A MAGYAR-SZERB (JUGOSZLÁV) TÖRTÉNETÍRÁS  1918-1929 KÖZÖTTI HISTORIOGRÁFIÁJA

http://suarhiv.co.rs/downloads/expannonia/exPannonia_15-16.pdf

Dévavári Zoltán PhD.

A MAGYAR-SZERB (JUGOSZLÁV) TÖRTÉNETÍRÁS  1918-1929 KÖZÖTTI HISTORIOGRÁFIÁJAKolozsi, Szabadkai sajtoKULTURNA POLITIKASANDOR

Nagy dilemmája a magyar és a szerb történészeknek, hogy a két nép közelmúltjának – XX. századi –  történelmét, s azon belül elsősorban a kisebbségi kérdést mely szakirodalom felhasználásával lehet a legprecízebben, a teljességre törekedve feldolgozni. Jelen tanulmányomban erre a kérdésre igyekeztem válaszolni, feltérképezve az ezzel a témakörrel kapcsolatos legjelentősebb tanulmányokat, monográfiákat és feldolgozásokat.

Az 1918-ban formálódó új délszláv állam civilizációs, strukturális és történelmi vonatkozásban is egy rendkívül heterogén államnak számított. A különböző népek eltérő vallási, kulturális és államberendezkedési keretek között éltek az évszázadok során. Mindez magával hozta azt a rendkívül bonyolult és instabil politikai keretet és szerkezetet, amely az állam egészének berendezkedését, működését, illetve a belső feszültségeket és konfliktusokat generálta. Az elmúlt évtizedekben a történészek a részterületek, de az összefoglaló tanulmányok keretén belül is sokat foglalkoztak e kérdéskörrel.

A délszláv térség történetírása

Számos átfogó tanulmány jelent meg a délszláv térség történetéről, amelyek az előzményekkel együtt teljes képet adnak a kor politikai-, társadalmi, gazdasági- és diplomáciatörténetéről.

A jugoszláv érában jelent meg, de a mai napig jól használható a szerb történészek által megírt Istorija Jugoslavije[1] kötet. A közvetlen előzmények vonatkozásába ad részletes betekintést a Dimitrije Đorđević által szerkesztett tanulmánykötet, amelyben feltérképezésre kerülnek az első világháború alatti nagyhatalmi megfontolások, illetve az új állam megalakulásának diplomáciatörténete is.[2]

Külön ki kell emelni Čulinović, ma már szinte klasszikusnak számító kétkötetes munkáját.[3] Čulinović teljes képet fest a politikatörténeti eseményekről, részletes tájékoztatást ad a korabeli politikai pártokról is. Feltűnő azonban, hogy a kisebbségi politikai pártok bemutatása – nála is – kimaradt a feldolgozásból. Különösen jól használható az SzHSz Királyság alkotmányos kereteit, magát a vidovdani alkotmányt ismertető, illetve az ezzel kapcsolatos megfontolások részletes bemutatása, valamint a választásokat taglaló fejezet. Nagy értéket képvisel a szerb-horvát ellentét ok-okozati összefüggéseinek a részletes bemutatása, illetve ezzel kapcsolatban a kisebbségekkel való viszonyrendszer ábrázolása is. Čulinović műve, bár 1961-ben jelent meg, a mai napig nélkülözhetetlen alapműnek számít.

Szerb aspektusból friss összefoglalást ad a Momčilo Isič által szerkesztett Srbi i Jugoslavija[4] című mű. Az 1990-es évek közepén jelent meg Vasa Kazimirović: Srbija i Jugoslavija 1914-1945 munkája.[5]

A négykötetes mű impozáns. Kazimirović vonalvezetésében sajnos tetten érhetőek a kilencvenes években már erőteljes nacionalizmus stílusjegyei: koncepciója a sérelempolitikára épül, a fő hangsúlyt látásmódjában a szerbség szenvedésére helyezi. Ennek tudható be az is, hogy igen egyoldalú szempontból taglalja a magyar-szerb viszonyokat a második kötetben. Ettől függetlenül három fejezetet is hasznosan fel lehet használni. Az első kötetben Nikola Pašić politikai koncepcióját, a második kötetben a szerbiai és jugoszláv belpolitikát taglaló részt. Ezen belül jól lehet hasznosítani a politikai pártok bemutatásáról értekező fejezetet, s külön figyelmet érdemel a politikai élet kulcsfiguráit (Davidović, Pribičević, Radić) bemutató anyag.

A fentiekből látható, hogy az 1945 utáni délszláv történetírás két, jól elhatárolható gondolati síkon közelítette meg a Jugoszláv Királyság történeti feldolgozását. Az 1989-1990-ig terjedő időszak történetírásában Jugoszlávia megalakulását a délszláv nemzeti mozgalmak kiteljesedéseként, csúcspontjaként értelmezték, bár az ország belső gondjait, az eltérő civilizációs kultúrkörből eredő feszültségeket a centralizáció és a decentralizáció prizmáján keresztül vizsgálták.

Ezzel szemben – elsősorban az 1990-es években –, vagyis a második Jugoszlávia szétesésének időszakában előtérbe került az államalkotó délszláv nemzetek közötti sérelmi politika felnagyítása. Az ebben az időszakban született – elsősorban szerb – történelmi feldolgozások sokszor a napi politikának alárendelve, meglehetősen kizárólagosan, a szerb szupremácia érvényesítésének elmaradásában, illetve az általuk szükségtelennek vélt kompromisszumokban látja, láttatják az ország belső gondjait, majd végül felbomlását. S, bár a horvát történetírás számbavétele nem képezi értekezésem tárgyát, mégis utalni szeretnék arra, hogy az 1990 utáni horvát történetírás a horvát nemzeti kiteljesedés szempontjából már-már ”történelmi balesetként”, a horvát nemzeti törekvésekkel szemben alkalmazott permanens szerb agresszió eredményeként láttatja Jugoszlávia megalakulását.

A történelmi feldolgozások és monográfiák kortól és tértől független közös jellemzője viszont, hogy a nemzeti kisebbségek témaköre azokból szinte kivétel nélkül kimaradt.

Néhány mondat erejéig itt szeretnék említést tenni a magyar nyelven megjelent szakirodalomról is. A magyar olvasó számára mindenképpen nagy segítséget nyújt az eligazodásban Barbara Jelavich[6] kétkötetes műve, mely a kilencvenes években magyar nyelven is megjelent. Tárgyalt korszakunk vonatkozásában a második kötet több fejezete van segítségünkre, elsősorban az előzmények megértése kapcsán. Külön figyelmet érdemel a második kötetben a nemzeti szerveződés és a belső fejlődés problémáit taglaló rész. Jelavich tömör áttekintést ad a jugoszláv állam első éveiről, a különböző politikai pártok egymáshoz való viszonyáról is, azonban a magyar kisebbség helyzetét nem tárgyalja.

Ugyancsak jó hasznát vesszük Palotás Emil,[7] a Kelet-Európa történetével foglalkozó összehasonlító munkájában az SzHSz államról szóló fejezetnek, ugyanakkor áttekintés céljából érdemes kézbe venni Juhász József[8] kismonográfiáját és Joseph Rothschild[9] kifejezetten politikatörténeti jellegű feldolgozását is.

Magyar nyelvterületen a legfrissebb, a teljességre törekvő munka, Bíró Lászlóé,[10] aki az ország társadalmát, politikai és adminisztratív rendszerét, gazdaságát, mezőgazdaságát és oktatáspolitikáját tárgyalja, elsősorban a legismertebb szerb és horvát történészek munkái alapján – vizsgált korszakunk vonatkozásában a legtöbbször éppen Čulinovićra hivatkozva.

Államelmélet, államműködés, párttörténet

Széles szakirodalma van az államelmélet, az államműködés és a kor ideológiai vonatkozását boncolgató tanulmányoknak, amelyek átfogó ismerete a magyar kisebbség vonatkozásában is fontos adatokkal szolgálnak.

Az államberendezkedés és a nacionalizmus kérdéskörét vizsgálta Ivo Banac,[11] Aleksandar N. Dragnić[12] és Ivo Lederer.[13] Vasa Čubrilović[14] 1958-ban jelentette meg a mai napig nagy hatással bíró tanulmánykötetét, amely a XIX. századi, de a XX. századra is kihatással bíró szerb politikai gondolkodást mutatta be.

E helyen is meg kell említenünk Ferdo Čulinovićot, aki 1954-ben adta ki a Jugoszláv Állam jogtörténetét és annak fejlődését bemutató monográfiáját.[15] Čulinovićnak köszönhetően pontos ismereteink vannak a különböző pártoknak a délszláv állam alkotmányos berendezkedésével kapcsolatos nézeteiről. A szerző a pártok alkotmány-tervezetének ismertetésén túl, részletesen bemutatta és elemezte magát a vidovdáni (Vid-napi) alkotmányt is. A néhol dogmatikus megközelítést lefejtve, logikus érvrendszerű és felépítésű, a mai napig jól használható kötet nagy segítséget nyújt az első délszláv állam alkotmányos berendezkedésének megismeréséhez és megértéséhez.

Dragoslav Janković a világháború első két évét dolgozta fel igen alapos levéltári kutatásokra alapozott munkájában. Janković vizsgálódásának fókuszában Szerbiának a jugoszláv kérdéssel kapcsolatos elképzelései állnak.[16]

A szerb-horvát viszonyrendszer és Stjepan Radić politikájának megismeréséhez ad fontos, kiegészítő információkat Dušan Bajagić[17] és Branka Boban.[18]

A szerb pártok egymás közötti felfogásában, illetve a szerb-horvát politikai elit elképzelései vonatkozásában nem csak a kisebbségi kérdés, hanem az egykori Délvidék – a Vajdaság közjogi státusa tekintetében is komoly ellentétek feszültek. Ezzel kapcsolatos ismereteinket bővíthetjük Dragoslav Janković,[19] Kosta Milutinović,[20] Ranko Končar,[21] illetve Lazar Rakić[22] feldolgozásaiból. Itt kell megemlíteni két autentikus, a korszakban író szerző nevét is: Vasa Stajićra[23] és Jovan Laloševićre[24] szeretnék ezzel kapcsolatban utalni.

A Radikális Párt programjáról és a pártfelépítésről ad átfogó képet Gordana Krivokapić Jović,[25] illetve Branko Nadveza.[26] Jaša Tomić, a Radikális Párt kiemelkedő személyiségének életútját Lazar Rakić dolgozta fel,[27] s neki köszönhetően vannak beható ismereteink a Radikális Pártnak, az impériumváltás előtti időszakban a Délvidéken betöltött szerepéről is.[28]

Rakić, a párt életében fordulópontot jelentő 1902-es évtől tárgyalja annak történetét, a hangsúlyt a párt meghatározó arculatának kialakulására helyezve. A szerző rámutat a radikálisoknak az ellentmondásokkal terhes politikai viszonyrendszerére – az államhatalommal, a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos álláspontjára is. Bár itt-ott érezhetően kidomborodik a Radikális Pártnak a baloldali ideológiához és a szovjet-oroszországi forradalmakhoz való viszonyrendszerének előtérbe helyezése, ettől függetlenül a szerző egyik fontos megállapítása az a kitétel, miszerint a radikális párt az idő múlásával egyre inkább az opportunista következetlenség irányába tolódott el.

A Demokrata Párt ideológiáját, történelmi hátterével foglalkozott Desimir Tošić.[29] A kérdéskörben azonban a mai napig a legmeghatározóbb feldolgozás Branislav Gligorijević nevéhez fűződik.[30]

Gligorijević terjedelmes munkájában a levéltári kutatásokon túl a korabeli sajtó feltérképezése alapján írta meg a Demokrata Párt történetét az 1929-es királyi diktatúra bevezetéséig. A párt ideológiájának ismertetése, a demokratáknak a kommunistákhoz való viszonyrendszerének feltárása, a pártnak az alkotmányozási folyamatokban betöltött szerepe, a radikális-demokrata szembenállás részletes bemutatása, illetve a Demokrata Párt és a Horvát-Blokk közötti tárgyalások ismertetése csak néhány azon fejezetek közül, amelyek a korral foglalkozó számára lehetővé teszi az igen összetett – akkori –  politikai területen az eligazodást. Tegyük hozzá, Gligorijević ebben a munkájában fontos adatokat közöl a tárgyunk szempontjából jelentős szerepet játszó Orjuna mozgalomról is.

A jugoszlavizmus ideológiájával Branislav Gligorijević más tanulmányában is foglalkozott.[31] Rajta kívül ezt a témát dolgozta fel Nikola Žutić,[32] John R. Lampe[33] és Dejan Djokić is.[34] Ezen szerzők az egész huszadik század vonatkozásában vizsgálták ezt a kérdéskört. A jugoszláv ideológiáról jelentetett meg fontos tanulmányokat Jovo Bakić is.[35]

A magyar közösség vonatkozásában fontos a Stojan Protić által javasolt államberendezkedés vizsgálatának a kérdésköre, amelyet Čulinović már említett művén túl Olga Popovićnak[36] köszönhetően ismerhetünk teljességében. Ennél a témakörnél is meg kell említenünk Branislav Gligorijević nevét, akinek köszönhetően egyrészt a parlamentáris időszak államberendezkedését,[37] illetve a parlamenti pártok működését, alapvető célkitűzéseiket, egymással való viszonyrendszerüket ismerhetjük meg.[38]

A Kommunista Párt történetét, ideológiáját, illetve a Vajdaság területére vonatkozó baloldali, kommunista ismereteinket Danilo Kecićtől származnak.[39] Kecić kötete fontos dokumentumok sokaságát dolgozta fel: a városok és megyei bizottságok jegyzőkönyveit, a szakszervezeti és munkás-sajtót, emlék- és kéziratokat, valamint a polgári katonai szervek levéltári anyagait. Fontos megállapítása a szerzőnek, hogy 1919-ben a Vajdaság területén tevékenykedő kommunista és szociáldemokrata erőkön kívül maguk a szocialisták is folyamatos kapcsolatot tartottak fenn Budapesttel. A szerző a nemzetiségi kérdéssel, a bánsági eseményekkel – dr. Róth szerepével – is foglalkozott, s külön figyelmet szentelt az 1919-1920 közötti időszak magyarellenes kilengéseire is. Ha figyelembe vesszük a tanulmány kiadásának időpontját, ki kell emelnünk Kecić azon megállapítását is, amely szakított az addigi hivatalos állásponttal. Az 1919-1920-as megmozdulásokat ugyanis nemzeti és antimilitarista, s nem pedig kommunista jellegű eseményekként értékelte. Kecić egyébként, a vasutasok sztrájkjával is foglalkozott.

Az unitárius és a föderális államkép kérdésköréről többek között Dragoslav Janković,[40] illetve Ljubomir Antić[41] tanulmányaiból tájékozódhatunk. A jugoszláv ideológiát megtestesítő Orjuna szervezet Branislav Gligorijević[42] úttörő tanulmányát követően az utóbbi időben került a vizsgálódás fókuszába: Ivan J. Bošković[43] az Orjuna ideológiáját térképezte fel, míg Stevo Djurašić az Orjuna vajdasági részlegéről is ad átfogó ismereteket.[44] Tegyük hozzá: Djurašković elsősorban horvát szempontból vizsgálta az Orjunát, így dolgozatát Gligorijević tanulmányának ismeretében, annak fontos kiegészítőjeként tudjuk használni.     

A vajdasági magyarságról, periodikus számok és a kisebbségi kérdés

E vonatkozásban elsőként Csuka János nevét kell megemlítenem, aki a szemtanú előnyével, az akkori lapok feldolgozásával – kronológiai sorrendben – írta meg a délvidéki magyarság történetét, elsősorban a szabadkai Hírlap napilapra támaszkodva. Csuka akár memoárként is értelmezhető feldolgozása érezhetően a sérelmi politizálás jegyében, több fontos, a korban tabula rasa-nak számító kérdés elhallgatásával íródott meg. Ettől függetlenül, adatainak mennyisége, az események rekonstruálásának olvasmányossága vitathatatlanul a téma első, legfontosabb ilyen típusú alapműve. Visszaemlékezéseit a második világháború éveiben vetette papírra, de a nyomtatott példányra egészen 1995-ig várni kellett.[45]

A második világháború alatt (a kiadás éve sajnos nem került feltüntetésre) a szabadkai Minerva nyomdában a szerző magánkiadásaként jelentette meg Csuka Kisebbségi sorsban címmel kétkötetes munkáját.[46] Az első kötetben tanulmányok és kritikák találhatóak, míg a második kötet a szerző verseit tartalmazza. A tanulmányok és a kritikák elsősorban a szociográfia szempontjából térképezik fel a korabeli állapotokat, képet kapunk belőle többek között az agrárreformról és a magyar munkás élet- és bérviszonyairól is.

Mészáros Sándor[47]  a modern kori szakmai követelményeknek is megfelelően – az újvidéki Vajdasági Levéltár forrásait és a Bácsmegyei Napló korabeli számait feldolgozva írta meg monográfiáját – a magyarság politikai, szociális, kulturális, gazdasági históriáját helyezve a fókuszba.

A szerző részleteiben menően ismerteti a belgrádi hatalmi körök nagyszerb politikájának lényegét, bemutatja a magyarok társadalmi, szociális rétegződését, s aránylag nagy fejezetet szentel a munkásmozgalom kérdésének is. A pártprogram ismertetésén túl igyekszik megfesteni a magyarság kulturális életét, foglalkozik a jugoszláv-magyar diplomáciai kapcsolatokkal is. A téma taglalásának keretei és a megjelenés időpontja (1981) azonban nem tették lehetővé egy-egy részkérdésnek a tartalmibb, bővebb kibontását. Ettől függetlenül, a téma egyik legfontosabb alapművének számít a mai napig. Mészáros jelentőségét emeli az is, hogy ez volt az első, szerb nyelven megjelent, a magyar kisebbséggel foglalkozó átfogó monográfia.

A délvidéki magyarok 1918 és 1947 közötti történetét elsőként A. Sajti Enikő dolgozta fel monografikusan.[48] Tanulmányainak, feldolgozásainak átfogó ismerete nemcsak a témában való eligazodás, hanem annak megértése kapcsán is elengedhetetlen. Következtetései mellett külön figyelemre méltóak levéltári kutatásai, melyeknek köszönhetően az események ok-okozati rendszerére is teljes rálátást kaphatunk, mivel a tárgyalt korszakot a két ország kapcsolatainak tengelyében helyezi el.

Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László szerkesztésében jelent meg a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című tanulmánykötet,[49] amelyben a szerzők társadalom-, politika-, gazdaság- és művelődéstörténeti szempontok szerint vizsgálják meg a kisebbségi sorba került magyar közösségek kilenc évtizedes alakulását.

A kronológiai sorrendben közölt feldolgozások nagy előnye, hogy az olvasó egy kötetben követheti végig a kárpát-medencei magyar kisebbségek életének jelentős eseményeit, évfordulóit, de ugyanakkor átfogó képet kaphat belőle a kisebbségi magyar intézményrendszerről is. Külön ki kell emelni Bárdi Nándornak a revíziós politikát, míg Eiler Ferencnek a népszövetségi kisebbségvédelmi rendszer működését feldolgozó tanulmányát. A két világháború közötti délvidéki magyar kisebbségről a kötetben  A. Sajti Enikő írt tanulmányokat  (A Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került magyarok (1918–1921), A  jugoszláviai magyarok a két világháború között).

Bárdi Nándor a kisebbségi magyar közösségekkel kapcsolatos politikát külön is megvizsgálta.[50] Fókuszában a politikai-hatalmi érdekeknek a kulturális adottságok melletti vizsgálata állt. A szerző ugyanakkor szakaszolta az impériumváltást követő magyar kisebbségi politikai szervezkedéseket is. Jugoszlávia vonatkozásában például annak a meglátásának ad hangot, hogy a pártszervezés az 1918 előtti helyi politikusokhoz köthető. Mint azt időközben jelen sorok szerzője kimutatta — elsősorban 1921-1923 között a pártszervezésben és annak szellemi előkészítésben – nagy súllyal és szereppel bírt az októbrista emigráció, illetve a Jászi Oszkárhoz köthető polgári radikális réteg. Háttérbe szorulásuk csak később, az 1923-as választások után következett be.

A magyar kisebbségek helyzetét is érintő több tanulmányt, periodikus számot jelentetett meg a tatabányai Limes tudományos szemle. 2000-ben jelent meg a Balkán: birodalmak és nemzetek tematikus száma. Témánk szempontjából ez a kiadás elsősorban az előzmények vonatkozásában – egészen a középkorig visszamenően ad új ismereteket. A 2001-es számból érdemes kiemelni Szilágyi Imre: Együttélés és konfliktus: szerbek és magyarok a szerb nézetek tükrében, illetve Sokcsevits Dénes: A horvátok magyarságképe tanulmányát.  2002-es év második számában A. Sajti Enikő Az impériumváltás hatása a délvidéki magyarság társadalomszerkezetéről publikált. Zeidler Miklós szerkesztésében a Diktatúrák és autoriter rendszerek a 20. századi Európában periodikus száma 2003-ban jelent meg. Itt Juhász Józsefnek, a jugoszláv királydiktatúrát bemutató tanulmányát emelném ki. A következő évben a Városfejlődés „Trianon után” tematikus számban olvasható Ózer Ágnes Újvidék 1918 utáni fejlődésével kapcsolatos publikációja. Csóti Csaba szerkesztésében 2005-ben A „trianoni emlékezet” városai periodikus számában A. Sajti Enikő az 1918-1920-as impériumváltásról értekezik, míg Hornyák Árpád a pécsi impériumváltásokat vizsgálja szerb aspektusból. Ugyanebben az évben jelent meg Szilágyi Imre szerkesztésében a Nemzeti programok hosszú 19. százada kiadás is, melyben Bada Zoltán az 1844-es szerb nemzeti memorandumról, annak hatástörténetéről értekezett, Sokcsevits Dénes pedig a Horvát Jogpárt nemzeti ideológiáját vizsgálta meg. Pritz Pál szerkesztésében a Limes 2008-as Magyarságkép a 20. században tematikus számban Hornyák Árpád a jugoszláv külpolitikai gondolkodás 1918-1945 közötti magyarságképét mutatta be. Ugyanebben az évben jelent meg a Balkán első tematikus száma Seres Attila szerkesztésében, melyben témánk szempontjából igen értékes tanulmányok olvashatóak Hornyák Árpád (A Balkán-összefogás gondolatának történeti fejlődése a 19. század második és a 20. század első felében), Bada Zoltán (Az 1918. évi podgoricai Nagy Nemzetgyűlés és történelmi következményei), Bíró László (A centralista kísérlet: a királyi Jugoszlávia berendezkedése) és Mészáros Zoltán (Jugoszlávia – két állam és két dezintegráció) tollából.

Több, a téma szempontjából jól használható, de mennyiségét tekintve a Limestől jóval kevesebb tanulmány és publikáció jelent meg az újvidéki Létünk folyóiratban is. A 2008-as harmadik szám közölte Csorba Béla fordításában Ranko Končar: Vasa Stajić́ és a Vajdaság Szerbiához csatolása 1918-ban tanulmányát.

Mint azt már fentebb említettem, feltűnő, hogy a szerb történészek az évtizedek folyamán hosszú ideig nem foglalkoztak a kisebbségi kérdéssel. Ha ezt itt-ott meg is tették, akkor elsősorban az albán kisebbséggel kapcsolatban jelentek meg publikációk. E téren – látványos – előrelépés az elmúlt másfél évtizedben következett be.

1997-ben jelent meg Ljubodrag Dimić,[51] kikerülhetetlen alapmunkának számító háromkötetes feldolgozása, amely a jugoszláv állam kultúrpolitikájának szemszögéből egyben a kisebbségi kérdést is elemzi.

Dimić monográfiájának igazi értékét a hatalmas munkán és az óriási tényanyag ismertetésén túl az adja, hogy elsőként megtörve a szerb történészek évtizedes hallgatását, harmadik kötetében átfogóan nyúl a kisebbségi kérdésnek egy igen érzékeny területéhez, a kultúrpolitikához.

A bevezetőben azon túl, hogy bemutatja a kisebbségvédelmi szerződések hátterét és a jugoszláv állam kötelezettségvállalásait, Dimić a szerb történészek közül elsőként mondja ki azt, hogy a kisebbségvédelem az SzHSz Királyság egyik alapvető kötelezettségvállalásai közé tartozott.

Dimićnek köszönhetően sok értékes adatot kapunk a témánk szempontjából fontos német kisebbségről, s nem csak annak kulturális életéről, hanem politikai szervezkedéséről, illetve a Kulturbund munkájáról is. A szerző részletesen bemutatja a kultúrpolitikai törvénykezést, s egyben rámutatva úgy Svetozar Pribičević, de Stjepan Radić oktatási miniszterségének a kisebbségekkel szembeni politikájának kettősségére is.

S ha a második kötetben – az oktatási intézményrendszer bemutatása kapcsán – némi kritikát fogalmazhatunk meg Dimićtyel szemben (a húszas évek feldolgozása ugyanis várat még magára), úgy most egyben fel is kell mentenünk e bírálat egy részétől, s hangsúlyoznunk kell, hogy a harmadik kötetben – a magyar kisebbség esetében mindenképpen – pótolja ezt a hiányosságot.

Dimić, a szerb szerzők közül ugyanis elsőként – igaz szerb nyelven ekkor már Mészáros Sándor megjelentette fentebb említett kétkötetes monográfiáját – részleteiben mutatja be a magyar oktatási rendszer felszámolását, s annak hatását a magyar közösségre. Ettől jóval tovább is ment, amikor a háttérmegfontolásokat is tárgyalva vizsgálja a magyar oktatási rendszer leépítését, s kimutatja azokat a törekvéseket is, amelyek a magyarság és a zsidóság szétválasztását célozták meg. A szerző hitelességét csak erősíti, hogy a levéltári forrásokon túl a képviselőház jegyzőkönyveinek felhasználásával mutatja be az ezzel kapcsolatos vitákat, megfontolásokat, s részletesen tárgyalja a Magyar Párt követeléseit is.

Nebojša Popović,[52] Pavle Šošberger,[53] mellett ki kell emelnünk Milan Konjanin[54] nevét, aki a közelmúltban írta meg az SzHSz állam antiszemitizmusát feldolgozó munkáját. A szabadkai zsidóság történetét a Rukovet folyóirat tematikus számában 1994-ben Gottesmann Tibor, Liebmann Emil és Stevan Mačković szerkesztésében dolgozták fel. Külön figyelmet szenteltek a szabadkai zsidóság történetének rövid összefoglalójára, a kiemelkedő szabadkai zsidók portréjának bemutatására, illetve a zsidóságnak a gazdasági- és kulturális életében betöltött szerepére.[55] A zentai zsidóság történetével pedig Pejin Attila foglalkozott.[56]

A bácskai horvátok és bunyevácokkal Mario Bara tanulmányait érdemes lapozni. A Zágrábi Egyetem egykori végzős hallgatójának két munkája azon túl, hogy bemutatja a bácskai horvátok 1918-1941 közötti történetét, részletekbe menően taglalja a közösség belső megosztottságát, illetve annak politikai aktivitását is.[57] A bánsági románok történetét Gligor Popi[58] tollából van alkalmunk behatóbban tanulmányozni.

A német nemzeti közösséggel kapcsolatban írt fontos tanulmányokat Zoran Janjetović,[59] s ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkozott 1995-ben Slobodan Maričić.[60]

Dimić mellett Zoran Janjetović nevét is külön ki kell emelnünk. Először a szerb történeti irodalomban, monografikusan jelentette meg 2005-ben a királyi Jugoszlávia kisebbségpolitikájáról, köztük a délvidéki magyarokról szóló monográfiáját. Munkája értékét emeli, hogy nemcsak hazai (belgrádi, az újvidéki, a pancsovai), de külföldi (az eszéki, a zágrábi és a tübingeni)– levéltárakban is végzett kutatásokat. Magyarországi levéltárakban a szerzőnek sajnos nem volt módja kutatni.[61] Janjetović részletesen tárgyalja a kisebbségek számarányát, történelmi múltjukat. A szerző jól ismeri és hasznosítja a vonatkozó szakirodalmat is, a levéltári forrásokon túl többször éppen Dimićre, Mészárosra, az alább ismertetésre kerülő Vinaverre, A. Sajti Enikőre, vagy Gligorijevićre hivatkozva mutatja be a kisebbségi közösségek szociális struktúráját, a gazdasági életben elfoglalt szerepüket, jogi helyzetüket, az iskolapolitikát, de foglalkozik az agrárreformmal, illetve a kisebbségi sajtóval is. Janjetović könyvéből egyértelműen egy intoleráns kisebbségpolitika rajzolódik ki, az időnként kitapintható engedékenység pedig szinte kizárólag az állam külpolitikai megfontolásaiból táplálkozik.

A magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok és a kisebbségvédelem

A magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatokat elsőként Vuk Vinaver dolgozta fel.[62] A szerző elsősorban a kisantant szemszögéből vizsgálódott, hatalmas mennyiségű – a budapesti, prágai és belgrádi –  levéltári források feldolgozásán túl a kor sajtóját is felhasználta monográfiájának megírásához. A magyar-jugoszláv kapcsolatok vizsgálását az olasz-jugoszláv viszonyrendszer metszetén belül tárgyalta. A szerző sok tényanyagot, fontos részleteket publikált, bizonyos pontoknál azonban úgy stílusában, mint vonalvezetésében – mai szemmel tekintve –  egyoldalúan áll az események ok-okozati rendszerének ismertetéséhez. Ettől függetlenül Vinaver munkájának fontosságát ebben a témában nem lehet megkérdőjelezni, már csak a felhasznált és közölt hatalmas adatmennyiség és információ miatt sem.

Ugyanebben az időszakban kezdett el foglalkozni a kisantanttal Ádám Magda, aki elsőként vizsgálta meg a kisantant és Magyarország két világháború közötti kapcsolatrendszerét. A korban született különböző elképzelések ismertetésén túl a szerző részletesen bemutatja a Magyarországgal kapcsolatos politikájuk alakulását, átértékelését is. Utolsó, a témával foglalkozó monográfiájában az európai nagyhatalmi térben vizsgálja meg a kérdéskört.[63]

A magyar-jugoszláv kapcsolatokat a belgrádi levéltári adatok felhasználásával és kutatásával Hornyák Árpád dolgozta fel. Hornyák tanulmányai a diplomáciatörténeten túl a szerb-magyar kapcsolatok alakulásának figyelemmel követése szempontjából is jól használhatóak.[64]

A kisebbségvédelmi szerződések nemzetközi hátterének, és a jogi rendelkezések vonatkozásában elsőként Galántai Józsefre utalnék.[65] Galántainak köszönhetően rálátást kapunk Kelet-Közép-Európa államrendszerének és a nemzeti-kisebbségi viszonyainak átrendeződéséről. A szerző részletesen tárgyalja a kisebbségi kérdéssel kapcsolatos nemzetközi diplomáciai megfontolásokat is. A Jugoszláviával megkötött kisebbségvédelmi szerződés kapcsán bemutatja, hogy a Pašić vezetése alatti kormányok hogyan próbáltak meg kibújni ezen kötelezettségek alól, illetve megismerteti olvasóját a 9. cikkellyel is, amely a kisebbségek oktatása kapcsán az elemi iskolai rendszer kötelezettségéről szólt.

Galántain kívül George Brunner,[66] Szalayné Sándor Erzsébet,[67] Romsics Ignác,[68] Eiler Ferenc,[69] Bárdi Nándor[70] és Szarka László[71] tanulmányai voltak a segítségemre. Ezzel a témakörrel foglalkozott a kortárs Gyöngyösi Dezső is, akinek 1937-ben Zomborban jelent meg a Sorsproblémák című kötete, s melyben a többségi nemzet és a kisebbségek jogi rendszerével, viszonyával foglalkozott.[72]

Sajtótörténet

A német sajtó feldolgozása vonatkozásában ismét Zoran Janjetović nevét kell megemlítenünk, aki a német kisebbség sajtóját és kiadványait ismereti meg az érdeklődőkkel.[73] Bár szorosan nem a témánkhoz köthető, érdemes megemlíteni még Branko Bešlin munkáját is, aki 1933 és 1941 közötti időszak vonatkozásában dolgozta fel a vajdasági német sajtót.[74]

A vajdasági szerb sajtót Dušan Popov térképezte fel a nyolcvanas évek első felében.[75] A magyar sajtó kapcsán az első átfogó művet Kolozsi Tibor tette le az asztalra. Igaz, Kolozsi a szabadkai sajtóra fókuszált, azonban adatainak mennyisége és az információk sokasága miatt ezen a téren kétségkívül az egyik legmeghatározóbb tanulmány.[76]

Az olvasmányos stílusban megírt feldolgozás, amely a magyar sajtón túl a szláv lapokat is bemutatja, a gazdag anyag ismertetésén felül, a kor szemtanújának előnyeit is ötvözi: Kolozsi ugyanis mint fiatal újságíró a harmincas évek végén, a negyvenes években első, vagy másodkézből szerzett információt is megosztja olvasóival. Ennek köszönhető, hogy az itt-ott kényszerből fellelhető, a kiadás időpontjában megkövetelt dogmatikus szemléletmód lefejtése után a mai napig számos olyan fontos és útbaigazító információval szolgál olvasójának a szabadkai sajtó vonatkozásában, amelyeket az idő távlatából már igen nehéz rekonstruálni. Itt kell megemlíteni azt is, hogy Kolozsi volt az első, aki bár csak utalásszerűen, de említést tett Jászi Oszkárnak a magyar kisebbségi politika megszervezésének lehetséges irányvonaláról szóló publicisztikájáról.

Kizárólag egy napilapra, a Dél-Bácska cikkeinek ismertetésére fókuszál Hornyik Miklós[77] tanulmánya. Elsőként a tudományos élet résztvevői közül felmentette a lapot a tudományosan soha sem, de a közéletben erősen jelenlévő „fasiszta-lap” minősített vádja alól.

Meg kell említenünk Pejin Attila nevét is, aki a zentai hírlapok történeti bibliográfiáját állította össze,[78] s neki, illetve Simonyi Mártának köszönhetően[79] átfogó képet kaphatunk az impériumváltást megelőző időszak sajtó-történetének vonatkozásában is.

A Bácska és a Bánság története

A történelmi Délvidék históriája vonatkozásában, az értekezés korszakhatárát megelőző időszak vonatkozásában is gazdag helytörténeti irodalomra támaszkodhatunk. Elsőként Lőrinc Péter (Lőbl Árpád) nevét kell megemlítenünk, akinek köszönhetően betekintést nyerhetünk a bácskai politikai élet egyes, személyi aspektusaiba.[80] Lőrinc elsősorban arra kereste a választ, hogy az általa feldolgozott közéleti személyiségek, politikus-írók (Pataj Sándor, Kalmár Antal, Baloghy Ernő, a körülmények folytán bácskaivá lett Linder Béla, Faragó János és Stauer György) miképpen vélekedtek a századforduló nagy kérdéseiről: a Monarchiáról, a függetlenségi eszmékről és az erősödő szocialista mozgalmakról.

Lőbl (Lőrinc) Árpád[81] kötetében a polgári pártok működését és programját mutatta be. Lőbl munkája, akárcsak a – a baloldali és a Kommunista Párt szakirodalmával foglalkozó résznél – a már említett Danilo Kecić és Mészáros Sándor, illetve a szerb politikai pártok kapcsán röviden bemutatott Branislav Gligorijević és Lazar Rakić munkái mellett igen fontos kiegészítéseket ad a magyar-szerb viszony megértéséhez. Lőbl a szerb polgári pártok – a radikálisok és a demokraták bemutatásán túl megvizsgálja azoknak a magyar politikai opciókhoz való viszonyát is, külön figyelmet szentelve e kérdéskör kapcsán Jászi Oszkárnak és Justh Gyulának.

Zenta politikai életénél újra Pejin Attila nevét kell említenünk.[82] Tanulmánya bár az 1945-ig terjedő időszakot dolgozta fel, a mi vonatkozásunkban elsősorban az előzmények tekintetében használható, mivel a vizsgált korszakunkkal kapcsolatban kevés információt közöl.

Petkovics Kálmán 1970-ben megjelent rövid tanulmánya – a dogmatikus megközelítés kiszűrése mellett – az 1920 tavaszán Szabadkán zajlott vasutas-lázadás történetét ismerteti meg az olvasóval.[83] Kecićtyel ellentétben Petkovics nem vett tudomást az 1918-1920 közötti időszak súlyos nemzetiségi kérdéseiről, kizárólag a kommunista ideológia alapján tárgyalja és ismerteti az eseményeket.

Vizsgált korunk egyik fontos kisebbségi szereplőjének, Dettre Jánosnak az életéről több feldolgozás, tanulmány, illetve visszaemlékezés is készült. Ez utóbbi Berey Géza[84] révén, míg Dettre vajdasági tartózkodását Dévavári Dér Zoltán[85] dolgozta fel. Ruszoly József[86] a Dettre életút egészéről írt kiváló tanulmányt.

Röviden ki kell térnünk a korszak magyar kulturális életének egy-egy szegmentumát vizsgáló feldolgozásokra is. Balázs G. Árpád festőművész 1969-ben írt önéletrajza más vonatkozásokban is hasznosan forgatható.[87] Kenyeres Kovács Márta Arnold György, Gaál Ferenc és Lányi Ernő munkásságát dolgozta fel,[88] Pekár Tibor a szabadkai Dalárda történetét és a szabadkai zeneművészetet,[89] míg Káich Katalinnak köszönhetően a szabad líceumok itteni vonatkozásait ismerhetjük meg.[90]

A kisebbségi magyarság életében fontos szereppel bíró személyek életrajzai tekintetében Kalapis Zoltán háromkötetes – de sajnos még így sem teljes – összeállítására támaszkodhatunk.[91] A közelmúltban jelent meg Mák Ferenc délvidéki bibliográfiája, amely a Vajdaságon túl a muravidéki, horvátországi, a Bánság romániai részével kapcsolatban ad fontos adatokat, forrásokat.[92]

A vajdasági magyarság számára kiemelkedően fontos Bácsmegyei Naplóval kapcsolatban, a szerkesztőség tagjairól szerezhetünk új információkat a Dettre János által szerkesztett, s 1924-ben megjelent jubiláris almanachból.[93]

Felhasznált szakirodalom:

  1. Sajti Enikő (szerk.): Jugoszlávia 1918-1941. Dokumentumok. Szeged, 1989.
  2. Sajti Enikő: Bűntudat és győztes fölény – Magyarország, Jugoszlávia és a délvidéki magyarok. Szeged, 2010.
  3. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség. Magyarok a Délvidéken 1918-1947. Budapest, 2004.

Ádám Magda: A kisantant (1920-1938), Budapest, 1981.

Ádám Magda: A kisantant és Európa (1920-1929). Budapest, 1989.

Ádám Magda: Magyarország és a kisantant a harmincas években. Budapest, 1968.

Antić, Ljubomir: Nacionalne ideologije jugoslavenstva kod Hrvata u dvadesetom stoljeću, Hrvatska politika u XX. stoljeću (Ljubomir Antić szerk.).  Zagreb, 2006. 35-69. o.

Bajagić, Dušan: Stjepan Radić kao ministar prosvete Kraljevine Srba, Hrvata i Slovenaca. Tokovi Istorije 4/2006, 139-158. o.

Bakić, Jovo: Ideologija jugoslovenstva: realno jugoslovenstvo 1904-1918. Nova srpska politička misao, 2000,  vol. 7, br. 1-2. 285 o.-315 o.

Bakić, Jovo: Istraživački pristupi ideologijama jugoslovenstva. Srpska politička misao, 1998, vol. 5, br. 1-4, 79 o. -112  o.

Balázs G. Árpád: Bolyongó paletta. Szabadka, 1969.

Banac, Ivo: The national question in Yugoslavia. Origins, history, politics. Ithaca London, 1984.

Bara, Mario: Drugi preporod bačkih hrvata (1918-1941). Diplomski rad, Filozofski fakultet Sveučilišta u Zagrebu, odsjek povijesti, Zagreb, 2006.

Bara, Mario: Organiziranje i djelovanje hrvatske Seljačke Stranke među nacionalnim manjinama u Baranji, Bačkoj i Banatu do 6.I.1929. Diplomski rad, Filozofski fakultet Sveučilišta u Zagrebu, odsjek za povijest, Zagreb, 2007.

Barbara Jelavich: A Balkán története I-II. Budapest, 1996.

Bárdi Nándor: Tény és Való. Pozsony, 2004.

Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László (szerk): Viták, tervek, javaslatok a kisebbségi kérdés kezeléséről Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Gondolat, 2008 132-138 o.

Berey Géza: Hitler-Alle. Budapest, 1979.

Bešlin, Branko: Vesnik tragedije. Nemačka štampa u Vojvodini 1933-1941. godine.  Novi Sad  – Sremski Karlovci, 2001.

Bíró László: A jugoszláv állam 1918-1939. Budapest 2010.

Boban, Branka: Stjepan Radić o odgoju i naobrazbi. Radovi Zavoda za hrvatsku povijest, vol. 34-35-36,  Zagreb, 2004. 135-156. o.

Bošković, Ivan: Orjuna – ideologija i književnost. Zagreb, 2006.

Božić, Ivan –Čirković, Sima –Ekmečić, Milorad – Dedijer, Vladimir: Istorija Jugoslavije. Beograd, 1971.

Čubrilović, Vasa: Istorija političke misli u Srbiji XIX. veka. Beograd, 1958.

Čulinović, Ferdo: Državnopravna Historija Jugoslavenskih Zemalja XIX. i XX. vijeka. Zagreb, 1954.

Čulinović, Ferdo: Jugoslavija između dva rata. Zagreb, 1961.

Csuka János: A délvidéki magyarság története 1918-1941. Budapest, 1995.

Csuka János: Kisebbségi Sorsban. A délvidéki magyarság húsz éve. Minerva, Szabadka. A kötetet 1996-ban  is kiadták Csuka János: Kisebbségi sorsban. A délvidéki magyarság húsz éve (1920-1940). Budapest, 1996.

Dettre János: Új partok felé. Szabadka, 1979 . 181-249 o.

Dimić, Ljubodrag: Kulturna politika u Kraljevini Jugoslaviji 1918-1941. Beograd, 1997

Djokić, Dejan (szerk): Yugoslavism. History of a failed idea 1918-1992. London, 2003.

Djuraskovic, Stevo: Fascism  in Central Europe: The Organisation of the Yugoslav Nationalits – Orjuna 1921-1929. Submitted to Central European University, History Department, letölthető: http://www.etd.ceu.hu/2007/djuraskovic_stevo.pdf  (letöltés ideje: 2010. december 2, 17:47)

Đorđević, Dimitrije (szerk.) Creation of  Yugoslavia 1914-1918. Santa Barbara — Oxford, 1980.

Dragnich N. Alex: The first Yugoslavia. Search for a viable political system. Stanford, 1983.

Eiler Ferenc: A két világháború közötti nemzetközi kisebbségvédelem rendszere. (http://www.hunsor.se/dosszie/aketvilaghaborukozt.pdf, letöltés ideje: 2010. március 17, 18:47.

Eiler Ferenc: A népszövetségi kisebbségvédelmi rendszer működése az első években Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Gondolat, 2008, 60-66 o.

Eiler Ferenc: Nemzetközi kisebbségi kongresszusok a két világháború között. Regio, Kisebbség, politika, társadalom 1996. 7. évf. 3.sz. (http://epa.oszk.hu/00000/00036/00026/pdf/06.pdf) Letöltés ideje: 2010. március 17, 18:49

Galántai József: Trianon és a kisebbségvédelem. A kisebbségvédelem nemzetközi jogrendjének kialakítása 1919-1920. Budapest, 1989.

Georg Brunner: Nemzetiségi kérdés és kisebbségi konfliktusok Kelet-Európában. Budapest 1995.

Gligorijević, Branislav: Demokratska stranka i politički odnosi u Kraljevini Srba Hrvata i Slovenaca. Beograd, 1970.

Gligorijević, Branislav: Jugoslovenstvo između dva rata.  Jugoslovenski istorijski časopis, 1986/1-4, 71-97 o.

Gligorijević, Branislav: Organizacija Jugoslovenskih nacionalista (Orjuna). Istorija XX. veka, Zbornik radova 5, Beograd (Belgrád), 1963. 315–393 o.

Gligorijević, Branislav: Parlament i političke stranke u Jugoslaviji – 1919-1929. Beograd, 1979.

Gligorijević, Branislav: Parlamentarni sistem u Kraljevini SHS. 1919-1929, Beograd, 1973.

Gotesman, Tibor, Libman, dr. Emil, Mačković, Stevan (szerk.): Istorija, Subotičkih Jevreja. Rukovet, Subotica, broj 4-5/1994

Gyöngyösi Dezső: Sorsproblémák. Sombor, 1937.

Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927. Újvidék, 2004.

Hornyák Árpád: Találkozások-ütközések – Fejezetek a 20. századi magyar-szerb kapcsolatok történetéből. Pécs, 2010.

Hornyik Miklós: A Délbácska története (1920-1929). Újvidék, 1985.

  1. Lederer, Ivo: Nationalism and the Yugoslavs, Nationalism in Eastern Europe. Seattle-London, 1969. 398-438.o.

Janjetović, Zoran: Between Hitler and Tito: the disappearance of the Vojvodina Germans. Beograd, 2000.

Janjetović, Zoran: Deca Careva, pastorčad kraljeva – Nacionalne manjine u Jugoslaviji 1918-1941. Beograd, 2005.

Janjetović, Zoran: German minority press and publishing in the inter – war Yugoslavia. http://www.drustvosns.org/nemacka%20manjina/janjetovic/Z.%20Janjetovic,%20German%20Minority%20Press%20and%20Publishing%20in%20the%20Inter-War%20Yugoslavia.pdf (Letöléts ideje:  2010. március 17, 18:37)

Janjetović, Zoran: Nemci u Vojvodini, Beograd, 2009.

Janjetović, Zoran: The Making of the German Minority in Yugoslavia (1918-1929). http://www.donauschwabenusa.org/pdf%20forms/Ed%20Gr%C3%BCnwald%20articles/The%20Making%20of%20the%20German%20Minority%20in%20Yugoslavia%201918_1929.pdf (Letöltés ideje: 2010. március 17, 18:16)

Janjetović, Zoran: Vajmarska republika i nemačka manjina u Jugoslaviji. Tokovi istorije, VI, 1-4, 1998, 140-155.

Janković, Dragoslav: Oko unitarnog ili federativnog uređaja prve zajedničke jugoslovenske države, Stvaranje Jugoslovenske države (Nikola Popović szerk.). Beograd, 1983. 383-392. o.

Janković, Dragoslav: Srbija i jugoslovensko pitanje 1914–1918. Beograd, 1973.

John R. Lampe: Yugoslavia as History: Twice there was a country (second edition). Cambridge, 2000.

Joseph Rothschild: Jugoszlávia története a két világháború között. Szeged, 1996.

Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia. A délszláv állam  története. Budapest, 1999.

Káich Katalin: Szabad Líceumok Bácskában és Bánátban. Újvidék, 1979.

Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz I-II-III. Újvidék, 2002, 2003.

Kazimirović, Vasa: Srbija i Jugoslavija 1914-1945. Kragujevac, 1995.  4. kötet

Kecić, Danilo: Osztályharcok Vajdaságban. Újvidék, 1980.

Kenyeres Kovács Márta: Régi nóta, híres nóta… Szabadka, 1976.

Koljanin, Milan: Jevreji i antisemitizam u Kraljevini Jugoslaviji 1918-1941. Beograd, 2008.

Kolozsi Tibor: A szabadkai sajtó 1919-1945. Újvidék 1979.

Končar, Ranko: Vasa Stajić és a Vajdaság Szerbiához csatolása 1918-ban. (Csorba Béla fordítása) Létünk,  2008/3, 18-28. o.

Krivokapić – Jović, Gordana: Oklop bez viteza. O socijalnim osnovama i organizacionoj strukturi Narodne radikalne stranke u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca (1918-1929). Beograd, 2002.

Lalošević, J.: Naše oslobođenje i ujedinjenje. Subotica. 1929.

Limes folyóirat 2000-2008 közötti számai

Lebl, Arpad: Građanske partije u Vojvodini 1887-1918. Novi Sad, 1979.

Lőrinc Péter: Bácskai polgári politikai elmélet (1880-1920). Szabadka 1976.

Mák Ferenc: A délvidéki magyarság válogatott történeti és honismereti bibliográfiája, Újvidék. 2008.

Maričić, Slobodan: Folksdojčeri u Jugoslaviji. Zemun, 1995.

Mesaroš, Šandor: Položaj Mađara u Vojvodini 1918-1929. Novi Sad, 1981.

Milutinović, Kosta: Vojvodina i stvaranje Jugoslavije. Historijski pregled, br. 3–4., Zagreb, 1961., 200–201. o,  U.ö.: Vojvodina između Beograda i Zagreba. Starine, knj. 53., Zagreb, 1966, 341. o.

Momčilo, Isić (szerk.): Srbi i Jugoslavija – Država, društvo, politika. Beograd, 2007.

Nadveza, Branko: Srpska Radikalna stranka Milana Stojadinovića. Beograd, 2006.

Palotás Emil: Kelet-Európa története a 20. század első felében. Budapest 2003. 397 427.o.

Pavle, Šošberger: Jevreji u Vojvodini – Kratak pregled istorije vojvođanskih Jevreja. Novi Sad, 1998.

Pejin Attila: A zentai hírlapok történeti bibliogárfiája (1875-1962). Zenta, 2004. Az interneten is olvasható: http://mek.niif.hu/01800/01856/01856.htm#7 (Letöltés ideje:  2010. március 17, 19:21)

Pejin Attila: A zentai zsidóság történetete. Zenta, 2003.

Pejin Attila: Zenta politikai élete (1867-1945). Zenta, 2005.

Pekár Tibor: A szabadkai dalegyesület története. Szabadka, 2009. U.ö.: A zenekari muzsikálás kétszáz éve (1803-2003) Szabadkán. Szabadka, 2005.

Petkovics Kálmán: A tizennyolc nyárfa, Szabadka. 1970. (Petkovics e feldolgozása, három másik tanulmány keretében 1982-ben az újvidéki Fórum kiadásában  is megjelent.)

Popi, Gligor: Formiranje, razvoj i delovanje Rumunske stranke (1923-1929). Istraživanja, 3, 1974, 309-365. o.

Popi, Gligor: Rumuni u jugoslovenskom banatu između dva rata (1918-1941). Novi Sad, 1976.

Popov, Dušan: Srpska štampa u Vojvodini 1918–1941. Novi Sad, 1983.

Popović, Nebojša: Jevreji u Srbiji 1918-1941. Beograd, 1997

Popović, Olga: Stojan Protić i ustavno rešenje nacionalnog pitanja u Kraljevini SHS. Beograd, 1988.

Rakić, Lazar: Jaša Tomić (1856-1922). Novi Sad, 1986.

Rakić, Lazar: Radikalna stranka u Vojvodini 1902-1919. Novi Sad, 1983.

Rakić, Lazar: Vojvodina u vreme stvaranja jugoslovenske države 1918. Beograd, 1988,

Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép és Délkelet Európában a 19. és a 20. században. Budapest, 2004. 193-206 o.

Ruszoly József: Dettre János és kora. Szeged, 1994.

Simonyi Mária: A magyar politikai sajtó története 1918-ig a mai Vajdaság területén. Tóthfalu, 2003.

Stajić, Vasa: Moje učešće u jugoslovenskom ujedinjenju. Spomenica oslobođenja Vojvodine 1918. Novi Sad, 1929

Szalayné Sándor Erzsébet: A kisebbségvédelem nemzetközi jogi intézményrendszere a 20. században. Budapest 2003. 79-145 o.

Szarka László: Nemzetállamok, kisebbségek az 1920-as években Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Gondolat 2008, 66-74 o.

Tosić, Desimir: Demokratska stranka 1920-1941. Beograd, 2006.

Vinaver, Vuk: Jugoslavija i Mađarska 1918-1933. Beograd 1971.

Vinaver, Vuk: Jugoslavija i Mađarska 1933-1941. Beograd 1976.

Žutić, Nikola: Ideologija jugoslovenstva i njeno raspadanje (1929-1939). Istorijski Glasnik, 1988/1-2. 63 – 91 o.

 

 

[1] Ivan Božić – Sima Ćirković – Milorad Ekmečić – Vladimir Dedijer: Istorija Jugoslavije. Beograd,  1971.

[2] Dimitrije Đorđević (szerk.) Creation of  Yugoslavia 1914-1918. Santa Barbara – Oxford, 1980.

[3] Ferdo Čulinović: Jugoslavija između dva rata. Zagreb, 1961.

[4] Isić Momčilo (szerk.): Srbi i Jugoslavija – Država, društvo, politika. Beograd, 2007.

[5] Vasa Kazimirović: Srbija i Jugoslavija 1914-1945. Kragujevac, 1995.  4. kötet

[6] Barbara Jelavich: A Balkán története I-II. Budapest, 1996.

[7] Palotás Emil: Kelet-Európa története a 20. század első felében. Budapest 2003. 397-427.o.

[8] Juhász József: Volt egyszer egy Jugoszlávia. A délszláv állam  története. Budapest, 1999.

[9] Joseph Rothschild: Jugoszlávia története a két világháború között. Szeged, 1996.

[10] Bíró László: A jugoszláv állam 1918-1939. Budapest 2010.

[11] Ivo Banac: The national question in Yugoslavia. Origins, history, politics. Ithaca-London, 1984.

[12] Dragnich N. Alex: The first Yugoslavia. Search for a viable political system. Stanford, 1983.

[13] Ivo J. Lederer: Nationalism and the Yugoslavs, Nationalism in Eastern Europe. Seattle-London, 1969. 398-438.o.

[14] Vasa Čubrilović: Istorija političke misli u Srbiji XIX. veka. Beograd, 1958.

[15] Ferdo Čulinović: Državnopravna Historija Jugoslavenskih Zemalja XIX. i XX. vijeka. Zagreb, 1954.

[16] Dragoslav Janović: Srbija i Jugoslovensko pitanje 1914-1915. Beograd, 1973.

[17] Dušan Bajagić: Stjepan Radić kao ministar prosvete Kraljevine Srba, Hrvata i Slovenaca. Tokovi Istorije 4/2006, 139-158. o.

[18] Branka Boban: Stjepan Radić o odgoju i naobrazbi. Radovi Zavoda za hrvatsku povijest, vol. 34-35

36,  Zagreb, 2004. 135-156. o.

[19] Dragoslav Janković: Srbija i jugoslovensko pitanje 1914–1918. Beograd, 1973.

[20] Kosta Milutinović: Vojvodina i stvaranje Jugoslavije. Historijski pregled, br. 3–4., Zagreb, 1961., 200–201. o,  U.ö.: Vojvodina između Beograda i Zagreba. Starine, knj. 53., Zagreb, 1966, 341. o.

[21] Ranko Končar: Vasa Stajić és a Vajdaság Szerbiához csatolása 1918-ban. (Csorba Béla fordítása)

Létünk,  2008/3, 18-28. o.

[22] Lazar Rakić: Vojvodina u vreme stvaranja jugoslovenske države 1918. Beograd, 1988,

[23] Vasa Stajić: Moje učešće u jugoslovenskom ujedinjenju. Spomenica oslobođenja Vojvodine 1918.

Novi Sad, 1929

[24] J. Lalošević: Naše oslobođenje i ujedinjenje. Subotica. 1929.

[25] Gordana Krivokapić – Jović: Oklop bez viteza. O socijalnim osnovama i organizacionoj strukturi Narodne radikalne stranke u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca (1918-1929). Beograd, 2002.

[26] Branko Nadveza: Srpska Radikalna stranka Milana Stojadinovića. Beograd, 2006.

[27] Lazar Rakić: Jaša Tomić (1856-1922). Novi Sad, 1986.

[28] Lazar Rakić: Radikalna stranka u Vojvodini 1902-1919. Novi Sad, 1983.

[29] Desimir Tošić: Demokratska stranka 1920-1941. Beograd, 2006.

[30] Branislav Gligorijević: Demokratska stranka i politički odnosi u Kraljevini Srba Hrvata i Slovenaca.

Beograd, 1970.

[31] Branislav Gligorijević: Jugoslovenstvo između dva rata.  Jugoslovenski istorijski časopis, 1986/1-4, 71 -97 o.

[32] Nikola Žutić: Ideologija jugoslovenstva i njeno raspadanje (1929-1939). Istorijski Glasnik, 1988/1-2. 63 – 91 o.

[33] John R. Lampe: Yugoslavia as History: Twice there was a country (second edition). Cambridge, 2000.

[34] Dejan Djokić (szerk): Yugoslavism. History of a failed idea 1918-1992. London, 2003.

[35] Jovo Bakić: Ideologija jugoslovenstva: realno jugoslovenstvo 1904-1918. Nova srpska politička misao, 2000,  vol. 7, br. 1-2. 285 o.-315 o. és  U.ö..: Istraživački pristupi ideologijama jugoslovenstva.

Srpska politička misao, 1998, vol. 5, br. 1-4, 79 o. -112  o.

[36] Olga Popović: Stojan Protić i ustavno rešenje nacionalnog pitanja u Kraljevini SHS. Beograd, 1988.

[37] Branislav Gligorijević: Parlamentarni sistem u Kraljevini SHS. 1919-1929, Beograd, 1973.

[38] Branislav Gligorijević: Parlament i političke stranke u Jugoslaviji – 1919-1929. Beograd, 1979.

[39] Danilo Kecić: Osztályharcok Vajdaságban. Újvidék, 1980.

[40] Dragoslav Janković: Oko unitarnog ili federativnog uređaja prve zajedničke jugoslovenske države, Stvaranje Jugoslovenske države (Nikola Popović szerk.). Beograd, 1983. 383-392. o.

[41] Ljubomir Antić: nacionalne ideologije jugoslavenstva kod hrvata u dvadesetom stoljeću, Hrvatska politika u XX. stoljeću (Ljubomir Antić szerk.).  Zagreb, 2006. 35-69. o.

[42] Branislav Gligorijević: Organizacija Jugoslovenskih nacionalista (Orjuna). Istorija XX. veka, Zbornik radova 5, Beograd (Belgrád), 1963. 315–393 o.

[43] Ivan Bošković: Orjuna – ideologija i kniževnost. Zagreb, 2006.

[44] Stevo Djuraskovic: Fascism  in Central Europe: The Organisation of the Yugoslav Nationalits –Orjuna 1921-1929. Submitted to Central European University, History Department, letölthető: http://www.etd.ceu.hu/2007/djuraskovic_stevo.pdf  (letöltés ideje: 2010. december 2, 17:47)

[45] Csuka János: A délvidéki magyarság története 1918-1941. Budapest, 1995.

[46] Csuka János: Kisebbségi Sorsban. A délvidéki magyarság húsz éve. Minerva, Szabadka, ?. A kötetet 1996-ban  is kiadták Csuka János: Kisebbségi sorsban. A délvidéki magyarság húsz éve (1920-1940). Budapest, 1996.

[47] Šandor Mesaroš: Položaj mađara u Vojvodini 1918-1929. Novi Sad, 1981.

[48] A. Sajti Enikő munkássága a korszak egészét (1918-1947) érinti. E helyen csak a vizsgált korszakunkat is érintő írásait soroljuk fel. A. Sajti Enikő: Jugoszlávia 1918-1941. Dokumentumok. Szeged, 1989.  U. ö: Hungarians in the Vojvodina 1918-1947, New York, 2003. U.ö.: Impériumváltások, revízió, kisebbség.  Magyarok a Délvidéken 1918-1947. Budapest, 2004. U. ö: Bűntudat és győztes fölény – Magyarország, Jugoszlávia és a délvidéki magyarok. Szeged, 2010. ( Ez utóbbiban A. Sajti különböző folyóiratokban közölt tanulmányainak gyűjteménye található.)

[49] Bárdi Nándor – Fedinec Csilla – Szarka László (szerk.): Kisebbségi magyar közösségek a 20.  században. Budapest, 2008.

[50] Bárdi Nándor: Tény és Való. Pozsony, 2004.

[51] Ljubodrag Dimić: Kulturna politika u Kraljevini Jugoslaviji 1918-1941. Beograd, 1997.

[52] Nebojša Popović: Jevreji u Srbiji 1918-1941. Beograd, 1997. Šošberger Pavle: Jevreji u Vojvodini Kratak pregled istorije vojvođanskih Jevreja. Novi Sad, 1998.

[54] Milan Koljanin: Jevreji i antisemitizam u Kraljevini Jugoslaviji 1918-1941. Beograd, 2008.

[55] Tibor Gotesman, dr. Emil Libman, Stevan Mačković (szerk.): Istorija, Subotičkih jevreja. Rukovet, Subotica, broj  4-5/1994

[56] Pejin Attila: A zentai zsidóság történetete. Zenta, 2003.

[57] Mario Bara: Drugi preporod bačkih hrvata (1918-1941). Diplomski rad, Filozofski fakultet Sveučilišta u Zagrebu, odsjek povijesti, Zagreb, 2006. U. ö: Organiziranje i djelovanje hrvatske Seljačke Stranke među nacionalnim manjinama u Baranji, Bačkoj i Banatu do 6.I.1929. Diplomski rad, Filozofski fakultet Sveučilišta u Zagrebu, odsjek za povijest, Zagreb, 2007.

[58] Gligor Popi: Rumuni u jugoslovenskom Banatu između dva rata (1918-1941). Novi Sad, 1976. U.ö:  Formiranje, razvoj i delovanje Rumunske stranke (1923-1929). Istraživanja, 3, 1974, 309-365. o.

[59] Zoran Janjetović: Vajmarska republika i nemačka manjina u Jugoslaviji. Tokovi istorije, VI, 1-4, 1998, 140-155. o. U.ö.: Nemci u Vojvodini, Beograd (Belgrád). 2009. U. ö: Between Hitler and Tito: the disappearance of the Vojvodina Germans. Beograd, 2000. U. ö: The Making of the German Minority in Yugoslavia (1918-1929). http://www.donauschwabenusa.org/pdf%20forms/Ed%20Gr%C3%BCnwald%20articles/The%20Making%20of%20the%20German%20Minority%20in%20Yugoslavia%201918_1929.pdf (Letöltés ideje: 2010. március 17, 18:16)

[60] Slobodan Maričić: Folksdojčeri u Jugoslaviji. Zemun, 1995.

[61] Zoran Janjetović: Deca Careva, pastorčad kraljeva – Nacionalne manjine u Jugoslaviji 1918-1941. Beograd, 2005.

[62] Vuk Vinaver: Jugoslavija i Mađarska 1918-1933. Beograd, 1971, u.ö: Jugoslavija i Mađarska 1933-Beograd, 1976

[63] Ádám Magda: Magyarország és a kisantant a harmincas években. Budapest, 1968, u.ö: A kisantant (1920-1938), Budapest, 1981,  illetve: A kisantant és Európa (1920-1929). Budapest, 1989.

[64] Hornyák Árpád: Magyar-jugoszláv diplomáciai kapcsolatok 1918-1927. Újvidék, 2004. U.ö.: Találkozások-ütközések – Fejezetek a 20 századi magyar-szerb kapcsolatok történetéből. Pécs, 2010.

[65] Galántai József: Trianon és a kisebbségvédelem. A kisebbségvédelem nemzetközi jogrendjének kialakítása 1919-1920. Budapest, 1989.

[66] Georg Brunner: Nemzetiségi kérdés és kisebbségi konfliktusok Kelet-Európában. Budapest 1995.

[67] Szalayné Sándor Erzsébet: A kisebbségvédelem nemzetközi jogi intézményrendszere a 20. században. Budapest 2003. 79-145 o.

[68] Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép és Délkelet Európában a 19. és a 20. században. Budapest, 2004. 193-206 o.

[69] Eiler Ferenc: A népszövetségi kisebbségvédelmi rendszer működése az első években Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Gondolat, 2008, 60-66 o, ö: A két világháború közötti nemzetközi kisebbségvédelem rendszere. (http://www.hunsor.se/dosszie/aketvilaghaborukozt.pdf, letöltés ideje: március 17, 18:47, illetve: Nemzetközi kisebbségi kongresszusok a két világháború között. Regio, Kisebbség, politika, társadalom 1996. 7. évf. 3.sz. (http://epa.oszk.hu/00000/00036/00026/pdf/06.pdf) Letöltés ideje: 2010. március 17, 18:49

[70] Bárdi Nándor: Viták, tervek, javaslatok a kisebbségi kérdés kezeléséről.  Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Gondolat, 2008 132-138 o.

[71] Szarka László: Nemzetállamok, kisebbségek az 1920-as években Kisebbségi magyar közösségek a században. Gondolat 2008, 66-74 o.

[72] Gyöngyösi Dezső: Sorsproblémák. Sombor, 1937.

[73] Zoran Janjetović: German minority press and publishing in the inter – war Yugoslavia. http://www.drustvosns.org/nemacka%20manjina/janjetovic/Z.%20Janjetovic,%20German%20Minority%20Press%20and%20Publishing%20in%20the%20Inter-War%20Yugoslavia.pdf (Letöléts ideje: március 17, 18:37)

[74] Branko Bešlin: Vesnik tragedije. Nemačka štampa u Vojvodini 1933-1941. godine.  Novi Sad  – Sremski Karlovci, 2001.

[75] Dušan Popov: Srpska štampa u Vojvodini 1918–1941. Novi Sad, 1983.

[76] Kolozsi Tibor: A szabadkai sajtó 1919-1945. Újvidék 1979.

[77] Hornyik Miklós: A Délbácska története (1920-1929). Újvidék, 1985.

[78] Pejin Attila: A zentai hírlapok történeti bibliogárfiája (1875-1962). Zenta, 2004. (az interneten is  olvasható: http://mek.niif.hu/01800/01856/01856.htm#7 Letöltés ideje:  2010. március 17, 19:21)

[79] Simonyi Mária: A magyar politikai sajtó története 1918-ig a mai Vajdaság területén. Tóthfalu, 2003.

[80] Lőrinc Péter: Bácskai polgári politikai elmélet (1880-1920). Szabadka 1976.

[81] Arpad Lebl: Građanske partije u Vojvodini 1887-1918. Novi Sad, 1979.

[82] Pejin Attila: Zenta politikai élete (1867-1945). Zenta, 2005.

[83] Petkovics Kálmán: A tizennyolc nyárfa, Szabadka. 1970. (Petkovics e feldolgozása, három másik tanulmány keretében 1982-ben az újvidéki Fórum kiadásában  is megjelent.)

[84] Berey Géza: Hitler-Alle. Budapest, 1979.

[85] Dettre János: Új partok felé. Szabadka, 1979 . 181-249 o.

[86] Ruszoly József: Dettre János és kora. Szeged, 1994.

[87] Balázs G. Árpád: Bolyongó paletta. Szabadka, 1969.

[88] Kenyeres Kovács Márta: Régi nóta, híres nóta… Szabadka, 1976.

[89] Pekár Tibor: A szabadkai dalegyesület története. Szabadka, 2009. U.ö.: A zenekari muzsikálás kétszáz éve (1803-2003) Szabadkán. Szabadka, 2005.

[90] Káich Katalin: Szabad Líceumok Bácskában és Bánátban. Újvidék, 1979.

[91] Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz I-II-III. Újvidék, 2002, 2003.

[92]    Mák Ferenc: A délvidéki magyarság válogatott történeti és honismereti bibliográfiája, Újvidék. 2008.

[93]    Dettre János (szerk.): Huszonöt esztendő A Bácsmegyei Napló jubiláris almanachja 1924. Subotica, 1924.

Oglasi