

[325] Žarko Vakanjac, jogász, 1882-ben született Eszéken. Szolgálataiért havonta 500 dinár honoráriumot kapott.

[326]A tisztiszolga fizetése csak 150 dinár volt.

[327] SZTL, F:165.205/1939. Az elszámolásból megtudhatjuk, hogy Ilija Šibalić 300, Conen 100 dinárt fizetett be.

[328] SZTL, F:47.1931/1941.

[329] SZTL, F:47.1931/1941.

[330] Nevenka Bašić Palković, A szabadkai Vöröskereszt 1918-tól 1941-ig, A szabadkai Vöröskereszt 1886-1986., Subotičke novine, Szabadka, 1986., 35. old.

[331] SZTL, F:60.21949/1941. A tárgy mellékletében megtalálható a Vöröskereszt Autóállomás értesítése 1938/39-ből, valamint a sofőr kihallgatásának jegyzőkönyve.

[332] SZTL, F:60. P-2526/1941.

[333]  SZTL, F:60. P-8357/1941.

[334] SZTL, F:60. P-24241/1941.

[335] SZTL, F:60. P-29098/1941.

[336] SZTL, F:60. P-7944/1941.

[337] Eva Bažant, A szabadkai Vöröskereszt 1941-től 1944-ig és 1944-től 1956-ig, A szabadkai Vöröskereszt 1886-1986., Subotičke novine, Szabadka, 1986., 39. old.

[338] Uo.

[339] Mirko Grlica, dr. Hegeűs Antal, Milan Dubajić, Lazar Merković, Szabadka község II. világháborús áldozatainak névsora, Szabadka, 2000.,

[340] A segítség egy angolszász segélyszervezettől érkezett, mely a felszabadított országok lakosságának küldött segélyt, így már 1945. első felében 120 000 tonna élelmiszer érkezett. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1947 végéig 2,5 tonna segítséget küldött. Vlado Strugar, Jugoslavija 1941-1945, Belgrád, 1978. 227. old.

[341] Eva Bažant, az említett munka, 40. old.

[342] A munkálatokat elvégezték, és az ünnepélyes átadásra 1947-ben sor is került.

 

[343] Gradski senat nije mogao izaći u susret ovoj molbi „pošto zasada nema budžetskih mogućnosti“ ali u istoj odluci stoji i da je spreman pomoći materijalom iz „Inžinjerskog magacina“ u slučaju da se sa gradnjom otpočne.

[344] IAS, F:47. X 301/1930. U predmetu su dve gotovo istovetne molbe, prva iz 8. aprila 1930. i druga iz 2. februara 1931. godine. Kao odgovor nа prvu molbu, na седници Градског Сената 12. априла  донета је одлука да се са раčуна „Награде и припомоćи“ издвоји 3000 динара, a za drugu, odlukom na sednici od 11. februara 1931. godine, – 500 dinara и уплати Одбору Руског Друšтва Црвеног Крста.  No, u sačuvanoj dokumentaciji nalazi se i dostavnica iz 24. aprila 1930, iz koje se vidi da akt sa odlukom nije mogao biti uručen predsedniku Odbora prof. Troickom „pošto se nalazi sa poslom u Parizu na neznano vreme“.

 

 

[345] Dokument je greškom datiran – 1944 a jasno je da je reč o 1945. godini.

 

[346] Toliko je bilo redovnih a 1286 pomažućih. Nevenka Bašić Palković, Subotički Crveni krst od 1918. do 1941., Subotički Crveni krst 1886-1986, Subotičke novine, Subotica 1986, st. 31